Katonai parádé a Vörös téren, veteránok találkozója, este pedig nagyszabású koncert szintén a Kreml tövében, végezetül pedig színpompás tűzijáték. Ha lehet, a korábbinál is méltóságteljesebben emlékezett a napokban Oroszország a II. világháború befejezésére. Nem véletlenül.
A győzelem napi ünnepségek ugyanis nagyon jól illeszkednek a birodalom után az ország szétesésének megállítását, a stabilizációt és a nemzeti újjászületést, felemelkedést célzó, a hazafias érzésekre alapozott putyini ideológiába. S hogy az elmúlt négy év ilyen tekintetben nem múlt el nyomtalanul, azt nem is a délelőtti katonai díszszemle, hanem inkább az esti koncert jelezte. A nemzeti jelképekre alapozott, a színhelyből adódóan részben természetes díszletek között mai slágerek mellett világháborús dalokat előadó sztárok parádéját a szemerkélő esőben is orosz zászlókat lengető fiatalok tízezrei hallgatták.
Május 9. a kommunista időszakban is a dicsőséget hirdette, s november 7-ével egyetemben kiemelkedett a megemlékezések sorából, mára azonban az ünnep tartalma és szimbolikája is megváltozott. Ami a legfontosabb, tudatosan megfosztották a marxizmus-leninizmus, az internacionalizmus felhangjaitól. Jelzi ezt az is, hogy az elnök már nem a mauzóleum mellvédjéről fogadta a katonák üdvözlését, hanem egy eléje épített emelvényről, a forradalom vezérének nyugvóhelyét pedig szemérmesen orosz nemzeti zászlók erdeje takarta el.
Feltűnő az is, hogy az ünnep központi történelmi figurája – Sztálint kissé háttérbe szorítva – a 90-es években fokozatosan a Sztálingrád, Moszkva és Leningrád védelmét, valamint Berlin bevételét irányító parancsnok, Zsukov marsall lett. Megmaradt azonban e nap egyszerre keserű és édes íze, a hangulatok vibrálása. Egyrészről ugyanis a huszonhétmillió, többségében orosz és ukrán áldozatra, másrészt az utolsó nagy győzelemre emlékezett Oroszország.
origo.hu
A Hell közleményben reagált az energiaitalok korlátozására
