Háború tévedésből?

Most, hogy a lefejezésükre váró túszok könyörgése, a felrobbantott olajvezetékekből gomolygó füstfelhők látványa a tévénézők napi élményévé vált, végre azt is megtudhattuk, hogy milyen okok vezettek ehhez a háborúhoz. Az egyre nagyobb emberi, anyagi és főleg erkölcsi veszteség ugyanis mind az amerikai, mind a brit honatyákat arra késztette, hogy szakértői bizottságokat hozzanak létre az okok felderítésére. Talán nem véletlen, hogy mindkét vizsgálóbizottság végül is a hírszerző szolgálatokat találta hibásnak.
Az amerikai szenátusi vizsgálóbizottság összegzése 117 következtetést tartalmaz, amelyek lényege, hogy az iraki háború megindításához okot szolgáltató 2002. évi nemzetbiztonsági jelentés vagy eltúlozta a tényeket, vagy megalapozatlan állításokat tartalmazott. A brit parlament Lord Butler által vezetett vizsgálóbizottsága – Anglia kisebb szerepvállalásának megfelelően – csak 43 pontban marasztalja el az angol hírszerzést, mindenekelőtt kiemelve, hogy nem ellenőrizték a hírforrások megbízhatóságát és a végső jelentésből kihúzták az információk megbízhatóságával kapcsolatos óvatosságra intő passzusokat. A jelentéssel kapcsolatban Greg Dyke, a BBC korábbi igazgatója megjegyezte: „Most már tudjuk, hogy az óvatosságra intő passzusokat kihúzták. Lord Butler most azt mondja nekünk, nem kellett volna kihúzni. De senki nem mondja meg, hogy ki húzta ki azokat?” Greg Dyke-nak azért kellett távoznia a BBC éléről, mert egyik csatornáján olyan riportot sugárzott, amely szerint a hírszerzési anyagot „felturbózták („sexed up”), hogy igazolhassák a háború megindítását. A brit sajtó kevéssé hisz abban, hogy az ország háborús részvétele hírszerzési adatokon múlott volna, és arra mutat rá, hogy a II. világháború óta a brit politika sarokköve az Egyesült Államokkal való szoros szövetségi kapcsolat. Tony Blair nem tett mást, mint amit – amerikai nyomásra – bármely más brit miniszterelnök is megtett volna.
A hírszerző szervek tévedése gyakorlati tapasztalatok alapján is megkérdőjelezhető. Mindazok, akik valaha is dolgoztak államigazgatási intézményeknél, nagyon jól tudják, hogy a szakértők ilyen kapitális tévedéseket nem szoktak elkövetni, sőt nagyon is tisztában vannak a valóságos helyzettel, de egyben azzal a kötelezettségükkel is, hogy a tényeket a mindenkori politikai igényekhez kell igazítaniuk. Nincs is komoly politikai elemző, aki a háború téves hírszerzési tevékenységgel való magyarázatának hitelt adna. A BBC megkérdezett egy nyugdíjas, ezért „beszélőképes” volt CIA alkalmazottat, aki a háború okát három dologra vezette vissza. A közel-keleti olaj feletti ellenőrzés megszerzésének igényére, az amerikai konzervatív jobboldal politikai törekvéseire és Izrael biztonsági érdekeire.