Új elmélet Napóleon haláláról

Elképzelhető, hogy Bonaparte Napóleont lelkes orvosai túlzott ügybuzgósága és nem az eddig feltételezett gyomorrák vagy arzénmérgezés tette sírba – állapították meg amerikai tudósok. A legutóbbi kutatások szerint a francia császár túl sok hánytatószert és beöntést kapott; a kemikáliáktól vészesen leesett a káliumszintje, ami végzetes szívritmuszavarhoz vezetett.

Újabb elmélet árnyalja a Szent Ilona szigetén 1821-ben elhunyt Bonaparte Napóleon haláláról felvázolt elképzeléseket, amerikai kutatók ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy a francia császárral végső soron orvosai kezelése végzett. Napóleon száműzetésben bekövetkezett elhunytának okairól könyvtárnyi anyag született. Két főbb irányzat létezik, az egyik szerint gyomorrák végzett vele 52 éves korában. Ez az elképzelés egyben a korabeli hivatalos verzió is volt, a halál okaként Francesco Antommarchi, a császár személyes orvosa, valamint öt brit doktor is a gyomorrákot jelölte meg a boncolás után. A verdiktre könnyű lehetett rábólintani, hiszen Napóleon apja szintén gyomorrákban halt meg.
Mindig beszélték a népek, hogy a francia császárral rosszakarói végeztek, megmérgezték, hogy idő előtt elhagyja az árnyvilágot. A teória 2001-ben igazolódni látszott, amikor francia törvényszéki orvosok Napóleon hajában nagy mennyiségű arzént találtak. Ezen második irányzat hívői azt is tudni vélik, hogy a waterloo-i csata vesztesével a Szent Ilona brit kormányzójával, Hudson Lowe-val szövetkező Charles de Montholon gróf végzett, aki arzént adagolt a császár kedves borába.
A San Franciscó-i orvosi vizsgálóintézet patológusának, Steven Karchnak és munkatársainak a New Scientistben publikált eredményei szerint a széntüzelésű kályhából és a környezeti hatásokból származó mérgező anyagok jól magyarázzák a hajtincsben talált arzént, a dolog nyitja nem ez. Karchék úgy vélik, a túlbuzgó orvosok kezelései lehettek a halál közvetlen kiváltói. A száműzött rendszeresen hánytató borkövet, keserűsót, beöntéseket kapott a jó doktoroktól, ezért állandóan hányt; a szörnyű szerek kimerítő hatására vészesen lecsökkent szervezetében a kálium szintje, amely végzetes szívritmuszavart okozott. A heves szívverés mellett ilyenkor nem jut elegendő vér az agyba.
Mindez nem minden: az utolsó lökést az adhatta, hogy a császár két nappal halála előtt 600 milligramm higany-kloridot kapott, hogy rendesen kitisztuljanak a belei. Ekkora mennyiség a normális dózis ötszöröse, ami szintén jelentősen hozzájárult a káliumszint végzetes lecsökkenéséhez.