Kutatás-fejlesztés a műszaki egyetemen

Kutatómunkák folynak az épületgépészet valamennyi szakterületéhez kapcsolódóan a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem épületgépészeti tanszékén pályázatokon elnyert pénzből és vállalatok támogatásával. A klímatechnika területéről dr. Kajtár László tanszékvezető-helyettes, egyetemi docens, a Klímatechnika tárgy előadója két témakört emelt ki: a klímatechnikai rendszerek méretezését és a belső levegőminőség biztosítását.
A tanszéken a klímatechnikai rendszerek méretezése témakörben a kockázati elvű méretezéssel foglalkoznak. A kutatómunka arra irányul, hogy a korábbi gyakorlattal szakítva a klímaközpont hűtőteljesítményét ne a szabványban rögzített méretezési állapot szerint határozzák meg, hanem a külső légállapotot valószínűségi változónak tekintve, kockázati szint alapján kezeljék.
„A szabványban megadott 30 Celsius-fok méretezési külső hőmérsékletnél melegebb korábban évente csak néhány napig, s ezen belül is csupán néhány óráig fordult elő. A makroklíma-változás következtében viszont megnövekedett a külső hőmérséklet, a tavalyi esztendő során például gyakran szökött a hőmérő higanyszála 30 Celsius-fok fölé. A témakör aktualitását mindemellett az is igazolja, hogy a szabvány szerinti méretezés alapján kiválasztott klímaberendezések ma már nem felelnek meg, így a tervező belátására bízzák, hogy milyen mértékben méretezze túl a berendezést. A túlméretezett klímaberendezés viszont értelemszerűen drágább, s egy tenderkiírásnál rontja a pályázó esélyeit. Kockázati elvű méretezés esetén viszont a kockázati szint eldöntése alapján állapítható meg a méretezési hőmérséklet” – mondja Kajtár László.
A tanszéken különféle kutatások folynak, amelyek a belső levegőminőséggel kapcsolatosak. Az egyik a Mérőcsoport hibaanalízise címet viseli. Az egyetemi docens tájékoztatása szerint e téren komoly problémát jelentett, hogy a belső levegőminőség méréséhez külföldön sem tudtak objektív műszert kifejleszteni. Létezik nagy pontosságú műszer bármely levegőszennyező anyag szelektív méréséhez, ám valamennyi szennyező együttes hatása csak az emberrel mint szubjektív érzékelővel állapítható meg. A nemzetközi gyakorlatban kétféle mérési eljárás létezik: az „olf-tester” módszer tréningelt személyek alkalmazásával, a „naiv-panel” módszer pedig a nem tréningelt személyek segítségével végzi a mérést.
Gazdaságossági megfontolásból a mérést általában a nem tréningelt személyekkel hajtják végre, a tanszéken is ezt a módszert alkalmazzák. Az itteni eredmények is azt bizonyították, hogy a mérőcsoport létszámát nem szabad 32 fő alá vinni, ugyanakkor semmiképp nem célszerű 40 fő fölé emelni.