Csődöt mondott a véres etnikai zavargások alatt a KFOR, miként a helyi rendőrség is – állítja a jelentés. A Prizrenben állomásozó német katonáknak szemére veti, hogy a szerbek ellen irányuló albán támadás idején „mintha eltűntek volna”. Az atrocitások alatt szemtanúk egyetlen KFOR-katonát sem láttak a környéken. A Bundeswehr helyi parancsnokai ismételten viszszautasították a segélykérő hívásokat, amelyek a UNMIK-rendőröktől érkeztek hozzájuk. Ennek alapján a Human Rights Watch leszögezi: a német KFOR-kontingens magatartása az egyik „legsúlyosabb biztonsági üzemzavar” volt a márciusi zavargások idején. (A német KFOR-parancsnokság korábban arra hivatkozott, hogy tartotta magát a katonai erő alkalmazására vonatkozó előírásokhoz.)
A HRW jelentése leszedi a keresztvizet a többi KFOR-nemzet katonáiról is. Így a franciákról, akik nem siettek a Svinjare faluban megtámadott szerbek segítségére, noha a feldühödött albán tömeg a támaszpontjukon vonult át a szerb falu felé. Az olaszok sem avatkoztak be, amikor Belo Polje szerb falut felgyújtották az albánok, holott a település közel fekszik az olasz KFOR-bázishoz. Pristinában, ahol az egykori 9000-ből már csak 36 szerb lakik, hat óráig tartott, amíg a KFOR kimentette az albánok ostromgyűrűjéből a szerbeket. A Human Rights Watch jelentése a helyi rendőrök jobbára passzív magatartása mellett azt is bírálja, hogy a KFOR erői nem rendelkeznek olyan eszközökkel (vízágyúk, védőpajzsok, gumilövedékek, könnygáz), amelyekkel meg lehet fékezni a feldühödött, erőszakos tömeget. A március 17–18-án lezajlott zavargásokban 19 személy halt meg, 4000 kénytelen volt elmenekülni lakóhelyéről. Az albán szélsőségesek felgyújtottak vagy leromboltak 500 lakóházat és mintegy 30 ortodox templomot, illetve kolostort.
Kockázatos törvényalkotás. Újabb súlyos etnikai konfliktusokat okozhat a készülő macedón decentralizációs törvény. A jogszabály értelmében az albánok lehetőséget kapnának önkormányzatok felállítására azokon a településeken, ahol többséget alkotnak. A törvény előkészületei miatt Szkopje könnyedén csapdahelyzetbe kerülhet, hiszen a dokumentumok megalkotása, bár kikötése volt a 2001-es összecsapásokat lezáró békemegállapodásoknak, s előfeltétele annak is, hogy az ország csatlakozhasson a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, a lakosság azonban már eddig is több, nemegyszer erőszakba torkolló tüntetésen fejezte ki nemtetszését. (MN)
