Bűnösök és szamarak

Egy neves szentbeszédgyűjtemény, a Homiliarius doctorum egyik XVI. századi kiadásán a címlap közepén dúsan indázó fa előtt két komor tekintetű, ülő oroszlán tart címerpajzsot, amelyen az I és a C betű látható. A kép szélein kissé talán groteszk puttók és más képzelt lények kapaszkodnak a lapot mint kompozíciót keretként övező indafonatokba. Idillikus reneszánsz kép egy középkori prédikációsköteten.
A könyv Johannes Clein híres lyoni nyomdájában készült, és hogy a kiadó személye még nyilvánvalóbb legyen, az I. C. monogramon kívül a nyomdász a kép alján végigkígyózó, rajzolt szalagban is feltüntette a nevét. Ez a Pál diakónus által a nagy egyházatyáktól – Jeromostól, Ágostontól, Ambrustól, Gergelytől, Beda Venerabilistől – kompilált kiadvány igen kelendő volt, ezért Clein több alkalommal is megjelentette, csak kisebb változtatásokat eszközölve a szedésen. A Homiliarius doctorum másik, szintén Clein műhelyében készült példányának címlapján például a címert tartó oroszlánok helyett az Úr szeretett gyermekei láthatók. Középen Szent Péter áll, kezében a menny hatalmas kulcsa, balra tőle az agyonnyilazott Szent Sebestyén, jobbra Szent Lőrinc, kezében rostéllyal. A rengeteg üdvözült két díszítő funkciójú antik oszlop között tolong, a sokaság túlsó szélét nem is látjuk, annyian vannak. De a lapszélen ugyanazok a torz puttók vigyorognak ránk. Ennek a kiadásnak a díszítése még markánsabban mutatja, hogy a könyv két világ határán készült: a szerzők a középkort képviselik, a díszítés már az újkort jeleníti meg.
Magyarországra is eljutott a Homiliarius doctorum néhány példánya, bár nálunk a kötet „fénykorában” meglehetősen komoly akadályok nehezítették a könyvek használatát: elsősorban a török hódoltság, amelynek következtében az egyházi kultúra is lehanyatlott. Könyvekre azonban szükség volt, legföljebb kevesebbre, mint boldogabb korokban, s így sok egyéb munkához hasonlóan a Homiliarius doctorum is megérkezett az országba, bár példányunk hazai felbukkanásának pontos idejét és helyét éppúgy homály fedi, mint azt, hogy kinek köszönhetjük az értékes antikvát. A vizsgált kötet címlapján több „üzenet” is látható, amelyek a hajdani tulajdonosok kilétét dokumentálják, megfejtésük azonban kissé nehéz. A könyv címe fölött kézzel bejegyzett epigramma áll a helyes tanításról, jobbra pedig kissé kusza írás 1547-ből, amelyet alapos tanulmányozás után bizonyára meg lehet majd fejteni. A jelek szerint ekkor már az országban volt a szentbeszédgyűjtemény. A szöveg alatti T. A. monogram is hajdani tulajdonost jelölhet, a mellette kétoldalt lévő bejegyzéseket viszont gondos kezek úgy kisatírozták, hogy legföljebb átvilágítással válhat ismét olvashatóvá az írás.
Ismerjük viszont a nevét annak a hajdani könyvhasználónak, aki 1636. augusztus 22-én a kötet belső borítójára készítette levelének piszkozatát. A számtalan érdekes történeti adalékot tartalmazó vázlatot Rahóról címezte Andreas Majerus.
Az egyházi év vasárnapjaira és főbb ünnepeire írt szentbeszédeket tartalmazó kötetet nemcsak elhozták a három részre szakadt országba, hanem a klasszikus szövegeket használták is – bizonyára rendeltetésszerűen, vagyis prédikáláshoz. Ennek legfőbb jele, hogy a tulajdonlásra vonatkozó bejegyzéseken kívül a lapszéleken számtalan fordításrészlet is olvasható. „Az embert es az barmot te tartod meg Uram” – idézi valaki a zsoltárost a legelső szentbeszéd nyomtatott szövege mellé írva. Ugyanezen a lapon az Énekek énekét magyarította egy használó: „Ne nezzetek engemet hogy én fekete szinyű vagyok hogy az nap sütött engemet.”
Az egyik hosszabb összefüggő bejegyzést Jean Thiery jogászprofeszszor előszava után jegyezte fel valaki: „Nemely dolgokban hosonlitatnak bünös emberek szamarakhoz. Mert a szamar az tisztalan es több oktalan allatok felet oktalanb es ostobab, ezert es az tereh hordozasara inkab keszeb. Igy az emberekis Christus eljövetelig valanak balvani … es egyeb utalatossagokra nezve tisztatalanok, olanok az Istennek igeje nelkul leven. Mert mi lehet nagiobb oktalansag, mint annak teremtöjet meg vetni, es balvanyokat Isten gyanant imadni.”
A Lyonban nyomtatott könyv magyar bejegyzései teszik teljessé a kulturális kavalkádot. A szép fatáblás, aranynyomásos, német reneszánsz bőrkötésű könyv lapjain a keresztény ókor és középkor találkozik a humanizmus korával; a későbbi lapszéljegyzetek megidézik a reformáció korát is – a bálványimádásra való utalás egyértelmű jele ennek. És miközben az ismeretlen magyar pap szentbeszédéhez készülve anyanyelvén írt jegyzeteket a lapszélre, az ország nagyobbik részét mohamedán hódítók uralták. Évszázadok, évezredek találkozása – kötéstáblák közé zárva.