Terroristaként kezelt foglyok

Antonio Taguba vezérőrnagy titkos jelentése az iraki fogolykínzásokról javarészt kiszivárgott már és az amerikai sajtóban megjelent, ám annak részletesebb tanulmányozása rávilágíthat arra, hogy a korszerűnek és hatékonynak tartott amerikai haderők jelenlegi struktúrája sem veszi elejét a visszaéléseknek és az alapvető szabályzatok megszegésének, főleg, ha arra felülről érkezik biztatás.
A tábornokot az iraki hadműveletekért (idén május 14-ig) felelős 7. Összhaderőnemi Harccsoport (CJTF 7) feje, Ricardo Sanchez kezdeményezésére nevezte ki a központi parancsnokság (CENTCOM) parancsnoka illetékes vizsgálótisztté. Taguba eredeti beosztásában a koalíciós erők szárazföldi csapatai parancsnokságán (CFLCC) dolgozott, mint a támogató műveletek parancsnokának helyettese. Az általa vizsgált 372. Katonai Rendész (MP) századnál, azaz a hírhedt Abu Graib börtönben történtek rávilágítanak arra a történelmi tényre, hogy a katonaság pillanatok alatt elvesztheti a becsületét, míg annak visszaszerzése évtizedekbe telhet.
A tábornok jelentésében leírja, hogy mielőtt munkához láttak volna, tanulmányoztak egy korábbi jelentést, melyet az irakiak fogva tartásának és kihallgatásának rendszeréről írt tavaly év végén Geoffrey D. Miller vezérőrnagy, a főként Afganisztánban foglyul ejtett terrorista-gyanúsítottakat őrző guantánamói harccsoport parancsnoka. Bár ez csak a Taguba-dokumentum első része, alighanem önmagában a legérdekesebb, és szinte kész válaszokat ad a fogolykínzások körülményeivel kapcsolatban.
Miller azt vizsgálta, hogy az iraki hadszíntéren az amerikai erők milyen képességgel rendelkeznek arra nézve, hogy a foglyoktól gyorsan szerezzenek olyan információkat, melyekre műveleti döntéseket alapozhatnak. Bár közvetlen összefüggés a dokumentumból nem mutatható ki, úgy látszik, hathatott a legfelső állami vezetés által hangoztatott elv, miszerint Irak az terrorizmusellenes harc egyik hadszíntere. Miller ugyanis a Guantánamóban alkalmazott, a genfi konvenciótól szándékosan idegen normákat vette alapul Irakban is, ahol többségében hadifoglyokkal szembesültek a megszállók, nem beszélve arról, hogy a teljes iraki büntetés-végrehajtási intézményrendszer és értelemszerűen az ott ülő köztörvényesek is az ellenőrzésük alá kerültek. A kubai X-Ray táborban alkalmazott eljárásokra alapozva márpedig Miller megállapította: a fogva tartási műveleteknek (melyekért a katonai rendészek feleltek) Irakban is elő kell segíteniük a kihallgatást célzó tevékenységet. Arra tett javaslatot, hogy a fogva tartással megbízott erőket olyan kiképzésben részesítsék és úgy alkalmazzák, mellyel „megalapozzák a fogvatartottak és internáltak kihallgatását”.
A Taguba-jelentést olvasva így már nem lehet kérdéses, hogy a különbségtétel hiánya – melynek gyökerei a legfelsőbb vezetéshez vezetnek – közvetve hozzájárult a iraki foglyok megkínzásához és ahhoz, hogy az amerikai katonaság elveszítse becsületét. Ki tudja, talán ahhoz is, hogy George Bush novemberben távozni kényszerüljön.