Valami baj lehet Magyarországon az újságírással. A baloldali lapokban nem jelennek meg cikkek garmadával a közpénzből folytatott kormánypropaganda láttán; nem lesznek a kormány közeli lobbistákból Medgyessy-fiúk (vö. Orbán-bányák); az ordenáré mutogatása után sem szólította fel senki a miniszterelnököt, hogy mondjon le. Nem esik szó a köztévé baloldali elfogultságáról sem, pedig néhány lap igazán kideríthetné, hogy mit keresett Gulyás Erika kormányszóvivő-helyettes a független köztévé vágószobájában az egyik Medgyessy-szereplés montírozásakor, vagy hogy a köztévé műsorvezetői, Lagzi Lajcsi és Hajdú Péter, miért haknizhatnak MSZP-rendezvényeken.
Miután a Magyar Televízió egyik külpolitikai szerkesztőjét eltávolították a Híradóból, amiért nyílt levélben hívta fel kollégáit a médiatörvény betartására, a „negyven értelmiséginek” most egész oldalas hirdetést kellene feladnia országos napilapokban „Így járhat mindenki” címmel. Az Orbán-kormány alatt oly tettre kész demokraták azonban hallgatnak. Még egyetlen – néhány éve még látványosan aggódó – nemzetközi újságíró-szervezet sem tiltakozott azért, hogy nemrég a köztévé hírműsorának egyik felelős szerkesztőjét a Miniszterelnöki Hivatal utasítására más beosztásba helyezték. Bár a kizártak egyikével sem egyezik a világnézeti meggyőződésem, mégis tiltakozom amiatt, hogy újságírókat korrekt szakmai munkájuk miatt rekesszenek ki a köztévé hírműsorából.
A Magyar Televízió most ott tart, hogy már nem a bal- vagy a jobboldaliság szerint, hanem az engedelmesség próbája alapján foglalkoztatja dolgozóit. Így láthattunk a múlt heti választási műsorban annyi megszeppent riporterarcot, és ezért jött át a képernyőn az „Úristen, nem az MSZP nyert” hangulatú tévés kétségbeesés is. Talán az egzisztenciális fenyegetettség okozhatta azt is, hogy a győztes párt vezetőjéhez ilyen kérdést intéztek: „Milyen hibákat követtek el a kampányban?” Talán az ellenzéki véleményektől gondosan kigyomlált Híradó szerkesztője sem szakmai megfontolásból fogalmazott úgy az EP-választás után az egyik hétfői kiadásban, hogy „Mind a négy parlamenti párt képviselője ott lesz az Európai Parlamentben. Tegnap a választásra jogosult magyar állampolgárok 38,48 század százaléka adta le voksát az uniós választáson.” (Értjük: mindegyik csapat rúgott gólokat, és sok néző váltott jegyet a meccsre, az eredményt a holnapi napilapok közlik.) Emellett eltörpül az, hogy Orbán beszédét nem közvetítették, és helyette a Heti hetesből ismert Kéri László siránkozott a stúdióban – és az is mellékes, hogy Baló György élő adásban utasította rendre a vidéki ellenzéki eredményeket ismertető kollégáját: „Csak röviden!”
Ami azonban végképp kiveri a biztosítékot, az Friderikusz jelenléte a képernyőn. Ha azonban egy kicsit visszamegyünk az időben, akkor megértjük, hogyan kerül Baló mellé Friderikusz a választási műsor stúdiójában: „…Jó lenne valamilyen meg nem támadási szerződés, amit maguk már úgyis megkötöttek, esetleg valamilyen későbbi együttműködést felcsillantó megállapodás lehetőségét összehozni a Balóval…” – rémlik fel Lendvai Ildikó szocialista politikus több internetes oldal által közölt mondata Friderikusz feltört hangpostájáról még 2002-ből. Bár sem Baló, sem Friderikusz nem lett tévéelnök, az együttműködés – az MSZP frakcióvezetőjének örömére – megvalósult. Ám a showmanből politikai újságírót kreálni nemcsak súlyos szakmai hiba volt, hanem a baloldali irányba való elfogultság emlékművének ünnepélyes felavatása is. Hiszen később kiderült, hogy Friderikusz azóta is kaphat hasonló telefonokat, hiszen volt főszerkesztője, Pálinkás Szüts Róbert tavaly az Indexnek azt nyilatkozta, a showman több ízben engedett kormányzati kéréseknek: A szólás szabadságának tavalyi, első adásának egyik vendég miniszterének (Csillag Istvánnak) engedve mondta le az ellenzéki exminiszterek, Szabó János és Katona Kálmán meghívását. A Magyar Televízió közszolgálati műsor-szolgáltatási szabályzata (kmsz) egyébként az ilyen esetekben úgy rendelkezik, hogy „…amikor a műsorkészítői függetlenség megsértésére külső kísérlet történik, a műsorkészítő köteles közvetlen felettesét azonnal tájékoztatni.” Minthogy ez biztosan megtörtént, nem is érdemes tovább foglalkozni az üggyel. És ne hánytorgassuk fel a múltat azzal kapcsolatban sem, hogy Friderikusz első, 2003. április 20-i, az ORTT panaszbizottsága által kiegyensúlyozatlannak tartott műsorában a showman többször is azzal támadta Orbán Viktort, hogy nem vette át Medgyessy ajándékát, az EU-csatlakozási dokumentum aláírásához használt tollat. Pedig a Fidesz-kormány alatt az MTV akkori vezetése szerződést kötött az Alaphangok című Friderikusz-műsor elkészítésére. A majd egy éven át heti öt alkalommal, 3–5 percben sugárzott interjúk a köztévének hetente majdnem kétmillió forintjába kerültek (külön érdekesség, hogy a háromperces műsorokért az MTV ugyanannyit fizetett, mint az ötpercesekért), az összes epizódért körülbelül 99 milliót kellett átutalni a gyártó cégnek, annak ellenére, hogy a műsor nagyon ritkán érte el a 3 százalékos nézettséget. De a showman egyik műsorához, a Fantasztikus Európához húszmillió forintos támogatást kapott a külügyminisztériumtól is, még 2002-ben. Ennek ellenére Friderikusz igyekezett elkerülni a kiegyensúlyozottság látszatát. A kormányváltás után, egy emlékezetes Nap-kelte-adásban a szocialista és a szabad demokrata interjúvendégeinek felkonferálásában csak úgy röpködtek az olyan hízelgő jelzők – ekkor a showman szintén az MTV elnöki székére pályázott –, amelyeket még a legszervilisebb műsorvezető is szégyellt volna. A Heti Válasz akkori gyűjtéséből kiderült: Friderikusz Medgyessy Péterről egy ízben azt mondta „kitűnően vezeti a kormányüléseket, mindig felkészült…” Horn Gyulának „van a legreálisabb érzéke a politikához”, Kovács László Fridinél „nagypályás játékos”, aki „vajpuhaságát gyémántkeménységűre változtatta”, de nem fukarkodott a dicséretekkel Kuncze Gábor esetében sem, ő lett „a legkarakteresebb politikusok egyike”, míg Demszky Gábornak azzal hízelgett, hogy „önfeláldozó típus”, Görgey Gábort pedig „a mindig pedánsan elegáns íróként” aposztrofálta, és egy emlékezetes műsorában többször is azzal szólította meg, hogy „Ön mint demokrata”. A Nap-kelte egy másik beszélgetéséből megtudhattuk, hogy az Aczél Endre által szerkesztett Híradót annak idején „soha nem látott bizalom övezte”. Köztudott, hogy Friderikusz falazott Medgyessynek a miniszterelnök kubai útjakor, azt a látszatot keltve, hogy élőben beszélget a stúdióban a kormányfővel, miközben az már Mojitót szürcsölgetett feleségével Varadero Beachen. És ismert az is, hogy a showman tavaly még a köztévé egyik legdrágább beszállítójának számított. Cégei az azóta megszűnt vetélkedőműsorokat (Repülj most!, Hoztam egy milliót), adásonként 5,1, illetve 3 millió forintért készítették el, az általa vezetett A szólás szabadsága című heti műsor tavaszi változatáért pedig 13 milliót fizetett az MTV Rt. adásonként. Erről a produkcióról írta tavaly az Élet és Irodalomban György Péter: „Ha élne Kádár… Hát nyugodtan felléphetne Friderikusz Sándor műsorában, amely egyébként a szólásszabadság fogalmából csinál kabarét.” Amióta Friderikusz elhatározta, hogy politikai újságíró szeretne lenni, és ebben még súlyos felkészültségi hiányosságai sem zavarják – ráadásul annyira vakmerő, hogy egy élő választási műsorba is bekéredzkedik –, már nem csak a szólásszabadságból, hanem a politikai újságírásból és a köztévéből is kabarét csinál. A kár csak az, hogy mindez nem mulatságos, hanem nevetséges. Ha Baló György lennék, nem is ülnék mellé, inkább meghívnám a stúdióba a Híradóból kirúgott munkatársakat. Bennük legalább van tartás.
Orbán Balázs: Olyan közösségi terekre van szükség, ahol nem a gúny, a szétverés és a sunyiság az úr
