Jórészt a XV. században született a nevezetes könyv, az Ars moriendi (A meghalás művészete), ismeretlen vagy nehezen és bizonytalanul azonosítható szerzők tollából, amely nálunk bő két évszázada látott utoljára napvilágot. Számtalan változatban maradt fenn a könyv, amelynek témája: hogyan kell egy igaz kereszténynek meghalnia. Elfelejtett költőnk, a győri kanonok Nyéki Vörös Mátyás (1575–1654) Aeternitas című versében arról ír: elképzelni sem tud szörnyűbbet, mint a pokol véget nem érő kínja. Elvisel mindent, kénköves fürdőt és méregpoharat, feldarabolást, kerékbetörést és férgek rohamát, csak a gyötrelem ne tartson örökké.
„Bár a testi halál a legfélelmetesebb dolgok között a legborzasztóbb, mégis a lélek spirituális halála annyival szörnyűbb és gyűlöletesebb, amennyivel a lélek méltóbb és értékesebb a testnél. A bűnös halála minden halál közt a legrosszabb” – vezeti be olvasóját a témába a szerző. Ezután sorra veszi, milyen kísértések leselkednek az életből távozóra: hitehagyottság és kétségbeesés, türelmetlenség, önhittség, végül a mulandó földi dolgok túlértékelése. „Akarata ellenére hal meg az, aki nem tanult meg meghalni. Tanulj meghalni, és megtanulsz élni, hiszen nem tud élni az, aki nem tanult meghalni, és nyomorultnak neveztetik az, aki nem tud élni, és nem mer meghalni…” Az élet meg a halál – sugallja a mű – nem egymástól idegen esemény, hanem folyamatosan összesúrlódik e kettő egymással. (Kerényi Károly ezt szemléletes képpel világítja meg: élet és halál úgy viszonyul egymáshoz, mint egyazon szövet színe és fonákja.)
A könyv utószavában Philip Sherrard áttekinti a halál és a meghalás keresztényi megközelítésének történetét. Találóan jegyzi meg: „az életet és a halált két összeegyeztethetetlen kategóriává polarizáltuk, és ahelyett, hogy felismernénk: minden pillanatban egy élő-meghaló létezés részesei vagyunk, amelyben az élet és a halál egyetlen valóság két arca, ezeket ellentétekként fogjuk fel, amelyek örök hadilábon állnak egymással…” Holott – mint jelzi – „a gondolatok és képek áramlása, amely magával ragad bennünket, amikor elménk és képzetalkotásunk elszakad Istenétől, és egotudatunknak van alávetve, a pokol folyójának megannyi mellékága…” Ami pedig meghal bennünk, az nem más, mint az említett különálló egotudat.
(Ars moriendi – A meghalás művészete. Ford.: Virág László. Arcticus Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 2450 forint)
origo.hu
„A családok jelentik az erős alapot, amelyen a nemzetek állnak” – Hankó Balázs demográfiáról, családról, egyetemekről és Ferenc pápáról
