Várom a feleségemet

Csöndes hétköznap délután, inkább már estefelé. Az autók véget nem érő sorban araszolnak az ablak alatt, fényszóróik reflexfénye barátságosan vándorol a mennyezeten, szépen, lassan, balról jobbra, balról jobbra, újra és újra, a motorok zúgását a frissen hullott hó duruzsolássá tompítja. Várom a feleségemet. A számítógép képernyője előtt ülök, félig háttal az ablaknak. A lakás sötét, csak a konyhában világít egy kicsi lámpa. Ki volt Orgaz gróf?, kérdezi tőlem e-mailen Lajos. Tudod, a festményen. Tudja a fene. Mit gondol, mi vagyok én, lexikon? De nem vallom be; keresgélni kezdek a világhálón. Orgaz gróf. Valami rémlik. El Greco, vagy mi? Egy conde. XVI. vagy XVII. századi spanyol gróf. Ő találta fel az orgazmust. Jól van, pipáld ki, ezzel is megvagy, neked is eszedbe jutott ez a lapos kis valami, még szójátéknak sem mondanám, csak nehogy leírd egyszer valahol. Hol lehet ez a nő? Elütötte a villamos? Megállj! A halállal nem viccelünk. (Ő viccelődik velünk.) Már rég itthon kéne lennie. Én még ilyet nem láttam! Hogy valaki ne tudjon elszakadni a tanítványaitól. Vége az órának, jöhetne haza megmelegíteni a rakott krumplit, de nem, ő még marad, mert az összes diákja kérdezni akar valamit. Mert mindegyiknek van valami baja. Hogy hogyan mondják spanyolul egyetlen szóval a háromlábú tarka tehén borját. Vagy a bicegő, vak lottóárust. Mer’ tudni akarják. Mer’ anélkül nem lehet élni. Azt persze nem tudják, hogy ki volt Orgaz grófja. Azt nekem kell kideríteni. Ahelyett, hogy dolgoznék. Erre pazarolom a drága időmet. Miközben nem is ebédeltem. Éhesen nyomozok Orgaz gróf után. Igaz, ott van a hűtőben a rakott krumpli, de a rakott krumplit olyan bonyolult megmelegíteni. Mondjuk, összeüthetnék egy rántottát. Aha! Megvagy, Gonzalo Ruiz de Toledo, Orgaz ura. 1323-ban haltál meg, és a temetéseden csoda történt a toledói Szent Tamás-templomban: Szent Ágoston és Szent István alászállt a mennyből, s ők helyezték bele a holttestedet a szarkofágba. Rántotta? Nem kell rántotta. Már a fülemen folyik ki a rántotta. Rakott krumplit szeretnék enni. Jó bő lében, pirosra sült kolbászdarabkákkal, barnára pirult krumplikarikákkal, tejfölösen. Orgaz grófja. Kit érdekel ez az Orgaz? Kim nekem ez az Orgaz, hogy itt nyomozzak utána? Adott nekem valaha is enni ez a nyomorult Orgaz? Nem adott. Hát akkor meg? Mit akar ez tőlem? A befolyásos nagyúr. Kasztília legfőbb jegyzője. Toledo várparancsnoka. Jóféle lehettél. Kegyenc a dúvad IV. Sancho udvarában. Micsoda lakomák lehettek egy ilyen dúvad udvarában! Zabáltak, mint az állat. Mi lenne, ha mégis megmelegíteném magam azt a krumplit? Majd figyelek. Óvatos leszek. Nem bambulok el, mint a múltkor, amikor szénné égett a káposztás cvekedli. Vésővel sem lehetett leszedni a lábosról, ki kellett dobni mindenestül. Mert képtelen hazajönni időben. Mert neki meg kell mondania minden törtető, hízelgő, koszos kis eminensnek, hogy hogyan mondják egy szóval spanyolul, hogy meg kéne főzni a rakott krumplit. Ők itt bájolognak spanyolul, én meg éhezek! Csak arra vagyok jó, hogy pénzt keressek. Ők meg röhögnek a hátam mögött. Hát elég volt! Megmelegítem azt a krumplit. Végül is mi történhet? Legfeljebb kidobok még egy lábost! Na bumm! Én keresem a pénzt, nem? Hát hadd szórakozzak egy kicsit! Különben is, nem olyan nagy dolog ez. Megmelegíteni egy ételt. Majd óvatos leszek. Előrelátó. Felkészülök a problémára. Tudományos alapossággal melegítem meg a rakott krumplit. Különben ilyen nincs! Ez felháborító! Hogy mindig minden máshol van. Ebben a lakásban soha nincs a helyén semmi. Hol vannak a lábosok? A múltkor még itt voltak. Aha, megvagytok! Na, ez jó lesz. Lássuk csak, hogyan is szoktuk. Hogy is csinálta a mamám? Ezt a nagyot teleeresztjük vízzel. Úgy… Aztán ügyesen belehelyezzük a kisebbet, amiben a krumpli van. Hoppá! Egy kicsit kiloccsant. Nem baj, majd feltöröljük. A lényeg, hogy így biztosan nem tud megégni. Hm! Ugye, nem is olyan ördöngösség? Vagy csak ügyes vagyok? Lehet, hogy van érzékem a főzéshez? Pedig nem is fordítok rá figyelmet. Ez csak úgy jön belőlem. Ez a tehetség. Milyen szépen úszkál az a lábos. Szerintem ez nem tanulható. Ez az érzék vagy van, vagy nincs. Vele születik az emberrel. A fenébe! Zoknit kéne cserélni. Utálom, ha vizes a zoknim. Na tessék, eltűntek a zoknik is. Hogy lehet, hogy nekem sosincs zoknim? Aha, megvagy! Hát ilyen nincs! Lehetséges, hogy nekem csupa fél zoknim van? Holnap veszek száz pár egyforma zoknit. Ez meg milyen zokni? Ez nem is az én zoknim. Sose láttam. Hogy kerül ez ide? És miért ilyen vastag? Na mindegy. Úgy. Na lássuk, ki is vagy te, señor Orgaz? A kis XI. Alfonz nevelője. Az ágostonos atyák toledói Szent István-kolostorának alapítója. Keresztény lovag. A királyné, María de Molina tanácsadója. Ez nevetséges. Ez borzasztó. Itt ülök éhesen egy vadidegen sízokniban, és a feleségem nem jön haza. Lehet, hogy nem is a diákjaival van? Lehet… Lehet, hogy becsap engem? Señor Orgaz. A királyné udvaronca? Jó firma lehettél. Tanácsadó, mi? Úgy is lehet mondani. Én marha! Bányaló! Lehet, hogy már évek óta? Lehet, hogy mindenki tudja? Röhögnek a hátam mögött? Lehet, hogy a barátaim is tudják? És szánalomból nem szóltak? Hah! A Lajos! Lehet, hogy ezért kérdezte ezt az Orgazt? Célzatosan? Igen! Minden összeáll! Így akarja felnyitni a szemem. Én ökör! És én még főzök. Mosok, vasalok, takarítok. Na jó, nem mosok, nem vasalok. De rendszeresen kirázom a porzsákot. Becsavarom a villanykörtéket. És főzni valóban főzök! Jesszusom! Mi van azzal a rakott krumplival?! Különben kit érdekel?! Legfeljebb odaég! Na bumm! Igen! Pörkölődjön meg! Égjen szénné! Mint az a kurva káposztás cvekedli. Jesszusom! Már egészen meghülyültem. Van olyan szó egyáltalán, hogy cvekedli? Señor Orgaz. A királyné kegyence. Orgaz, a házibarát. Lehet, hogy elhanyagolom a feleségemet? Lehet, hogy rossz férj vagyok? Hogy szenved mellettem? Lehet, hogy én hajszoltam a bűnbe? Mert hiú vagyok, lusta és önző? Na, na, na! Csak nyugalom. Ne olyan hevesen. Lehet, hogy nem is olyan nagy a baj. Lehet, hogy csak elütötte az autóbusz. Vagy megmérgezték. Jézusom, mi lesz így velem? Elkoszosodom, lecsúszom. És úgy már senkinek sem kellek. Magányos, büdös remeteként tengethetem az életemet. Istenem, ne tedd ezt velem! Hiszen én szeretem a feleségemet!