Pedig érezhető a törekvés, hogy az egykori Brijunit (a Monarchia idején használatos neve Brioni), a horvátországi Isztria mellett elterülő és tizennégy szigetből álló archipelagust ismét inkább arra a képre formálják, amilyennek a XIX. század végén Paul Kupelwieser megálmodta. Az osztrák iparmágnás, aki 1893-ban vásárolta meg a 7,4 négyzetkilométer területű szigetcsoportot, leleményességével és pénzével csakhamar az első világégés előtti Európa luxus pihenőhelyévé varázsolta az azelőtt mocsaras Brijunit. (Igaz, már a rómaiak is kedvelték e szigeteket, hiszen pazar villákat és Venus istennőnek templomot is emeltek a varázslatos helyen, ám a szigetcsoport nagyrészt lakhatatlannak bizonyult annak ellenére, hogy az elmúlt kétezer esztendőben számos magával ragadó építmény, többek között az első keresztény bazilikák egyike is itt épült fel.) Kupelwieser korának híres bakteriológusát, Robert Kochot hívta meg, hogy a maláriát kiirtsa a mocsarakból: a betegséget terjesztő szúnyogok költőhelyeiül szolgáló lápokat és egyéb vizes helyeket betemették, amelynek következtében a kórokozót is sikerült száműzni. 1913-ban négy hotelt építtetett itt a befektető, és tíz villát is emelt; postahivatal létesült, fűtött vizű úszómedence készült, valamint Európa az idő szerint legnagyobb golfpályája szolgálta az ide látogatók kényelmét és kikapcsolódását. Csakhamar olyan illusztris vendégek érkeztek pihenni Brijunira, mint II. Vilmos német császár, aki hatszor is ellátogatott az üdülőhelyre, vagy a baljós emlékezetű Ferenc Ferdinánd trónörökös. Mellettük hercegek, grófok és a Monarchia újgazdagjai jelentek meg az egyre divatosabbá váló hotelekben.
Brijuni a két világháború között is megőrizte előkelő helyét a Földközi-tenger üdülőhelyei között, Tito hatalomra kerülésével azonban a kicsiny szigetcsoport feledésbe merült. A jugoszláv vezér 1954-ben sajátította ki magának a szigetcsoportot. Negyed századon át, egészen haláláig a tizennégy sziget, melyeket szépségük miatt „angyali” jelzővel is szokás illetni, kizárólag Tito kényelmét szolgálták, miközben nem is olyan messze innen, Goli Otokon, a „pokoli” szigeten – a náci haláltáborokkal vetekedő körülmények között – követ fejtettek a marsall bebörtönzött politikai ellenfelei.
Horvátország most szeretné, ha Brijuni, amelyet a jugoszláv vezető 45 évre letörölt az idegenforgalmi térképekről, ismét elfoglalhatná méltó helyét a mediterráneum luxusturizmusában. Magát Tito képét azonban nehéz letörölni a szigetekről: a marsall alakját, aki a második világháború után rövid idő alatt több mint félmillió embert öletett meg partizánjaival, és kegyetlenül leszámolt ellenfeleivel, manapság – akár Kádárét Magyarországon – igazságos és béketeremtő uralkodóvá formálja a nosztalgia és a feledékenység. Tito így – tetszik, nem tetszik – turistacsalogató szenzációvá lett a szigeteken, ahol az általa létesített vadasparkon és szálláshelyeken kívül külön múzeum őrzi az emlékét. No meg az az ’53-as Cadillac, amely a kikötőben várja a turistákat, és amely egykor az egyetlen olyan gépkocsi volt a diktátor hatalmas autókollekciójában, amit saját maga is vezetett.
A fekete autón furikázta Tito a rezidenciájára látogató és vele fényképezkedő megannyi hírességet: Elizabeth Taylort, Richard Burtont, Sophia Lorent, Carlo Pontit és Gina Lollobrigidát. A hírességek mellett persze leginkább politikusok vendégeskedtek Brijunin: a szigetek festői háttérként szolgáltak Tito politikai játszmáihoz, hiszen a rezidencia csak látszólag volt pihenőhely, valójában sorsdöntő tárgyalások színhelyéül szolgált. Tudjuk például, hogy ’56-os forradalmunk idején itt pecsételődött meg Magyarország sorsa is, hiszen itt jött létre Tito és Hruscsov között az a megállapodás, amelyben a jugoszláv vezető – az egyetlen, aki a kelet-európai kommunista országok közül az idáig habozott támogatni Nagy Imrével szemben Kádár Jánost – áldását adta arra, hogy a Szovjetunió tankokkal vessen véget a magyar felkelésnek. De számos más sorsfordító megbeszélésre is itt került sor a Moszkva és Washington között hintapolitikát folytató jugoszláv vezető rezidenciáján: a 25 év alatt, amíg Tito a szigeteket birtokolta, egészen 1980-ban bekövetkezett haláláig, 90 államfő látogatott el Jugoszlávia nem hivatalos hatalmi központjába a világ 60 országából.
A marsall halála után nemzeti parkká nyilvánították a területet, de Brijuni csak fokozatosan nyílt meg a turizmus előtt. Egészen a legutóbbi időkig voltak olyan helyek, ahová nem tehette be a lábát egyszerű halandó. A tervek szerint most kormányzati segítséggel – és pénzzel – próbálják meg a szigetet ismét Saint-Tropez és Cannes riválisává tenni a Földközi-tengeren. Brijuni piáremberei büszkén sorolják, hogy az utóbbi időben ki mindenki látogatott el a szigetekre: Naomi Campbell szupermodell, John Malkovich filmszínész, Károly brit herceg, Caroline monacói hercegnő már mind tiszteletüket tették az ismertlenségből kiemelkedni vágyó Brijunin.
Kérdés, az európai „elit” követi-e majd példájukat.
origo.hu
Jön az energiaital-tilalom, de több koffeintartalmú ital megússza ezt
