„Vannak könyvek, amelyek álmodni hívnak, és vannak olyanok, amelyek megmutatják a valóságot. De egyik sem feledkezhet meg arról, ami egy író számára a legfontosabb: a tisztességről” – ezekkel a szavakkal vezeti be legújabb művét a Magyarországon is népszerű brazil Paulo Coelho.
A szerző régóta tervezte, hogy egyszer könyvet ír a szexualitásról. Nem a szerelemről, a szexualitásról. Coelho regénye egy álomkarrierrel kecsegtetett, valójában prostitúcióra kényszerített szép brazil lány svájci kalandjainak története. A recept Kelet-Közép-Európában is jól ismert. Magukat gazdag üzletembernek mutató férfiak idegen nyelveket nem beszélő fiatal lányokat szerződtetnek azzal az ígérettel, hogy remek fizetéssel fotómodellek vagy táncosnők lehetnek külföldön. A valóság egészen más: rabszolgasors.
Coelho azonban nem egyszerűen ezt a képletet veszi át. Az ő főszereplőjének viszontagságai ennek a sémának megfelelően kezdődnek Svájcban, de a lány elég határozott és intelligens ahhoz, hogy rájöjjön, hogyan szabadulhat ki rabszolgatartója karmai közül. Végső soron maga dönt sorsáról, nem egyszerű áldozat. Vasszorgalommal megtanul franciául, és választás elé kerül: visszamegy Brazíliába, a szegénységbe, vagy megpróbál állást találni Zürichben – képzettség nélkül. Az utóbbit választja, konzumnő lesz egy előkelő bárban. Itt már ő döntheti el, hogy a kötelező szórakoztató csevegés és tánc után kinek adja oda a testét – persze „a forgalomnak” megfelelően keres. A regénybeli történet az elbeszélő előadásából és a lány, Maria naplójából kerekedik egésszé, és végződik happy enddel – a mindent megtisztító nagy szerelemmel.
(Paulo Coelho: Tizenegy perc. Ford.: Nagy Viktória. Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 1980 forint)
origo.hu
Luxusnyaraló csak milliárdosoknak? – Így szálltak el az árak a Balatonnál
