Nem kell kádár

A körülírás a mást mondás, a mást beszélés (műszóval: perifrázis) alakzata: egy fogalom, egy tárgy vagy egy esemény megnevezése helyett másik szó (szerkezet) vagy éppenséggel egész mondat használható. Ilyen módon elkerülhető a henye ismétlés, az esetleg megbotránkoztató, illetlen kifejezés. A beszélő vagy író a tárgyat (dolgot, eseményt) valamilyen jelentésbeli kapcsolata alapján más szavakkal fejezi ki.
A körülírással már az antik retorika is foglalkozott, hiszen e fogalmazásmódnak kedvező vagy éppen kedvezőtlen hatása lehet, ezért a szónoki beszédben – s tegyük hozzá: mindenféle beszédben – szerepe van. Meg is találhatók a körülírások a hétköznapi nyelvtől az irodalmi nyelvig, a hivatali nyelvhasználattól a publicisztikáig. Szép példát mutathatok be Zrínyi Miklóstól, aki eposzában így írja le, hogy a török hadvezér, Delimán beleszeretett Kumillába: „Cumilla szép haja megkötözé szüvét / Iffiu Delimánnak.” A hivatali nyelvhasználat ugyancsak kedveli a körülírásokat, az úgynevezett terpeszkedő kifejezések rendre idevonhatók: a „megrendelést eszközöl” a megrendel helyett; az „elintézésre kerül” az „elintéz” helyettesítésére és így tovább. Az efféléket általában nem tartjuk kedvező hatású körülírásoknak, minthogy céltalan szószaporítások, amelyek csupán a körülményeskedést, a homályos fogalmazásmódot valósítják meg. A jó körülírás nem ilyen, hanem a hatásosság, a hangulatkeltés, a szemléletesség eszköze.
A publicisztika nyelvhasználati állapota sokszor nagyon közel van a hétköznapi nyelvéhez. A közelmúltban, a rendszerváltozás idején például többször olvashattunk ejtőernyősökről és különböző bebetonozásokról. „Ejtőernyősnek” a szocializmus vége felé összeomló párt olyan alakjait nevezték, akik a (magas) pártapparátusból valamilyen jól jövedelmező állásba, tisztségbe szálltak (le). S akinek itt ilyen-olyan módon sikerült előre láthatóan hosszú időre megmaradnia, az állásába, pozíciójába volt (és van) „bebetonozva”. A fordulat mostanság is él: „saját embereit a kormány bebetonozza állásaikba” – mondják (többnyire a mindenkori) ellenzéki pártok.
Némely közszájon forgó körülírás azonban évtizedekig csupán az élőnyelvben lappangott, nyomtatásba nem került, csupán az úgynevezett szocializmus korszaka után bukkant fel újra a nyelvhasználatban.
Az egyik efféle az 1956 novemberében hatalomra jutott politikusra célzó „Jó a hordónk!” (meglehetősen fekete humorú) köszöntés volt, amely azt jelentette, hogy nem kell kádár, vagyis hordót, faedényt készítő kisiparos. A nyelvi lelemény az iparos mesterség nevének a politikus vezetéknevével való egybeesése révén kapta politikai tartalmát. (E körülírásnak tartható köszöntésmódnak nem tudok írásos lelőhelyéről, annak idején Nagykanizsán ismertem meg.)
A másik körülírás kapcsolatban van az előbbivel. Ennek a 2002. évi országgyűlési választásokkal kapcsolatos politikai publicisztikában már két írásos előfordulását is lehet idézni: „[…] hiszen még nem jött el az éjfél, de aztán eljött és tombolt. […] Azután tankok lánctalpain jött, Sztálin aljas szolgáit és Kádár apró dögeit szabadítva ránk.” „A korabeli viccek szerint az ’56-os forradalom után Rákosi nagy kutyáit felváltották Kádár, Apró, Dögei.” Az utóbbi példa mutatja, hogy három, az 1956. évi forradalom utáni évek (finoman szólva) emlékezetes politikusáról van szó: Kádárról, Apró Antalról (aki Kádár kormányában egy ideig az iparügyeket vitte, majd kormányelnök-helyettes) és Dögei Imréről (ugyanebben a kormányban földművelésügyi miniszter). Mindkét fentebbi idézet bizonyára elegendő a körülírás megértéséhez… Talán annyi nyelvészeti megjegyzés kívánkozik hozzájuk még, hogy az első szövegmetszetben láttuk: „Kádár apró dögei” formájú a helyesírás, hiszen ez szószerkezet, a másodikban a három tulajdonnév felsorolása („Kádár, Apró, Dögei”). A két értelmezési lehetőség adja a nyelvi humort. Egyébként a felsorolás írója ismeri a szocializmus építésének mindhárom nevezetes alakját, míg a másik, a szerkezetes nyelvi forma („Kádár apró dögei”) ezt az ismeretet nem teszi nyilvánvalóvá. Az elmúlt évtizedeket kevéssé ismerő, fiatalabb olvasó azt hiheti, hogy Kádár apró állatairól, esetleg kutyáiról csupán áttételesen van szó, minthogy a kutya, a dög és az állat rokon értelmű szavak, igaz: nem éppen emelkedett stílusú nyelvezetben.
A körülírás jelentésbeli kapcsolat alapján, illetve a rokon tulajdonságokból felsorolva jöhet létre. Így alakította ki a két sokáig lappangó körülírást is az 1956. novemberi magyarországi nyelvhasználat.