Ne áltassuk magunkat: az ókori olimpiai játékokon is volt csalás. Kr. e. 332-ben például az athéni Kalliposzra, a pentatlon győztesére súlyos büntetést mértek, mert kiderült, hogy megvesztegette ellenfeleit, és ezért kerülhetett az első helyre. Hasonló eseteket még olvashatunk Mező Ferenc díjnyertes könyvében, amely az ókori játékokkal foglalkozik. Ahol ember küzd emberrel, s egyre nagyobb a tét, ott megeshet, hogy valaki a siker reményében tiltott szerekkel él. Mégis, az 1956-os melbourne-i olimpiáig nem jegyeztek fel doppingeseteket.
Az 1960-as római játékokon azonban meghalt egy dán kerékpáros, és a boncolás kimutatta, hogy ajzószert használt. Azóta állandó témája az olimpiáknak a dopping. Jacques Rogge, a NOB elnöke egy, a napokban magyar nyelven is megjelent olimpiai album előszavában egyebek mellett azt írja: „Az olimpiai játékok jövője attól függ, sikerül-e érvényt szereznünk a sport által képviselt értékeknek, és sikeresen folytatni tudjuk-e a harcot az ezeket fenyegető veszélyekkel – az ajzószerekkel, a korrupcióval, az erőszakkal”.
Kamuti Jenő azt mondja: „Én is úgy látom, hogy a doppingolás az egyik legnagyobb veszélye a sportnak. Annak a sportnak, amely szerintem a XXI. század legnagyobb iparágává fog fejlődni. A győzelem érdekében többek számára a cél egyértelmű: csalni, de mindent elkövetni annak érdekében, hogy tettük ne tudódjon ki! Ettől a pillanattól kezdve a gyógyszergyárak hatalmas üzletévé válik, hogy olyan teljesítményfokozó szert produkáljanak, amelynek használata kimutathatatlan. Mondanom sem kell, hogy ilyen kísérlet ugyanúgy börtönnel felérő cselekedet, mint a megtévedt drogos esete”.
Kamuti doktor napjainkban a legnagyobb veszélyt az olyan gyógyszerekben látja, amelyek nem direkt hatásúak, hanem indirekt módon befolyásolhatják a teljesítményt. Ennélfogva valóban nem felfedhetők. Érdekes módon az elmúlt évek során megtízszereződött a sportolók körében az „asztmás betegek” száma. Tudniillik olyan asztmaellenes gyógyszereket szedtek, amelyek befolyásolták a légzésüket, és ily módon tíz-tizenöt százalékkal növelni tudták a hatásfokot. A most érvényben lévő szabály limitálja ezeknek a gyógyszereknek a szedését, továbbá a NOB orvosi bizottsága teljes körű vizsgálati anyagot kér a valóban asztmás versenyzőkről. Ugyanakkor különböző tesztekkel ellenőrizni tudják, hogy egyik-másik sportoló asztmás-e. Ilyen véletlenszerű vizsgálatok Athénban is lesznek. (Itt jegyezzük meg, hogy egy doppingvizsgálat az olimpián 500 dollárba kerül.)
A doppingellenes küzdelem pápája a német Manfred Donike kölni professzor volt, aki az életét tette rá a tiltott szerek elleni küzdelemre. Rendkívül hazafiatlannak tartotta például, hogy a keletnémet sportolók doppingolnak, akiknek a laboratóriuma egy lépéssel mindig a világ előtt járt. Donike buktatta le többek között azt a német futónőt, aki a 100 méteres síkfutásban vitte el a pálmát. Az eredmény érdekében még Dél-Afrikába is elutazott.
Elgondolkoztató, hogy a sportolók milyen trükköket vetnek be a siker reményében. A vizsgálatok során be kell diktálni, hogy milyen gyógyszereket szedtek az eltelt 24 órában, illetve a versenyt megelőző két hétben. A sydneyi olimpia kajak-kenu versenyzői között akadtak olyanok, akik nyolc-tíz gyógyszerrel is „éltek”. A makkegészséges sportolók. A sok gyógyszer ugyanis elterelheti a figyelmet az igaziról.
Ugyancsak konkrét példa: az utolsó pillanatban az egyik olimpikon azért rontott, hogy ne legyen bronzérmes, és elkerülje a doppingvizsgálatot. (Negyedik lett.)
„Olyan vélemények is terjednek, és nem kis számban – mondja Kamuti Jenő –, hogy hagyni kellene a versenyzőket: olyan teljesítménynövelő szereket szedjenek, amilyeneket akarnak. Minden ember önmagáért legyen felelős! Ki-ki maga számoljon el a lelkiismeretével, az életével. Ebben az esetben viszont már nem az emberek versenyeznének egymással, hanem a gyógyszergyárak. Az a baj, hogy az aranyérem érdekében nagyon sok orvos tagadja meg hippokratészi esküjét és nem az lebeg a szeme előtt: mil nocere! – semmit sem ártani!, hanem a nemzeti érdekre hivatkozva, nagyobb százalékban, mint maga a versenyző, a gyógyszeres felkészítésben segédkezik…”
Tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy 1960 óta a tiltott szerek száma nőtt, hiszen a gyógyszergyárak egyre több terméket dobnak piacra. Ez viszont azzal jár együtt, hogy az üzleti érdek olykor fontosabb lehet, mint a fair play. Nesze neked, sportszerűség!
Ennek ellenére Kamuti Jenő optimista, és reméli, hogy Athénban nem a negatív esetekre kell majd figyelni, hanem a szórakoztatás és a játék kerekedik felül, még ha a tét nagy is. Magyarországról minden idők legnagyobb orvosi küldöttsége kel útra: huszonhárman lesznek jelen a játékokon. Tizenkét orvos az olimpia elejétől a végéig, a többi csak bizonyos időszakokban tartózkodik majd a görög fővárosban. S ez jó. Mert az orvos nemcsak fizikálisan vagy a gyógyszerek adagolásával gyógyíthat, hanem egyszerű jelenlétével is hatni tud. És alighanem Athénban erre is nagy szükség lesz.
origo.hu
Medvét láttak Magyarországon
