Kedden délután kapták a hívást a civil szervezet emberei egy ismerőstől, hogy „el kellene dugni” egy lányt, akinek egy szál ruhában sikerült megszöknie a bordélyházból. A házaspár az ismerős lakására indul, s ideiglenesen magam is a szolgálat emberévé vedlem át, miután elfogadom a feltételt, hogy csak akkor csatlakozhatok hozzájuk, ha nevet, pontos helyszínt és azonosítható adatot nem írok le az eseményekről. Az aggodalom jogos, hiszen a futtatók minden követ megmozgatnak az elszökött lányok előkerítése érdekében: egyrészt anyagi érdekük fűződik ehhez, hiszen a lányért is fizettek, és a naponta megkeresett pénz döntő része is őket illeti; másrészt a sikeres szökés hírére a többi lány is otthagyhatja őket. Arról nem is beszélve, hogy stricitársai előtt marad szégyenben az, akitől könnyedén lelépnek „védencei”.
Az ismerős lakásában erősen kihívó öltözetű, riadt tekintetű kamaszlány vár. Nehezen hihető, hogy elmúlt tizennyolc éves, de – egyáltalán nem jellemző módon – nála van a személyije, és tényleg, pár hónapja elérte a nagykorúságot. Két sírás között megtudjuk, hogy Kittynek hívják, és önként jelentkezett két hónapja egy erotikus maszszőröket kereső hirdetésre. A helyszínen persze kiderült, hogy ennél jóval többről van szó, a bordélyt főleg kínai kuncsaftok számára tartják fenn. Az első napokban jól bántak vele, az alaptarifa húsz százalékát, valamint az extrákért járó teljes összeget kapta meg, és szállást, ellátást biztosítottak számára. Hetente egyszer kimehetett a barátjával találkozni, és naponta járhatott fodrászhoz, szoláriumba – természetesen a saját költségére. Akkor szökött el, amikor a tulaj nagyon megverte, mert „a nehéz napokon” nem akart kuncsaftot vállalni.
Kitty előtörténete tipikus prostituáltsztori: nevelőapja háromévesen megerőszakolta, ötévesen állami gondozásba került, ahonnan többször megszökött. A szeretetszolgálat emberei kemény, őszinte beszélgetést folytattak vele óriási rutinnal: amikor a lány azt próbálta elhitetni velük, hogy a kliensekkel csak gumival ment el, azonnal rákérdeztek: ha ez így van, akkor mire fizették az extrát? Elmondták neki, hogy ha vállalja a védett házba, nemzetközileg ismert nevén shelterbe való belépést, akkor nem tarthatja a kapcsolatot senkivel korábbi életéből. Le kell adnia mobiltelefonja kártyáját, és a szülőknek, barátoknak is csak annyit üzenhet: jól van, de egy ideig nem találkozhatnak. A szigorú szabályokra azért van szükség, hogy semmiképp ne derülhessen ki a ház léte és címe, mert azzal az eddigi és a jövőbeli lakók életét is veszélyeztetné. Cserében nyugalmat és biztonságot kap, és pár hetes-hónapos pihenő után – amikor már a futtatók sem keresik égre-földre – segítenek neki szakmát, munkahelyet szerezni. Kitty vállalta a feltételeket.
A lánynak szerencséje volt, mert sikerült elmenekülnie, és az iratait sem vették el a futtatói. A Baptista Szeretetszolgálat által nemrégiben szervezett konferencián (amelyet Emberkereskedelem és prostitúció Magyarországon és a világban címmel tartottak) kevés ilyen jól végződő történetről számolhattak be a szakértők. A rendezvény különben részét képezi a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) kormányzati és civil szervezeti oktatási programjának, amelyet az IOM az amerikai külügyminisztérium támogatásával valósít meg. A statisztika szerint kétezerben percenként egy nő esett az emberkereskedők áldozatául a világon. Magyarországon a legfiatalabb ismert prostituált tizenkét esztendős volt, a legidősebb pedig ötvenkettő. A szakemberek szerint ez a kérdés is éppúgy kicsúszott a hatóságok kezéből, mint a hajléktalanok problémája. A magyar tapasztalat szerint visszaszorulóban vannak a hagyományos bűncselekmények, ám terjed az ember-, azon belül a nőkereskedelem és a szexuális zaklatás. A legnagyobb gond az, hogy a fiatalok nem is számolnak ezzel a veszéllyel annak ellenére, hogy egyre többen kerülnek bele az ördögi körbe. A futtatók legtöbbször falusi, kisvárosi diszkókban bolondítják el a lányokat, szerelmet, párkapcsolatot, boldog életet hazudva nekik. Az ígéreteknek bedőlő kamaszokat az első időkben valóban kényeztetik, így a lány esetleges gyanúját elaltatják, a rokonok is megnyugodnak, és nem utolsósorban a baráti körből újabb leendő áldozatok csábulhatnak el a „sikeres” példa láttán. Miután a strici több százezer forintot rákölt a lányra, kezdődnek az anyagi gondok és a finom rábeszélés, hogy vissza kellene keresni a pénzt. Ha nem megy szép szóval, hamar elcsattan az első pofon, és a lány bekerül a gépezetbe: mire megkeresné a pénzt, a barátja újabb futtatónak adja el jó pénzért, és kezdődik minden elölről. A prostituált számára nem marad kiút, a családja előtt titkolja foglalkozását, a törvénytől fél, a klienseitől pedig nem kérhet segítséget, így megmarad a futtatótól való teljes függőség.
A velencei konferencián felszólaló Lőrincz Norbert, az Utcai Szociális Segítők Egyesületének munkatársa szerint a legfontosabb a megelőzés: a fiatalok figyelmét már az iskolában fel kell hívni az áldozattá válás folyamatára. A negatív tendenciát elősegíti a kordivat is, hiszen míg pár évvel ezelőtt csak a középiskola befejezése után volt kínos, ha még mindig szűz volt a tinédzser, ma már az általános iskola végén, tizennégy-tizenöt éves korban is „ciki” az érintetlenség, a szexuális tapasztalat hiánya.
A Nemzetközi Migrációs Szervezet információs kampánya a nőkereskedelem visszaszorítása érdekében „Ne dőlj be!” szlogennel indult a közelmúltban, és a tervek szerint az összes középiskoláshoz megpróbál eljutni. A fiatalok az oktatási anyag mellett egy ingyenesen hívható telefonszámon is segítséget kérhetnek, ha munkanapokon délután kettőtől hat óráig tárcsázzák a 06-80/630-125-ös számot. Lőrincz Norbert szerint egy nemrég befejezett felmérés megdöbbentő eredménnyel zárult: a hazai nevelőotthonokban a gyerekek fele emberkereskedők vagy szexuális erőszak áldozatává válik. A fiatal szakember mondott egy másik sokkoló adatot is: a tizenhárom és huszonhárom év közötti lányok több mint hatvan százaléka külföldön szeretne dolgozni! Így nem csoda, hogy sokan bedőlnek az irreálisan magas kereseti lehetőséget ígérő álláshirdetéseknek, amelyekből nem derül ki, hogy a pincérség valójában konzumálást, a hosteszkedés pedig táncosnőként végzendő munkát jelent. Mire ez kiderül, már nincs visszaút, mert az áldozat útlevelét elvették, és erőszakosan követelik az útiköltség és egyéb, önkényesen megállapított tartozások visszafizetését.
A rendszerbe már bekerült lányok számára csak a védett házak jelentenek valós kiutat, ugyanis a futtatók ismerik a lány baráti körét és családját, így a menekülés után ott hamar megtalálják. A magyar prostituáltak hatvan százalékának van gyereke – a stricik sokszor éppen a gyerekkel tartják sakkban a lányt, kényszerítik a folyamatos munkára. A szakemberek szerint egyre megdöbbentőbb irányba fordul a prostitúció: ma már nemritkán fogyatékosokat szerveznek be az egyre aberráltabb kuncsaftok kielégítésére. Ők még kiszolgáltatottabbak, hiszen visszaélnek hatalmas szeretetéhségükkel és komplexusaikkal. Sajnos nálunk a szociális munkások zöme félelemből vagy más okokból inkább a hajléktalanokkal foglalkozik, mint a prostituáltakkal: igaz, az előbbiek esetében nem kell tartaniuk az erőszakos futtatóktól. A lányok esetében az egyházak is csak módjával vállalják a missziót, nyilván a szexhez való kötődés miatt.
– Nehezen nyílunk meg azok felé, akiket túlságosan is piszkosnak találunk – fejtették ki a konferencián részt vevő lelkészek, akik nehezen tudnak elképzelni olyan gyülekezetet, ahol szívesen befogadnának a múltjukat vállaló, megtért prostituáltakat.
Lauren Bethell, az Amerikai Baptista Egyház speciális koordinátora 1987 óta dolgozik az emberkereskedők hálójába került lányok mentésén. Thaiföldön eddig nyolcszáz lány kapott menedéket az Új élet központnak nevezett védett házakban, néhány éve pedig Prágában végez utcamissziót, és alapít otthonokat prostituáltak számára. Lényegesnek tartja a média szerepét az ügyben, hiszen például a thai kormány számára csak akkor lett fontos kérdés a prostitúció elleni küzdelem, amikor a világsajtó a szexturizmusról és az ázsiai országban dívó gyermekprostitúcióról kezdett cikkezni – korábban csak örültek a pénzes külföldieknek, és szemet hunytak az utazás valódi céljai fölött.
A lelkésznek nincsenek illúziói: a sok százezer thai prostituált problémáját nem tudják megoldani (jelenleg százhetvenen lakják a védett házakat), de minden egyes lány élete drága, és „mi nem a sikerre vagyunk elhívva, hanem az a feladatunk, hogy hűségesek legyünk a munkánkban – Isten majd megteremti a sikert” – fejtette ki.
A Távol-Keleten elsősorban azért mennek bordélyba a lányok, hogy a megszerzett pénzből eltartsák szüleiket és testvéreiket. Amerikában és Nyugat-Európában a prostituáltak nyolcvan-kilencven százaléka a (főként gyerekkorban) elszenvedett szexuális bántalmazás nyomán tér rossz útra. Közép- és Kelet-Európában a gazdasági okok, illetve a szexuális bántalmazások együttesen játszanak közre, de errefelé nem a szülők és a testvérek, hanem főként az élettársak és a korán megszült gyerekek eltartása a fő motiváció. Bethell példaként említette a cseh Szasa esetét, akit tízévesen megerőszakoltak, és tizennyolc évesen már két gyerek édesanyja volt, akiket el kellett tartania. Pincérnői állást ígértek neki Németországban, ám egy hollandiai kirakatban találta magát. A becslések szerint a világon évente hasonló módon csapnak be nyolcszázezer–egymillió lányt.
Néhány éve ez a bűnözési forma még a harmadik legjobb üzlet volt a drogcsempészet és az illegális fegyverkereskedelem után, ám azóta helyet cserélt a listán a fegyverbiznisz az emberkereskedelemmel. A szakemberek szerint csak idő kérdése, hogy mikor kerül az első helyre: a lányok ugyanis azon túl, hogy adják-veszik őket, folyamatosan termelik a pénzt, míg a drogot vagy a fegyvert csak egyszer lehet eladni, utána új készletek után kell nézni. Szasa példájánál maradva elmondták, hogy a cseh lány hétszázezer dollárt keresett a futtatóinak tizenegy hónap alatt, miközben a tulajdonosai csak a létfenntartásához szükséges összeget adták vissza neki!
Lauren Bethell tapasztalatai szerint a thaiföldi lányok két héttől négy évig terjedő időszakra vették igénybe a védett ház szolgáltatásait. Arra is volt példa, hogy egy egész bordélyház lakói megszöktek, de a lányok rehabilitációja hasonló a drogfüggők és az alkoholisták gyógyításához: ugyanakkora, hetven-nyolcvan százalékos a visszaesési arány. Thaiföldön sokszor a szülők kergették vissza a lányt a bordélyba, mert szökésével a család megélhetése került veszélybe. Az ottani shelterekben ezért kézművesműhelyeket rendeztek be, és megvásárolták a lányok által készített népművészeti termékeket. Így tudtak pénzt küldeni haza, és el is foglalták magukat, jelentősen megnövelve a védett házban való maradás esélyét. Arrafelé ugyanis a lányok döntő többsége egyáltalán nem járt iskolába, vagy csak néhány osztályt végzett el, így kevés eséllyel indultak a munkaerőpiacon, míg Kelet-Európában egyáltalán nem ritka az érettségizett prostituált.
A nemzetközi tapasztalatok szerint a nyugalom és a biztonság megteremtése mellett a védett házak legfontosabb feladata a lelki segély biztosítása. Ha a lányt nem sikerül lélekben is megerősíteni, akkor nagy a visszaesés kockázata. A végcél az, hogy lakása, munkahelye és stabil párkapcsolata legyen, de még ekkor sem szabad magára hagyni, mert az első anyagi krízis után visszacsábulhat a könnyű pénzt ígérő világba.
Már besötétedik, amikor Kittyvel és a szociális szervezet munkatársaival elindulunk a védett ház felé. A külvárosi kerület utcáin a sofőr megkéri a lányt, hogy húzódjon a kocsi belsejébe és terítsen magára kendőt, aztán az autó nem áll meg a ház előtt, hanem addig köröz, amíg a belső udvar kapuját ki nem nyitja valaki. A figyelmes szemlélő kamerát fedezhet fel több helyen (az általuk felvett képeket videomagnók rögzítik), a bekopogókat is monitoron ellenőrzik kapunyitás előtt. Odabenn egy takaros, színes tévével felszerelt szobában már lassan fél éve él Bea a két gyerekével. A három- és hatéves lányokat a futtatók őrizték, azzal zsarolták a húsz éve prostituáltként dolgozó anyát. Hetente egy napot lehettek együtt, és akkor is felügyelet mellett. Csomag nélkül, egy szál ruhában szöktek meg egy óvatlan pillanatban. A csendesen sírdogáló Kittyt nagy szeretettel fogadják, rögtön farmert keresnek neki a raktárban a testre simuló „munkaruha” helyett, megmutatják a következő hónapokban otthonául szolgáló lakást.
– Az első és legfontosabb teendőnk a biztonság és a nyugalom biztosítása – mondja a házat saját erőből működtető civil szervezet vezetője. – Az első hetekben még nagyon keresik őket, de aztán új lány kerül a helyére, és lassan elfelejtik. Ezalatt csak orvosi vizsgálatra, a papírok pótlására mennek ki a házból, még a rendőrség elől is eldugjuk, ha kisebb vétségek miatt keresik őket. Nagyon fontos, hogy sokat beszélgessünk velük, mert reményt kell csöpögtetni beléjük, célt kell adni az életüknek. Mi nemcsak ételt, szállást és biztonságot kínálunk nekik, hanem egy komplett csomagot, amelybe a lelki tanácsadás, a jogi segély és sok minden más is belefér.
– De hogyan oldják fel azt a dilemmát, hogy például varrónőként havi ötvenezer forintból éljen az, akinek naponta akár százezer forint is átfolyt a kezei között?
– Ez a legnagyobb tévedés, amelybe a lányok is beleesnek, és lenézik a rendes munkát. Amikor ez a kérdés felmerül, mindig arra kérjük a lányt: mutasson egyetlen prostit, aki meggazdagodott az ősi mesterségből. Hozzánk is egy szál ruhában érkeznek, semmijük nem marad többévi ilyen élet után. Igaz, hogy sok pénz átfolyik a kezük között, de ennek nagyobb része nem marad náluk, másrészt a maradékot is elszórják fölösleges dolgokra. Volt olyan lány nálunk, aki korábban naponta tízezer forintot telefonált el, ezreket költött szoláriumra és fodrászra, de egyetlen fillért sem tudott megtakarítani. A csillogásról, a látványos, de felszínes, talmi életről kell visszaszoktatnunk őket a hétköznapokba, és ez csak akkor lehetséges, ha sikerül a lelkükre hatni. Ha ott is megtörténik a váltás, a gyógyulás, csak akkor van esély a sikerre.
Az első hetek után feltérképezik, mihez érez kedvet a lány, milyen szakmát szeretne megtanulni. Felkutatják az ezt kínáló képzési formát, utána pedig megpróbálnak a munkahelykeresésben is segíteni és albérletet találni neki. A legnehezebb ugyanis az az egészben, hogy könnyű visszatalálni a futtatók nyújtotta kiszámítható rabságba.

Ez az oka annak, amiért Gyurcsányt ilyen hirtelen eltakarították