Egy minapi felmérés szerint az amerikai társadalom pozitívan fogadta, hogy John Kerry demokrata elnökjelölt John Edwards dél-karolinai szenátort választotta alelnökjelöltjéül. A reakció egészen odáig ment, hogy a bejelentést követően a páros esélyei megelőzték a hivatalban lévő elnökét és alelnökét.
Az alelnök-választási proceszszus már az év elejétől lázban tartotta a demokratákat, különösen azt követően, hogy biztossá vált Kerry jelöltsége. Bár ennek hivatalos megerősítésére csak a hónap végén kerül sor a párt konvencióján, a massachusettsi szenátor a szokásokhoz híven már úgy utazik Bostonba, hogy kiválasztotta partnerét. John Edwards jelöltségét sokan biztosra vették, míg mások óvatosságra intettek, hiszen ez a lépés kockázatokat is rejt magában. Kerry tapasztalt, Edwards nem; Kerry rossz kommunikátor, Edwards szavait isszák a választók, különösen a nők. Aztán meg találgattak arról is, hogy a riválisok vajon képesek lesznek-e kezet fogni azután, hogy az elnökjelöltségért folyó előválasztási-jelölőgyűlési küzdelemben sokszor egymás torkának is estek.
Bármi is történt tavasszal, a megkérdezettek 64 százaléka most kitűnő választásnak tarja Edwardsot, velük szemben mindössze 28 százalék véli megfelelőnek vagy gyengének. A felmérés természetesen a riválisával is összevetette a fiatal demokratát: e szerint ugyan nagyobb hányad szereti őt, mint a hivatalban lévő alelnököt, Dick Cheney-t, ám az is kiderült, hogy ennek oka elsősorban ismeretlenségében rejlik.
A Kerry–Edwards páros közben megszerezte a vezetést a hivatalban levőktől is, bár az aktuális élre törés okát a médiaszereplés intenzitásával is lehet magyarázni. Az elnökválasztási kampány az Egyesült Államokban már annyira a marketing alapelveinek érvényesülését tükrözi, hogy a felmérések sokszor a szereplések mennyiségét és nem minőségét tükrözik. Edwards kiválasztása – fogadtatásától függetlenül – olyan médiaesemény volt, amely képes volt az előreugráshoz szükséges egy-két százalékot biztosítani. A felmérés ötszázalékos hibahatárát figyelembe véve nyugodtan állítható, hogy a helyzet változatlan: az amerikai társadalom rendkívül megosztott, és alighanem az utolsó pillanatig sem lehet megjósolni, hogy ki lesz a befutó.
Pofon a republikánusoknak? Republikánus körökben várhatóan nagy felzúdulást kelt majd, hogy Ronald Reagan néhai republikánus elnök fia, az ifjabb Ron lesz a demokraták július 26-i nagygyűlésének egyik fő szónoka. Reagan fia – aki már többször kritikával illette a Bush-kormányzat politikáját – saját bevallása szerint ezúttal nem kíván a jelenlegi elnök ellen kampányolni. Mint mondta: beszédében sokkal inkább az őssejtkísérletek hasznossága mellett kívánja letenni voksát. Reagan egy interjúban ugyanakkor kifejtette azt is, hogy bár nem akar John Kerry mellett korteskedni, mégis a demokrata jelöltre adja majd voksát annak érdekében, hogy „legyőzzék Busht”. (MN)
