Nem volt könnyű, de hála istennek már vége van – sommázza az elmúlt másfél év tapasztalatait Kilián Orsolya, akit Szekszárd baloldali–liberális többségű közgyűlése fegyelmi eljárást követően 2003 januárjában hivatalvesztésre ítélt. Ez egyben a fiatal szakember karrierjének a végét is jelentette, hiszen három évig nem dolgozhatott volna a közigazgatásban, „rovott múltjával” ezután sem valószínű, hogy kap munkát – legalábbis Szekszárdon. A meghurcoltatást, a hosszas létbizonytalanságot, jogi procedúrát elkerülhette volna, ha önként távozik. De úgy gondolta, nincs oka eloldalogni, és felvette a kesztyűt.
A Munkaügyi Bíróság immár jogerősen is kimondta: közszolgálati jogviszonyát vissza kell állítani, az ítélet hatályon kívül helyezi a hivatalvesztést, és kötelezi az önkormányzatot az elmaradt munkabér és egyéb juttatások megfizetésére. A Magyar Nemzet 2003. március 8-án számolt be Kilián Orsolya esetéről, de az ő példája csak egy volt a sok közül. Az önkormányzati választások után a szocialista árokbetemetési buzgalom elérte a településeket is: valóságos „jegyzőhullásnak” lehetett tanúja az ország. Kilián Orsolyának – akit 1999-ben választott meg a jegyzői posztra az akkor még fideszes többségű közgyűlés – már a hatalomváltást követően nem sokkal ajánlatot tettek.
– November közepén megkeresett Kocsis Imre Antal, vele voltak az MSZP és az SZDSZ frakcióvezetői is. Azt ajánlották, hogy közös megegyezéssel távozzak posztomról – nyilatkozta az előzményekről lapunknak tavaly tavasszal, hozzátéve: a vezetők először azt mondták „mondjon egy összeget”, végül másfél évi munkabért ajánlottak fel, ha megy. (A kalkuláció jó volt: gyakorlatilag ugyanennyit kell, hogy kifizessen most az önkormányzat neki – plusz a kamat és az egyéb juttatások. Kilián Orsolya viszont hivatalában maradhat.) A jegyzőnő bejelentette, hogy nem áll fel. A polgármester az ajánlatról lapunknak annak idején úgy nyilatkozott, valóban tárgyaltak, de csak az együttműködés további lehetőségeiről, mivel a bizalom megingott a jegyzőnő iránt addigi tevékenysége miatt. Miután világossá vált, hogy a jegyzőnő nem hajlandó elmenni szépszerével, egyéb eszközöket vetettek be eltávolításának érdekében. Kilián Orsolya elmondása szerint négyszemközt közölték is vele az újsütetű többség egyes vezető politikusai, hogy jobban jár, ha megy, mert jön a fegyelmi, már keresik az okokat. Jött is. Az új esztendő első napjaiban megindult az eljárás – a jegyzőnő akkorra már betegállományba került, a stressz megtette hatását –, a felsorolt vádpontok pedig arról árulkodtak, valóban lázas keresgélés folyhatott. Ugyanis az ellene felhozott kifogások szinte kivétel nélkül több éve történt állítólagos szabályszegések voltak. Mint például, hogy 2001-ben és 2002-ben túllépte az engedélyezett létszámkeretet, vagy hogy „folyamatosan nem tartotta be” a munkaidőre vonatkozó előírást, és hogy munkatársaival, a szakszervezettel és a polgármesterrel szemben szintén „folyamatosan nem tartotta be” a törvény által előírt együttműködési kötelezettséget. A vádpontok miatt egyébként a közgyűlés MIÉP-es képviselője, Tóth Csaba indítványozta is, hogy vizsgálják meg a polgármester felelősségét, ugyanis ha a felsorolt törvénysértések másfél-két év óta zavartalanul folytak, a polgármester pedig nem emelte fel a szavát ellenük, őt is fegyelmi vizsgálat elé kellene állítani. Indítványát a többség természetesen leszavazta. A szabályszegések elleni fellépésének időzítését Kocsis Imre Antal lapunkban az előző testületi többség „állandó konfrontációra törekvő” magatartásával magyarázta. „Értelmetlen lett volna” fegyelmit indítani az előző ciklusban – szólt árulkodó nyilatkozata.
Tóth Csaba egyébként már akkor felhívta rá a figyelmet: etikailag összeférhetetlen, hogy a jegyzőnő fegyelmi ügyének kivizsgálását egy beosztottjára – egy irodavezetőre – bízták, hiszen egyértelműen vélelmezhető az elfogultság. Ugyanis egy beosztott nyilván csak akkor vall főnökére, ha biztos benne, hogy soha többé nem jön vissza. Ha a főnök főnökei megnyugtatják efelől…
A Munkaügyi Bíróság végül többek között éppen a vizsgálat vezetőjének elfogultságára való tekintettel mondta ki, hogy a testület megsértette az eljárási szabályokat, minek következtében a fegyelmi határozatot „érdemi vizsgálat nélkül” hatályon kívül kell helyezni.
Kocsis Imre Antal meglepődött a döntésen. Szerinte senki sem tudhatta előre, hogy a bíróság egy nem jogegységi jellegű, a Legfelsőbb Bíróság által meghozott határozatra hivatkozva kimondja az elfogultságot, hiszen – mint kifejtette – számos példa akad az ellenkezőjére is.
Koltai Tamás országgyűlési képviselő álláspontja szerint ez nem így van. A Fidesz megyei elnöke úgy véli: az első pillanattól látszott, hogy egy mondvacsinált, a Rákosi-korszak koncepciós pereit idéző eljárásról van szó – ezt most a bíróság jogerős ítélete is alátámasztja. A joghoz valamicskét is konyítók számára egyértelmű volt: ha Kilián Orsolya a sebtében összetákolt fegyelmi miatt a bírósághoz fordul, a város elbukja a pert. Ennek ellenére belementek. Úgy látszik, eltávolítása – legalább egy időre – valamiért megérte a borítékolható felsülést, és az elherdált közpénzt a városvezetés számára. Mint mondta, az a hallatlanul agresszív káderpolitika, ami a szocialista–liberális többséget jellemzi, és amire példa Kilián Orsolya esete is, most milliókba kerülhet a városnak. – Azt látom, nekik semmi sem drága, ha a „hálózat” építéséről van szó, főként, ha a költségeket az adófizetők fedezik – szögezte le a képviselő, hozzátéve azt is: a jegyzőnő erőszakos, jogsértő eltávolítása után eltelt másfél év eseményei azonban azt is sejtetik: nem is a politikai bosszú volt a fő motívum, ennél szövevényesebb összefüggések vannak a háttérben.
– Szekszárd sosem látott mélypontra süllyedt a kurzusváltás óta, több száz milliós hiányt görget maga előtt, eladósodásának mértéke milliárdos, hitelképessége gyakorlatilag nulla, közműveinek, ingatlan- és egyéb vagyonának utolsó darabjait árusítja ki. A kótyavetye, az intézmény-összevonások, -átalakítások lebonyolításában kerékkötő lehetett volna a köztisztviselői munkáját elhivatottan és hozzáértéssel végző jegyző – összegezte álláspontját Koltai Tamás.
A szabad demokrata Kocsis Imre Antal, aki nemrégiben kapta meg Az év polgármestere kitüntető címet, Szekszárd nehéz anyagi helyzetéről csak annyit jegyzett meg: e témában a mostani ellenzéket kell kérdezni, mivel az adósságállomány az ő idejükben halmozódott fel, pedig úgy vették át a kasszát, hogy nem volt hiány. Koltai szerint a polgármester ebben a kérdésben is csúsztat: való igaz, hogy közel 400 milliós adósság keletkezett a jobboldali irányítás alatt, ám az több milliárd összértékű beruházásokhoz kapcsolódott. Boldogok lennénk – mondta –, ha csak tizedannyi fejlesztés valósulna meg a térségben most, mint az Orbán-kormány alatt. Elég itt csak a szekszárdi Duna-híd felépítésére utalni – tette hozzá.
Kocsis Imre Antal szavai szerint a testület természetesen tudomásul veszi a bíróság döntését, és „szeretettel várják vissza” Kilián Orsolyát. Ő a maga részéről a továbbiakban is a jó munkakapcsolat fenntartására fog törekedni – szögezte le. Továbbra is állítja: a fiatal szakembert nem politikai okok miatt akarták eltávolítani. Kocsis szerint az önkormányzat nem követett el hibát, és a történetnek nincs egyetlen olyan vonatkozása sem, amit „erkölcsileg ne lehetne vállalni”. Ezt alátámasztandó elmondta: 2002-ben több ügyben több fegyelmi eljárás is indult, nem csak a jegyzőnő ellen. Hozzáfűzte: 1990 óta Szekszárd polgármestere, személy szerint őt is nagyon rosszul érintette például, amikor 1998-ban a jobboldali többség leváltotta az akkori jegyzőt, aki – mint közölte – országosan elismert szakember volt. Koltai megjegyezte: az akkori jegyzőt senki sem váltotta le, hanem közös megegyezéssel távozott, nem pedig meghurcolva, egy összetákolt, szégyenletes koncepciós per keretében. S hogy egy fiatal, tehetséges szakember tönkretétele nem okoz erkölcsi aggályokat a városvezetésnek, megdöbbentő, de egyáltalán nem meglepő…
Kocsis Imre Antal, az év polgármestere az ügy kapcsán arra hívta fel a figyelmet: a hivatalvesztést eljárási hiba miatt helyezték hatályon kívül, és nem azért, mert nem bizonyultak igaznak a Kilián Orsolya munkájával kapcsolatos kifogások. A jegyzőnő örömében is ez az a bizonyos cseppnyi üröm. Mint elmondta, ügyvédjével jogtechnikai okokból két vonalon támadták meg a fegyelmi eljárást: egyrészt kérték a nyilvánvaló eljárási szabálytalanságok vizsgálatát, s ha azt mégis törvényesnek találja a bíróság, akkor kérték a fegyelmi kifogások megalapozottságának vizsgálatát. A bíróságnak benyújtották a vádpontok tételes cáfolatát is. Az elfogultság megállapítást nyert, így az ellene felhozottak vizsgálata okafogyottá vált: rehabilitációja így nem lehetett teljes.
– Az igazság az, hogy még mindig nem tudtam feldolgozni, ami történt. Kollégák, akikkel évekig együtt dolgoztam – félelemből, parancsra, vagy szívből –, hátba támadtak. Nem haragszom – mivel már tudom, hogy az állásvesztés micsoda tragédia lehet egy család számára –, csak nagyon fáj. Lehet, hogy ha a kislányom már megvan, mikor rá akartak venni az önkéntes távozásra, akkor belemegyek, és nem vállalom a harcot az igazamért. Nekem szerencsém volt, mert kitartottak az anyagi és a lelki tartalékaim. Közben édesanya lettem, úgyhogy most csak Barbara létezik a számomra, és egy darabig ez még így lesz. Aztán jöhet ismét a munka. Mikor a szakmát kezdtem, 25 éves voltam. Most 33 vagyok. Nem sikerült kerékbe törni a pályámat, megérte a küzdelem. Igyekszem leszűrni a tanulságokat, azt is, hogy én hol hibáztam, de az a véleményem – és ez már túlmutat az én egyéni problémámon –, mindaz, ami velem megtörténhetett, az egész köztisztviselői kar számára nagyon-nagyon „rossz üzenet”.
origo.hu
Így teszik tönkre az egészséged az álmatlan éjszakák – 5 tuti módszer a pihentető alvásért
