A nagy amerikai

Ronald Reaganre emlékezett Amerika és a világ. Egy olyan emberre, aki határozott elveket és értékeket képviselt, akinek markáns elképzelése volt Amerikáról és a világról egyaránt. A világnak ezt a részét szabadnak és demokratikusnak álmodta. 1987. június 12-én a berlini fal tövében állva mondta azóta híressé vált szavait: „Gorbacsov úr, jöjjön és nyissa ki ezt a kaput! Gorbacsov úr, döntse le ezt a falat!” Akkor még nem sejtette, Magyarország lesz az az állam, amely közvetve ugyan, de elsőként reagál erre a felszólítására és megnyitja határait, hogy véget vessen a kommunizmusnak Kelet-Közép-Európában.
Kiváló vezetői és politikusi képességei mellett Reagan elnök jószívű, karizmatikus, nyílt és határozott ember volt. Ezeket a tulajdonságait az évek során több alkalommal is volt lehetőségem megfigyelni. Első találkozásunkra szülőhelyemen, Missouri állam St. Louis városában került sor 1976-ban, amikor a közösség politikailag aktív tagjaival találkozott, hogy kiválasszuk az 1980-as választásokon induló lehetséges elnökjelölteket. Emlékszem szavaira: „Vegyenek engem is számításba!”
És mi ezt tettük, akárcsak más amerikaiak.
Amikor 1984-ben újra jelöltette magát, én lettem az egyik kampányfőnöke Missouri államban. Ebben a minőségemben sokszor volt alkalmam találkozni vele. Walter Mondale demokrata párti jelölttel folytatott első vitája után őszintén gratuláltam kiváló szerepléséhez. A rá jellemző szerénységgel így válaszolt: „Valóban így gondolja? Aggódom, hogy nem úgy sikerült, ahogy kellett volna.” Ez a megjegyzés jellemző volt arra az emberre, aki felesége, Nancy Reagan szerint „nélkülözött minden hiúságot”. Gyanítom azért, mert Reagan elnök mindig is a csapatmunkára törekedett. Mindenkit tisztelt és mindenkiben meglátta a méltóságot. Természetesen nem véletlen, hogy unokatestvérem, George H. W. Bush, aki akkoriban Reagan alelnöke volt, egyszer azt monda nekem, a főnöke „a legkedvesebb ember, akivel valaha találkozott”. A kedvessége volt az egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Egyformán nyilvánította ki a Fehér Ház tisztviselőivel, illetve a világ vezetőivel szemben. Reagan elnök másik szinte védjegyének tekintett tulajdonsága a humora volt. Gyakran mesélt vidám történeteket a Fehér Házban tartott értekezletek alatt, s unokatestvérem hasonló sztorikat kért tőlünk és a család más tagjaitól, hogy ő is ilyenekkel szórakoztathassa főnökét.
Reagan elnök ugyanolyan ékesszólóan és világosan fejezte ki magát történelmi események alkalmával, mint humoros történetei előadása közben. A svájci Genfben tartott egyik szovjet–amerikai csúcstalálkozó előestéjén például azt mondta: „Életem során négyszer küldték katonáinkat idegen országokba harcolni. Földi maradványaik megtalálhatók Flandria földjeitől a csendes-óceáni szigetekig. Sohasem hódítás céljából küldték ezeket a fiatalembereket távol a hazájuktól. Hazaérkezésük után sohasem követeltek tőlük egyetlen talpalatnyi idegen földet sem, mint háborús trófeát. Ellenségeink a múltban is sokszor elfelejtették, hogy mi, amerikaiak, irtózunk a háborútól, szeretjük a szabadságot, és készek vagyunk áldozatokat hozni érte. Nemcsak azért szeretjük, mert hasznos és praktikus, hanem azért is, mert erkölcsileg helyes és igazságos.” A fal ledőlt, a demokrácia megvalósult. Ronald Reagan maradandó öröksége egyengette az utat az események megvalósulásához. Optimizmusa határtalan volt, hasonlóan a most megnyilvánuló tisztelethez és csodálathoz egy olyan ember iránt, aki oly sokat tett Amerika és a világ népeiért.

A szerző az Egyesült Államok magyarországi nagykövete