Úgy is lehet magyarázni a jelentést, hogy mentesíti a miniszterelnököt az alól a felelősség alól, amit az jelent, hogy az iraki brit beavatkozás alátámasztására szánt dosszié „tényei” valótlannak bizonyultak, ugyanakkor az adatokat szolgáltató titkosszolgálatot sem ítéli el.
A jelentés sem a közvéleményt, sem a beavatkozást ellenző kormánypárti és ellenzéki képviselőket nem győzte meg, Blair mégis győzött, mert Michael Howard, a Konzervatív Párt vezetője meglepően gyengén szerepelt. Még saját frakciótagjai sem támogatták kellőképpen, amikor azt fejtegette, hogy a „dörzsölt dosszié” őt magát is félrevezette, ám továbbra sem helyteleníti visszamenőleg a beavatkozást.
A tízéves évfordulót ünneplő Blair azt mondta, hogy a Szaddám Huszein eltávolításához vezető háborúnak csak örülni lehet. Szavai kísértetiesen emlékeztettek Margaret Thatcher falklandi háború utáni nyilatkozatára.
Csakhogy az a háború rövidebb volt, kevesebb áldozatot követelt mindkét oldalon, s bár szintén egy diktátor bukásához vezetett, nem beavatkozás volt, hanem egy fegyverrel elfoglalt terület felszabadítása, a helyi lakosság örömére.
A Blair-kormány egyébként népszerűnek szánt törvényjavaslatokkal állt elő ezen a héten, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy végre elterelje a közfigyelmet Irakról.

Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére