Egyes kutatók a baktériumok közé sorolják a chlamydia kórokozóját, mások azt mondják róla, hogy inkább valamiféle átmenetet képez a vírusok és a baktériumok között. Annyit biztosan tudnak róla, hogy sejtparazita, amelynek van RNS- és DNS-tartalma, de nincs önálló energiarendszere, ezért a gazdaszervezet hengersejtjeihez kapcsolódva szaporodik. Három csoportja ismeretes: a már említett, szexuális úton terjedő Chlamydia trachomatis; a tüdőgyulladást okozó és a SARS-járvánnyal kapcsolatosan is gyanúba keveredett Chlamydia pneumoniae; a szárnyasokra veszélyes Chlamydia psittaci, ismertebb nevén a papagájkór kórokozója.
A legsúlyosabb társadalmi gondot pillanatnyilag a szexuális úton terjedő Chlamydia trachomatis okozza. Mára legalább négyszázmillió ember fertőződött vele, és ez a szám évente kilencvenmillióval nő. A kórokozó a hatvanas években kezdődött nagy szexuális szabadosságnak köszönheti a karrierjét. A nemi úton terjedő betegségekkel foglalkozó orvosok azt mondják, ez a járvány ma legalább olyan fenyegető veszéllyé lépett elő, és annyi bajt okoz, mint annak idején a vérbaj. Magyarországon egy felmérés szerint az aktív nemi életet élő korosztály hét-nyolc százaléka lehet fertőzött, más vizsgálatok szerint minden tizedik várandós magyar asszony magában hordozza a kórokozót.
A chlamydiafertőzés hihetetlenül alattomos: a nők nyolcvan százalékánál és a férfiak felénél semmiféle tünetet nem okoz, ha mégis, akkor nagyon megtévesztők, félrevezetők a panaszok: a normálist alig meghaladó hüvelyváladékozás, enyhe alhasi fájdalom, ritkán hőemelkedés. A legtöbb chlamydiás csak akkor veszi észre, hogy beteg, amikor már rég kialakultak a fertőzés szövődményei, ugyanis ezek produkálják a leírt tüneteket. A nem kezelt esetek leggyakoribb szövődménye nők esetében a kismedencei gyulladás, a méhnyak, illetve a méhbelhártya gyulladása, ami a petevezeték elzáródását, vagyis meddőséget, illetve méhen kívüli terhességet okozhat. Súlyosabb esetben a máj környéke is begyulladhat, s az ízületeket szintén megtámadhatja a betegség.
Férfiak esetében a húgycsövön keresztül támad a kór: előbb a fájdalmas vizelés jelentkezik, majd megduzzadnak a herék, és a hímvessző váladékozik. Egy nemrég közzétett svéd vizsgálat szerint a férfiak termékenysége a fertőzöttség következtében akár harminc százalékkal is csökkenhet, rosszabb esetben az ondóvezeték véglegesen elzáródhat. Ha ideszámoljuk a chlamydia miatt bekövetkezett vetélések, koraszülések, tüdőgyulladással született csecsemők és a szülőcsatornában fertőződött, gennyes szemű újszülöttek kezelésének költségeit, az Amerikai Egyesült Államok egészségügyének például szerény becslések szerint 4,2 milliárd dollárjába kerül ez a kis élősködő. Amerikában annyira elterjedt a kór, hogy egy Baltimore környékén végzett felmérés szerint már minden harmadik szexuálisan aktív tinédzsert megfertőzte, de 75 százalékuknak fogalma sincs erről.
Magyarországon ugyancsak rohamosan növekedik a fertőzöttek száma, ugyanis hiába a felvilágosító kampányok, hiába a figyelmeztetés, a legfiatalabbakat egyelőre lehetetlen meggyőzni arról, hogy ha már nemi életet élnek, legalább a terhességtől és a fertőzésektől védő gumi óvszerrel tegyék. Jellemző honfitársaink vakmerőségére, hogy a chlamydia szó beírása után több ismert internetes kereső elsőként egy olyan honlapot jelenít meg, amelyiken a prostituáltak szolgálatait igénybe vevő urak tárgyalják meg a szolgáltatások minőségét. Ezen az oldalon az egyik leghosszabb topik az, amelyiken a hölgyektől – védekezés nélkül – összeszedett chlamydiafertőzésükkel kapcsolatban kérnek egymástól tanácsot a pórul járt kuncsaftok.
Magyarországon a chlamydia szűrését néhány éve nem finanszírozza a társadalombiztosítás, ugyanis elfogyott az erre szánt pénz. A vizsgálat önköltsége nyolcezer forint, ugyanis a kórokozót csak viszonylag bonyolult eljárással lehet kimutatni (férfiaknál a vizeletből, nők esetében a hüvelykenetből).
Elég sokat kell szenvednie a betegnek ahhoz, hogy ennyi pénzt áldozzon a kivizsgálására, pedig a chlamydiafertőzés antibiotikumokkal tökéletesen gyógyítható. Természetesen a partnerét is kezelni kell, különben újrafertőződik. Ugyanakkor az egészségügyön belül is elhanyagolt területről van szó, ritkán fordul elő, hogy a fent említett tünetek hallatán az orvosoknak ez a betegség jut eszükbe, kivéve, ha meddőségi centrumban dolgozókról van szó, ahol egyébként a szűrés is ingyenes.
„Az volna a cél, hogy ne alakuljon ki a meddőség” – mondja dr. Szőnyi György szülész-nőgyógyász, a chlamydiaszűrés érdekében folytatott kampány egyik vezetője, hozzátéve, hogy a lombikbébiprogramok az államnak is sokkal többe kerülnek, mint a szűrés. „Fontos tudni, hogy azokban az országokban, amelyekben rendszeresen végeznek chlamydiaszűrést, nagyságrendekkel visszaesett a méhen kívüli terhességek száma. A rossz helyen beágyazódott magzat pedig még ma is az egyik vezető halálok a kismamák körében” – magyarázza Szőnyi doktor, akinek meghatározó szerepe volt abban, hogy a Szülészeti és Nőgyógyászati Prevenciós Tudományos Társaság – amelynek maga is tagja – chlamydiaveszélyre figyelmeztető plakátjai kikerüljenek az utcákra. Elsősorban a fiatal nemzedék, a jövő szülőinek figyelmét szeretnék ráirányítani a veszélyre, de a döntéshozókra is hatni kívánnak a szűrés ingyenessé tétele érdekében. A társaság létrehozta a www.chlamydia.hu honlapot is, ahol a fertőzésről részletesen lehet tájékozódni. Ezen az oldalon néhány héten belül megjelenik azoknak a hazai orvosoknak a neve is, akik felkészültek a chlamydiás megbetegedések hatékony kezelésére.
Magyarországon évente húszezer meddő párt kezelnek az ország tizenegy meddőségi centrumában, ám valójában ennél sokkal többen, körülbelül minden hatodik házaspár küzd reménytelenül azért, hogy gyermeke szülessen. Ha ezek a párok orvoshoz fordulnak, 50-60 százalékos esélyük van arra, hogy mégis legyen utóduk. Magyarországon évente átlagosan 2500 lombikbébi születik, az összes élveszületés 1,5 százaléka. Néhány hete megdöbbentő adatsort tett közzé a hazai mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó intézmények között vezető helyet betöltő Kaáli Intézet, ahol 2002 és 2004 között 5000 házaspárt kezeltek. Ez idő alatt azt tapasztalták, hogy az esetek 41 százalékában a pár férfi tagja a felelős a terméketlenségért. Ez az adat azért is riasztó, mert az intézet 1992 és 1997 között végzett vizsgálatai még azt mutatták, hogy a hozzájuk forduló férjeknek csupán a 24,6 százaléka meddő. A férfimeddőségnek persze sokféle oka lehet, de mindenképpen vezető helyen állnak a szexuális úton szerzett betegségek, a dohányzás, a drog- és alkoholfogyasztás, a különféle mérgező vegyi anyagokkal való érintkezés, illetve a szoros öltözet és az ülőmunka. Egy amerikai felmérés szerint a meddő férfiak között kiugróan sok a kamion- és buszsofőr.
A szifilisz nem tűnt el
A hatvanas–hetvenes években a fiatal magyar orvosok csak a tankönyvekben találkozhattak a szifilisszel vagy más néven a luesszel. Az egykor rettegett kór ma újra terjed, a nemibeteg-gondozókban ismét egyre gyakoribbak a vérbajos esetek. A fiatalok körében a tripper, a gonorrhoea, a kankó terjed – sok esetben „diszkóbalesetek” következményeként –, a szifilisz pedig inkább a középkorosztály képviselőinél jelentkezik. A terjedés okai közt a szakemberek szerint jelentős szerepet játszik a biztonságos szex reklámjának hiánya, ugyanakkor a HIV-vírus megjelenésével a „klasszikus” nemi betegségek kicsit ki is kerültek a köztudatból, és vannak, akik azt hiszik, már meg is szüntek.
A hagyomány szerint Kolumbusz tengerészei hurcolták be a kórt Európába, ahol aztán főleg a földközi-tengeri országokban terjedt el, a legnagyobb járványokat Franciaországban okozta. Innen ered népies elnevezése: francia betegség, franc. Kórokozója a Treponema pallidum nevű baktérium. Robert Knell, a londoni Queen Mary’s College munkatársa szerint a betegség olyan heves tüneteket produkált, hogy ez lett a treponema baktérium túlélésének legfőbb akadálya. A szifiliszben szenvedő betegek oly visszataszítónak látszottak, hogy a tünetek megjelenése után már vajmi kevés esélyük maradt további szexuális kapcsolat létesítésére. Annak érdekében, hogy a már megfertőzöttek mégis továbbadhassák a baktériumot, meg kellett változnia a tüneteknek – szól Knell gondolatmenete, amelyet a Biology Letters című szakfolyóiratban publikált. Mintegy két hónappal a megfertőződést követően, a betegség második stádiumában viszkető kiütések, gennyes pattanások jelentek meg a testen. Ezek a jól látható jelek pedig mindenki számára visszataszítóvá tették a beteg embert, nyilvánvalóvá a betegséget, így maguk a tünetek akadályozták meg a baktérium továbbadását. Más tünetek, így a lágyékban, hónaljban, nyakon jelentkező nyirokcsomó-duzzanatok, ízületi fájdalmak a beteg számára tették szinte elviselhetetlenné a mindennapokat, szinte lehetetlenné egy új szexuális kapcsolat létesítését.
A felsorolt jelenségek következtében történhetett, hogy a kórokozó Treponema pallidum kevésbé virulens baktériumtörzsei nagyobb eséllyel kerültek át egyik emberről a másikra, s a szifilisz idővel kevésbé heves tünetekkel járt.
Az állatvilágban korábban már számos alkalommal figyelték meg egy adott betegség tüneteinek megváltozását, de ez lenne az első eset, amikor bebizonyosodik, hogy egy emberi betegség tünetei módosultak rendkívül rövid idő alatt.
„A szifilisz napjainkban ugyan ritkán fordul elő, ám az esetek száma egyre növekszik. Az Egyesült Királyságban regisztrált legutóbbi megbetegedések alkalmával ráadásul szinte alig jelentkeztek tünetek” – mondta el Knell doktor. Mindennek komoly jelentősége lehet a fertőző betegségek, így az AIDS terjedésére nézve, mivel annak esélye, hogy heteroszexuális kapcsolat útján HIV-vírussal fertőződjön meg valaki, harmincszor nagyobb lesz, ha szifilisze van. A szifilisz vagy vérbaj Európában először 1496-ban ütötte föl a fejét. Az első évtizedekben a betegség gátlástalan hévvel támadott áldozataira: a fertőzött testén, elsősorban azon a testrészen, ahová a fertőzés átkerült (leggyakrabban a genitáliákon), gennyes fekélyek jelentek meg. Ötven év leforgása alatt azonban a szifilisz tünetei komoly enyhülésen mentek át. Erről már az 1496-os megjelenést követő ötödik–hetedik évből maradtak fönn beszámolók, ez az öt–hét év viszont túl kevés ahhoz, hogy a szifilisszel szembeni ellenállás kifejlődésére gondolhatnánk – vélekedik Knell. A változás szerinte tehát nem az emberi szervezet immunrendszerében, sokkal inkább a betegség által kiváltott tünetekben rejlik.
A betegséget penicillinnel kezelik.
