Két lehetőség között válaszhatott volna a kormány: a költségvetésben biztosít hat– nyolc milliárd forintot az ország teljes parlagfű-mentesítésére, és keményen megbüntet mindenkit, aki a saját földjén vagy telkén elmulasztja a kaszálást. A másik lehetőség az, hogy nem törődik a parlagfűvel, viszont egy úri gesztussal a zsebébe nyúl, és kifizet tizenkét-tizennégy milliárdot az amúgy is szűkös gyógyszerkasszából az allergiaellenes gyógyszerek támogatására, és további tízmilliárdokat a betegállományokra. A kormány idén ez utóbbi megoldást választotta.
Tavaly nyár közepétől a nagy szárazság és a hőség miatt volt elképesztően magas Magyarország levegőjében az ambrosia eliator, vagyis a parlagfűpollen koncentrációja, ez a hihetetlenül szívós, amerikai eredetű növény ugyanis remekül bírta a félsivatagi körülményeket. Egyetlen növény sok tízezer magot képes szétszórni. A magok évtizedekig megőrzik csírázási képességüket. Egyetlen parlagfű főszezonban nyolcmilliárd pollenszemet képes a levegőbe bocsátani. Idén a csapadékos május kedvez annak, hogy minden eddiginél több parlagfűpalánta induljon fejlődésnek. Már tavaly is több mint ötmillió hektáron volt úr ez a gyomnövény, amely jelenleg már a legelterjedtebb gaz az országban. Az elhanyagolt, parlagon hagyott földek szaporodása miatt a parlagfűnek évente tíz százalékkal nő a tenyészterülete, idén talán még többel fog.
Tavaly, nyár végén, amikor már minimum minden harmadik magyar orrára szorított zsebkendővel közlekedett, megalakult az Országgyűlés Parlagfűmentes Magyarországért nevű eseti bizottsága. Ebben a bizottságban, ezúttal tényleg pártállásra való tekintet nélkül, együtt dolgoztak a képviselők, hiszen a hárommillió parlagfű-allergiás ember komoly szavazóbázist jelent. Ez a bizottság december elejéig működött. Illés Zoltán, a Fidesz környezetvédelmi szakembere szerint – aki maga is részt vett a munkában – szakmailag kifogástalan jelentést tett a kormány asztalára. Ebben megfogalmazták a részletes intézkedési tervet, a szükséges törvényi változtatásokat, a főváros és a vidéki városok teendőit és a különféle szaktárcák feladatait. Illés Zoltán szerint az volna a célravezető, ha kineveznének egy kormánybiztost, aki egy alárendelt hivatal segítségével kézben tartaná az egész parlagfűügyet, és akinek joga volna a tárcák vezetőit is utasítani. Ilyen hatékonyan fellépni képes, magas rangú biztost nevezett ki a kormány a tiszai ciánszennyezés, vagy a bős–nagymarosi kérdés rendezése idején is, most is erre lenne szükség.
Bár a parlagfűbizottság munkájának túl sok foganatja nem volt, annyit sikerült kiharcolniuk, hogy a költségvetésben, az addig ennél-annál a tárcánál, koordinálatlanul felbukkanó százmilliók helyett, egységesen másfél milliárdot különített el a kormányzat a parlagfű-mentesítési programra, és lehetővé tették, hogy a polgárok az adójuk egy százalékát is felajánlhassák erre a célra.
Az öröm azonban nem tartott sokáig, a Draskovics-csomag nyolcszázmilliót egy mozdulattal elvont ebből a pénzből, a polgárok által felajánlott egy százalékokból származó, feltehetően hasonló nagyságrendű összeget pedig nem utalta át parlagfűirtás céljára. Így tehát ott tartunk ismét, ahol tavaly.
Addig, ameddig a parlagfű virágozni nem kezd – vagyis nyár dereka előtt –, gyakorlatilag nem allergizál, tehát bárki bátran nekiállhatna kaszálni, vagy kézzel kitépkedni a füvet. Bár elvileg létezik jogszabály Magyarországon is arra, hogy azokat a gazdákat, akik a saját területüket nem kaszáltatják, megbüntessék, de mire a tulajdonost megtalálják, és eljárást indíthatnának ellene, addigra az egész pollenszezonnak vége van.
Illés Zoltán szerint az osztrák példát kellene követni: aki nem kaszáltat, annak az állam vagy az önkormányzat levágatja a gaztengerét, de ennek az árát jelzálogként ráterhelik az ingatlanra. Azok a tulajdonosok, akiknek nincs kedve vagy módja arra, hogy évente többször rendbe rakják a területüket, bevetik olyan haszonnövénnyel, ami megfojtja a gazokat, és őszszel beszántva a talaj minőségét javítják. Ilyen például a vöröshere vagy a repce. Ha több erdőt telepítenének Magyarországon, az is ellene hatna az elgyomosodásnak. Illés Zoltán arra is figyelmeztet, hogy az unió belseje felé indított gabonaszállítmányokat gondosan megvizsgálják abból a szempontból is, hogy a szemek közé mennyi gyommag keveredett, illetve milyen magas a szállítmány pollenkoncentrációja. A megrendelők nem fognak parlagfűmagért fizetni.
Úgy látszik, Magyarországon, ha fakivágásról van szó, nagyobb az ügybuzgalom, mint akkor, amikor gyomlálni kéne. Ezrével esnek áldozatul a nyárfák az allergiátlanítási felbuzdulásnak, ugyanis a közhiedelem a májusban szálldogáló nyárfaszöszt teszi felelőssé a tüsszögésért. Kétségtelen, hogy a szöszök csiklandozzák az orrot, és a rátapadó – ilyenkor jellemzően fűféléktől származó – pollenek kiválthatnak tüsszögést, de a nyárfaszösz nem allergizál. Allergén viszont a nyárfa pollenje, de azt márciusban viszi a szél, és csak kevesen érzékenyek rá. Az ÁNTSZ rendszeresen kiad közleményeket a nyárfák védelmében, nem sok eredménnyel.
A közelgő nyarat illetően Nékám Kristófnak, az Allergiológiai Társaság elnökének minap tett nyilatkozata sem hangzik biztatóan: kevés az allergológus, a mai napig nem szerveződött meg az országban a szakrendelések hálózata, sok helyen még mindig több mint egy órát kell utaznia a betegeknek ahhoz, hogy szakemberhez eljussanak. Egyes vélemények szerint alig van ember, aki valamire ne lenne allergiás, de Magyarországon még egyetlen orvosi karon sem alakult allergiológiai tanszék.
Egy nemrég közzétett amerikai felmérés szerint azoknak az embereknek, akiken kitört a szénanátha, a leghétköznapibb dolgok, még az étkezés és az autóvezetés is roppant körülményesek, több mint a felük a lelki és testi állapotát egy vánszorgó csigáéhoz tartja hasonlatosnak. Kétharmaduk úgy érzi, hogy azok a társaik, akik nem szenvednek a pollenektől, közömbösek irányukban. Kilencven százalékuk használ valamilyen gyógyszert a legkritikusabb időszakban, de csak harmaduk tartja kiválónak a szert. A legtöbben arra panaszkodnak, hogy legalább egy órába telik, mire hatni kezd az orvosság. Azt mondják, a tüsszögés, a könnyezés, a szem- és torokviszketés, és a szemben az idegentest-érzés a legidegesítőbb tünetek. Az állandó orrfújás ehhez képest semmi.
origo.hu
Kigyulladt a Penny logisztikai központja Veszprémben
