Köszönöm Gergely Péter oktatástörténeti és ideológiai kiigazításait. Sajnos egyik sem cáfolja azt a tényt, hogy a Horn-kormány idején a liberális Művelődési és Közoktatási Minisztérium a kétpólusú tartalmi szabályozás bevezetésével az egész magyar közoktatást kísérleti terepnek tekintette. Báthory Zoltán közoktatási helyettes államtitkár, a modell hazai spiritusz rektora mondta 1998 tavaszán: „Az új típusú szabályozásról a megvalósítás során derül majd ki, hogy mennyire működőképes.” Kiderült, hogy nem működik.
Az is tény maradt, hogy immár a 2002. évi parlamenti választások után a liberális Oktatási Minisztérium a PISA-jelentéssel manipulált. A Gimnáziumok Országos Szövetsége és a Pedagógusok Szakszervezete 2003. április 29-én közös közleményben jelentette ki: „A két szervezet visszautasítja a PISA-felmérés egyoldalú, tendenciózus és álságos értékelését, amely csak arra jó, hogy a szakmailag erősen vitatott változtatások szükségességét elfogadtassa a közvéleménnyel.”
Továbbá tény, hogy alig egy hónappal később, 2003. május 27-én immár hét pedagógus szakmai, illetve szakszervezet – a Gimnáziumok Országos Szövetsége, az Általános Iskolai Igazgatók Országos Szövetsége, a Pedagógusok Szakszervezete, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet, a Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség, valamint a Magyar Nevelők és Tanárok Egyesülete – ugyancsak közös közleményben juttatja kifejezésre igényeit, miszerint: „Az oktatás tartalmi szabályozásának vitájához elegendő idő, átfogó tudományos elemzés, szakmai és társadalmi közmegegyezés szükséges. Ezért javasolja a hét aláíró szervezet a közoktatási rendszer egészét érintő törvényi, szerkezeti, tartalmi változtatások alapjául szolgáló hosszú távú, nyilvános, stratégiai közmegegyezésre vezető megállapodás létrehozását”. Ez egyértelmű és világos ajánlat a párbeszédre a liberális szaktárca és a pedagógustársadalom, sőt a magyar társadalom között. Szeptember 24-én még három szervezet csatlakozott a nyilatkozathoz: a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete és a Történelemtanárok Egylete.
Mi történt a párbeszéd helyett? A polgári kormány által gondosan és az összes magyarországi iskola többségi támogatásával felépített szabályozási rendszer lerombolásához az Oktatási Minisztérium puccshoz folyamodott. Indoklásként a diákok állítólagos túlterhelését használta fel. Csakhogy éppen a saját megrendelésére készült vizsgálat mutatta ki azt, hogy a tanulók (és a pedagógusok) általában nincsenek túlterhelve, kivéve az elitiskolák növendékeit és tanárait, ám ez a tapasztalat nem jutott nyilvánossághoz. Ezek után mondta a Közoktatás-politikai Tanács szakmai oldala, hogy a minisztériumnak fel kellene hagynia a túlterhelési retorikával, mert azt semmi sem indokolja. És ezt a gyakorló pedagógusok képviselői akkor tették szóvá, amikor az is kitűnt, hogy már hónapokkal korábban, 2003 márciusára megszületett a stratégia. Az Oktatási Minisztérium középtávú közoktatás-fejlesztési stratégiája. Ám nem nyilvános vitára, hanem a tárcának – belső használatra. És folytathatnánk a sort…
Ezek után mit gondol Gergely Péter: lesz-e nemzeti közmegegyezés a közoktatásról, hogy négyévenként a politika ne rángathassa ide-oda?
Miksa Lajos
origo.hu
Ez lesz az idei anyák napja sztárvirága
