Elsősorban az öröm tükröződött az európai újságokban az új tagok belépésével kapcsolatban, de felbukkantak az aggodalom jelei is. A belépők számára 2004. május 1. a szovjet és kommunista zsarnokság alóli végérvényes megszabadulást jelenti – állapítják meg a médiumok, hozzátéve, hogy az EU kiszélesedésével az unió előtt óriási lehetőségek állnak gazdasági, politikai és kulturális értelemben egyaránt. Az EU ugyanis most már elérte azt a méretet, amely megfelel történelmi küldetésének.
Az írások bőven foglalkoznak azonban a bővítés Nyugaton félelmet keltő árnyoldalaival, így a bevándorlás fokozódásával, az árak emelkedésével, az EU irányíthatóságának romlásával. Van olyan lap, amely leplezetlenül ki is mondja, hogy Nyugaton sem annyira a lelkesedés a jellemző a csatlakozás kapcsán, hanem a közömbösség, az aggodalmak és esetenként az ellenségesség. Feltűnő volt, hogy az új tagok bemutatásánál a legtöbb orgánum a legkomolyabb problémákkal küszködő új tagországok sorában említette Magyarországot.
A brit sajtó a „francia–német diktátum” végét ünnepli. Aláhúzzák, hogy az új tagországok csatlakozásával véget ért az az időszak, amikor Franciaország és Németország ráerőltethette akaratát az Európai Unióra. A mostani bővítés puszta mérete garantálja ugyanis, hogy ezentúl egyetlen tagország sem ülhet egymaga a parancsnoki székben – áll a kommentárokban.
A román sajtón jócskán érződik a csalódottság, hogy az ország kimaradt a bővítésből és a mostani ünneplésből. A Evenimentul Zilei például azon sajnálkozik, hogy Bukarest számára még mindig csak álom ez európai elithez való csatlakozás.

Egész héten kitart a borongós, hűvös idő