Kilencven éve, 1914. december 11-én a magyar huszárok Muhr Ottmár ezredes vezetésével a győzedelmesen előrenyomuló orosz túlerőt Limanowánál megállásra kényszeríttették.
Az első világháborúban, 1914 decemberében a német győzelmek ellenére az Osztrák–Magyar Monarchia katonai helyzete nem alakult kedvezően. Délen, Szerbiában iszonyú veszteségek után megakadt Potierek tábornok büntető hadjárata, északkeleten, a Monarchia lengyel tartományaiban szintén tragikussá vált a helyzet. A Bruszilov orosz tábornok vezette „Gőzhenger” mélyen benyomult a Monarchia területére, Galíciába és a magyar északkeleti felvidékre. A Monarchia hadvezérei központi védelmi terv hiányában helyi ellentámadásokkal próbálták megállítani a sikeresen támadó oroszokat. A rögtönzött ellentámadások közül csak egy járt sikerrel: a magyar huszárok limanowai rohama.
De mi is történt valójában? Ausztria–Magyarország vezérkari főnöke, Hötzendorfi Conrad gyalogsági tábornok a csata előtt lehallgatott orosz rádiósürgönyökből tudomást szerzett arról, hogy Bruszilov seregétől rövidesen két hadtest fog Limanowa felé áthúzódni. Ennek alapján utasította Boroevic Szvetozár tábornokot, hogy a Kassa felé hátrálás helyett Bruszilov átcsoportosuló serege ellen támadásba menjen át, mégpedig azonnal. Az emlékezetes limanowai csatát december 4-én a tiroli hadtestnek és egy német hadosztálynak az orosz sereg oldalába intézett támadása vezette be, amit a jobb szárnyról Neu Sandec felé két magyar lovashadosztály fedezett. A tiroli hadtest azonban komoly veszteségeket szenvedett. Ekkor Muhr Ottmár ezredes 1914. december 8-án reggel átvette a császári és királyi 9-es, 10-es és a 13-as számú huszárezredek parancsnokságát. A 9-es huszárezred és a népfelkelő osztagok Limanowától délkeletre fekvő, a Jabloniec-hegyhátat a Golcovval öszszekötő magaslatokat szállták meg. A huszárezred heves puskatűzzel fogadta az előrenyomuló oroszokat.
A magyar huszárok december 11-én éjjel három órakor megindultak Limanowa felé. Limanowa főterénél ellenséges gránátok csapódtak az ezredbe, súlyos veszteségeket okozva. A falu déli szélére érve a magaslatok felől vad csatazaj hallatszott. Erre Muhr ezredes megparancsolta, hogy a lovakat herceg Sulkowski őrnagy és báró Fekete kapitány vezetésével védett helyre vigyék. A gyalog sorakozó huszárok ellenséges tűzben a Jabloniec dombjai felé széles rajvonalban fejlődve kezdték meg a rohamot, hogy a magaslatokat védőknek segítséget vihessenek. Az orosz csapatok túlereje azonban kiszorította a leváltandó alakulatokat, és az oroszok hajnali öt órakor elfoglalták a jablonieci magaslatot. A visszavonuló csapatok parancsnoka, Baintner alezredes tájékoztatta Muhr Ottmárt a helyzet súlyosságáról, és jelentette, hogy a leváltás lehetetlen, és az állásaik csak azonnali támadással menthetők meg.
Muhr ezredes saját felelősségére és felsőbb parancs nélkül elrendelte a támadást. Az ellenségtől száz lépésre gyilkos puska- és gépfegyvertűz fogadta a támadó huszárokat. Muhr ezredes rövid tüzelés után rohamra adott parancsot: „Előre, fiúk, éljen a király!” kiáltással ezrede élére állt, és a soproni Nádasdy-huszárok a többi alakulat huszárjaival együtt rávetették magukat a túlerőben lévő oroszokra.
Önfeláldozóan verekedett a lóról leszállt magyar lovasság. A huszárok, akik eddig felderítésben és lovas harcokban a Monarchia legkiválóbb fegyvernemének bizonyultak, most a számukra szokatlan gyalogharcban, a közelharcban alkalmatlan fegyverekkel, karddal, szurony nélküli karabéllyal vagy csak gyalogsági ásóval indultak rohamra. A huszárok vad elszántsága és szokatlan harcmodoruk meglepte az oroszokat, és Muhr ezredes huszárjai visszafoglalták a védelmi állások kulcsát, a jablonieci magaslatot. Ezzel a győzelemmel nemcsak megállították az orosz gőzhengert, hanem az egész vonalon megakadt az orosz előrenyomulás, és így a 3. és 8. orosz hadsereget sikerült visszaszorítani a Dunajechez és a San felső szakaszához, azaz a Jasló, Krosznó, Szanok és Turka települések által határolt területhez. Ezután megkezdődött az állóháború.
Ez a téli hadjárat persze súlyos veszteségekkel járt. A huszárok hősies küzdelme drága győzelem volt. Sokan elestek. Muhr Ottmár ezredest is halálos lövés érte. Szántai százados, a géppuskaosztag parancsnoka, gróf Thon-Hohenstein százados és Bauer Ottó hadnagy a rohamban halt hősi halált. Nedeczky zászlós és Odescalchi herceg megsebesült. A kilences huszárezred negyedik százada az ellenséges tűzharc és a kézitusa során jóformán felmorzsolódott. Az oroszok közül nyolcszázan haltak meg ebben az egyetlen ütközetben, és több mint kétszáz emberük a huszárok fogságába került.
Ferenc József császár Muhr Ottmár ezredest példás vitézségéért haló poraiban a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki, és limanowai előnévvel magyar nemességet adományozott.
Muhr Ottmár unokáját, Muhr Albertet évtizedek óta foglalkoztatja nagyapja és a 9. számú gróf Nádasdy huszárezred hősiessége, akik a túlerővel szemben az első orosz tömegbetörést visszaverték a jablonieci kis Nyírségben. A lengyel történészek mellett az ő kutatómunkájának is köszönhető, hogy többet tudunk az első világháború kezdeti szakaszának erről a jelentős harci eseményéről.
A Muhr ősök Sziléziából származnak, majd jó kétszáz évvel ezelőtt Sopronban telepedtek le. A nagyapa példáját követte négy fia közül három, akik a második világháborúban a keleti hadszíntéren harcoltak. Muhr Albert huszártisztként esett el az orosz fronton, Győző és Ernő hadifogságba esett. A negyedik fiúnak, Ottmárnak is megvolt a behívója, de miután már a három testvér életét kockáztatta hazájáért, a Muhr név védett lett, és Ottmár bevonulása elmaradt. Így érthető, hogy a hazájukért harcoló Muhrok közül az egyik leszármazott miért a szintén hősi halált halt Muhr Albert nevét örökli.
– A hagyomány, az ősök iránti tisztelet kötelez – mondja a kései utód, a most hatvanadik életévéhez közeledő Muhr Albert. A magyar katonai hagyomány ápolása azonban nem volt veszélytelen az ötvenes–hatvanas években. Egyáltalán, a Muhr név nem jól csengett – teszi hozzá Muhr Albert. Édesapjának, Muhr Ottmárnak – bár agrármérnök volt a végzettsége – segédmunkásként kellett évekig dolgoznia.
A nyolcvanas évek végén a volt huszárok és hozzátartozók megalapították a Nádasdy-huszár Alapítványt Sárváron, ahol a Nádasdyak ősi várában állandó huszárkiállítást rendeztek. Itt találhatók a huszártisztek ereklyéi között Muhr Ottmár ezredes relikviái is.
Muhr Albert válogatott jégkorongozó és Fradi-játékos a hetvenes években egy lengyel–magyar mérkőzés után látogatta meg Limanowában először azt a katonai temetőt, ahol a magyar huszárok és nagyapja méltó helyen nyugszanak. Akkor láthatta, hogy milyen becsben tartják a lengyelek a magyarokat. A huszárok tiszteletére egy emlékművet állítottak, Muhr Ottmár ezredes emlékére egy mauzóleumot építettek. Muhr Albert szerint a lengyeleknek ez a limanowai csata sorsdöntő jelentőségű volt, mert ha a támadást a magyar huszárok nem állítják meg, akkor az „orosz gőzhenger” Krakkóig meg sem állt volna.
– Egyébként a győzelem kivívásában – magyarázta Muhr Albert – Pilsudszky ezredesnek, a későbbi Pilsudszky marsallnak, az első lengyel köztársasági elnöknek is jelentős szerepe volt, mert a lengyel légió parancsnokaként Marcinkowicénél kis csapatával késleltette a délről Limanowa felé tartó orosz csapatokat. A csatáról persze a magyarok sem feledkeztek meg: az első világháború után Zuglóban elneveztek egy teret Limanova térnek. Muhr Albert úgy látja, azért nem változtatták meg a nevet a Rákosi-, majd a Kádár-korban, mert azt hitték, hogy a tér egy szovjet sztahanovista kolhozlányról kapta a nevét. A kilencvenes években aztán egy emléktáblát is állítottak ezen a helyen, amely e történelmi eseményre hívja fel a figyelmet.
A lengyelországi Limanowában azonban a szocialista időkben is történészek, katonák, politikusok és egyházi méltóságok emlékeztek a győztes csatára a kerek évfordulókon. A helyi lengyel iskolások rajzversenyen elevenítették fel, hogy milyen lehetett ez az ütközet. Ez a tiszteletadás a mai napig tart, amin most a Muhr ősök, a Muhr család nevében Muhr Albert vett részt.
Az elesett magyar huszároknak a lengyelek állítottak emlékművet az első világháború után. A sírfelirat önmagáért beszél: „1914. december 11–12-én ezredes urukkal együtt halt huszárok drága vérének, kemény öklének, szótlan magyar hűségének emlékére.”
Cintula
Meghalt az első magyar DJ, Keresztes Tibor Cintula
