„Könyvem egyik vezérfonala, hogy a történetírás nem csupán vagy pontosan tudomány, hanem a tudománynak és a művészetnek, a tudatnak, kutatásnak, felelősségteljes gondolkodásnak és még felelősségteljesebb beszédnek vagy írásnak valamilyen ötvözete...” – vázolja fel műve témáját John Lukács, azaz Lukács János. A szerző, akinek a közelmúltban második kiadásban is napvilágot látott a Budapest 1900 című remek könyve, nem „szaktörténész”. Író és kultúrhistorikus. Jelen művében a történelemről, a történelmi gondolkodásról és annak határterületeiről, illetve azok változásairól elmélkedik.
„A XVIII. század irodalmi műfajnak tekintette a történelmet, a XIX-ben már tudománynak tartották, főként a hivatásos történészek, ekkoriban lett a történettudomány szakma. A XX. századról nem tehetünk efféle sommás kijelentést. A történészek többsége elismerte, hogy a történelem nem egészen tudomány...” – jelzi a téma bonyolultságát Lukács, azon is eltűnődve, miért látszik a mai világban két – egymással szögesen ellentétes – tendencia érvényesülni, már ami a históriához való viszonyt illeti: egyrészt a modern technikai civilizáció „a tudomány és a haladás nevében felszámolja a hagyományokat, és immár az oktatás minden szintjén egyfajta tömeges gyökértelenséget mozdít elő”. Másrészt viszont „a múlt iránti érdeklődés számottevőbb, mint a némelyek által poszthistorikusnak nevezett ember kialakulása, még a nyugati tömegdemokráciában is”. Ez az igencsak figyelemreméltó észrevétel a modern élet válságát világítja meg.
Lukács rámutat: a XIX. századi pozitivizmus korában mindenki makacsul hitt az adatokban és az úgynevezett tényekben, ezzel szemben a modern embernek rá kellett jönnie: az okok és okozatok, az adatok meg a tények – és ez nem csak a históriára érvényes! – nem olyan egyértelműek, mint valaha hitték. Valójában nézőpont kérdése, ki hogyan értelmezi azokat.
„A nemzeti jelleg elválaszthatatlan az eszméktől: földrajzi, társadalmi, faji, kulturális, spirituális elemek együttesen alakítják. Létezik rassz, ha manapság divat is tagadni: ám inkább kulturális, mint biológiai tényező…” – utal arra a szerző, hogy a témát itt-ott manapság is tabuk övezik. Végül hosszasan tűnődik azon, mi a különbség és a hasonlóság a regényíró meg a historikus munkája között.
(John Lukács: A történelmi tudat avagy a múlt emlékezete, Európa, 2004. Ára: 2800 forint)
origo.hu
Ezt mondta Orbán Viktor Gyurcsány lemondásáról és válásáról
