Holokauszt kontra NDK-diktatúra

A történelmi megemlékezés politika! Ha pedig a múlt század emléke a tét, akkor azonnal indulatokat kiváltó téma, különösen pedig Németországban. Günter Nooke, a berlini parlament kereszténydemokrata frakciójának tagja, a hajdani NDK polgárjogi harcosa
a szövetségi állam emlékhely-koncepciójának kiegészítését szorgalmazza abból a meggondolásból kiindulva, hogy a keletnémet erőszakrendszer áldozatainak tragikus sorsát mindeddig nem vették megfelelően figyelembe. Szerinte a viszszaemlékezés kultúrája homályos, mivel az ország nyugati és déli tartományaiban nem egyformán ítélik meg a kétfajta diktatúra – a nemzetiszocializmus és a kommunizmus – tetteit.
A „barna és vörös terror” közötti párhuzam azonban azonnal kirobbantotta a zsidó szervezetek tiltakozását. A Jeruzsálemben székelő Simon Wiesental központ a kereszténydemokrata honatya javaslatának azonnali visszavonására szólította fel a CDU–CSU-frakciót, mert annak elsődleges célja, hogy lépésről lépésre a holokauszt letagadását szolgálja. Stephan Kramer, a Német Zsidók Központi Tanácsának főtitkára elképzelhetetlennek tartja a nemzetiszocializmus európai méreteit egy szintre helyezni a hajdani NDK – szerinte regionális – örökével. „A megsemmisítés akaratának nagyságrendje nem hasonlítható össze a nácizmus bűneinek dimenziójával!” További zsidó szervezetek és az áldozatok szövetségei hasonló hangot ütnek meg, és úgy interpretálják Günter Nooke keresetét mint a holokauszt relativizálását, a történelem revízióját, paradigmaváltást. Tiltakozásukat azok a megállapítások sem csökkentik, amelyek a holokauszt tényének elsőrangú és különálló fejezetet biztosítanak a német történelemben. A CDU–CSU azonban mindössze az eddiginél nagyobb figyelmet akar szentelni az Ulbricht- és Honecker-rendszer áldozatainak, mint eddig.
Hubertus Knabe, a keletnémet titkosrendőrség egykori központi fegyházában, Berlin-Hohenschönhausenben berendezett emlékhely igazgatója elfogadhatatlannak tartja, hogy a szovjet KGB pincebörtöneit Potsdamban az érdeklődők nem látogathatják, mert azokat anyagi okokból be kell zárni.
Ezzel rá is tapint a vita valós hátterére. A szövetségi állam a költségvetésből tetemes összegekkel támogatja az emlékhelyek fenntartását. Ebből tizenhat kizárólag a holokauszt kegyetlenségeivel foglalkozik. Ha az NDK-áldozatokra emlékeztető javaslatot elfogadják, a rendelkezésre álló pénz egy részét erre fordítanák, tehát kevesebb jutna az eddig támogatottaknak, így a zsidó szervezeteknek is. „Nem lehet, hogy a támogatás eljut a nácik áldozatainak emlékhelyeire, de az egykor a szovjetek megszállta zóna és az NDK mártírjaihoz nem!” – hangoztatta Nooke.