Reformokra szorul az ENSZ

Vakok, süketek és tehetetlenek gyülekezete – osztotta meg a sajtóval néhány évvel ezelőtt egy idős bosnyák bácsi az ENSZ békefenntartóiról alkotott sommás véleményét. A mozlim férfi gondolatait akkortájt, a kilencvenes évek közepén igen sokan osztották, hiszen a Balkánra vezényelt holland–francia kéksisakosok gyakorlatilag karba tett kézzel nézték végig Srebrenica férfi lakosságának szinte teljes lemészárlását. Az Irak elleni háború kezdetekor pedig világossá vált az is, hogy a vétójoggal felruházott nagyhatalmak valójában bármiféle komolyabb következmények nélkül meg is kerülhetik a világszervezetet. A minap pedig megesett, hogy izraeli katonák nemes egyszerűséggel tüzet nyitottak az ENSZ egyik segélyszállító konvojára, mivel „gyanúsnak vélték”.
A fenti példák is jelzik, hogy a világszervezet szerepe az elmúlt évtized alatt rendkívül szövevényessé, ellentmondásossá vált, hiszen míg vitathatatlan, hogy humanitárius akciói nemritkán az életmentéssel jelentenek egyet, az ENSZ belső szervezetében előállt hihetetlen anomáliák mára mégis jelentősen csorbították a Kofi Annan vezette intézmény tekintélyét.
A főtitkár a világszervezet jövendő szerepének megvitatása céljából tavaly életre is hívott egy testületet, amely tegnap második alkalommal ült össze, ezúttal az osztrák fővárosban. A volt állam- és kormányfők, miniszterek, nemzetközi szervezetek képviselőiből álló testület tanácskozását mindvégig zárt ajtók mögött tartják, így aztán a várva várt reformtervekről keveset tudni. Az ENSZ jelenleg is hatályos alapokmányáról mindenesetre sokat elárul – jegyzik meg a szakértők –, hogy abban névleg még létezik a Szovjetunió, sőt a hajdani Kínai Köztársaság is. Mint az elemzők megállapítják, a kilencvenes években ugyan történtek előrelépések, az ENSZ ereje azonban nem nőtt, s minden bizonnyal a maguknak nagyobb beleszólást szorgalmazó országok is csak akkor járhatnának sikerrel, ha a második világháború óta kulcsszerepben lévő nagyhatalmak is ezt akarnák.