A független elemzőcsoport szerint az amerikai külpolitika hangsúlyeltolódása hozzájárulhat a szorosabb együttműködéshez az európai új demokráciák jobboldali, antikommunista gyökerű politikai szereplői között. Az elemzés emlékeztet arra, hogy az antikommunizmus a Fidesz önazonosságának szerves része, amely a mai napig a párt egyik legfontosabb összetartó erejének számít. Az MSZP képviselői a politikai legitimációs zavarok ellensúlyozása végett azt hangsúlyozzák, hogy a rendszerváltozás lezárult Magyarországon. Külpolitikai elemzőik megfogalmazásában ez úgy hangzik, hogy a kétpólusú világrend végleg meghaladottá vált. Ideológusaik ugyanakkor azt is beismerik, hogy a rendszerváltozás „túl jól” sikerült e gazdasági-politikai érdekközösség számára. A Fidesz ezzel szemben a magyarországi rendszerváltozás befejezetlenségéről, a demokrácia elmélyítésének szükségességéről beszél, és ugyanezen nézetrendszer részeként a szovjet örökség felszámolásának jegyében alakítja külpolitikai felfogását. Az MSZP-nek egy ilyen helyzetben – azon túl, hogy sikerült magához láncolnia az SZDSZ-t, amely a rendszerváltozás idején radikális antikommunizmusáról volt ismert – meghatározó jelentőségű az a legitimáció, amelyet a külföldi politikai szereplők e párthoz való pozitív viszonyulása jelent. E viszonyulás alapján az a feltételezés áll, hogy a rendszerváltozás stabilitását ebben a térségben első helyen a nacionalizmus veszélyezteti. Ebből következik, hogy azon politikai erőkkel szemben, amelyek kapcsolatba hozhatók a nacionalizmussal (például patrióták), más politikai erőket kell előnyben részesíteni – akár a kommunista utódpártokat is.
A Budapest Analyses elemzése szerint az amerikai külpolitikára jelentős befolyást gyakorló kutatói körökben elkezdődött a „nacionalizmus versus stabilitás” séma felülvizsgálása és árnyalása. Ismertté vált például az a nézet, hogy a nacionalizmus az európai új demokráciákban éppen akkor bizonyult a stabilitást valóban veszélyeztető tényezőnek, ha a kommunisták politikai hatalmának átmentését szolgálta (Milosevics, Meciar). A Szovjetunió utódállamainak esetében pedig a séma egyáltalán nem működik, hiszen a stabilitást mindenekelőtt a kommunista rendszer egyes összetevőinek folyamatos továbbélése, a volt kommunista vezetők autoritárius hatalomgyakorlása ásta, illetve ássa alá (Grúzia, Ukrajna, Kirgizisztán, Moldova, Fehéroroszország). Bush Rigában a hatvan éve kötött jaltai megállapodásról szólva úgy fogalmazott, „a próbálkozás, hogy a stabilitás kedvéért feláldozzuk a szabadságot, megosztottá és instabillá tett egy kontinenst”. Azt is mondta: „megtanultuk, hogy az önkormányzásra irányuló törekvést gyakran a patriotizmus lendíti előre és tartja fenn, a szülőföld hagyományai, hősei és nyelve”. Majd így folytatta: „A demokrácia kilátásai nemzeti büszkeséggel, függetlenséggel és választásokkal kezdődnek.” Noha e beszéd üzeneteit az amerikai elnök elsősorban Oroszországnak és a Szovjetunió többi utódállamának címezte, nehezen képzelhető el, hogy e szemlélettől az amerikai Közép- és Kelet-Európa-politika teljes mértékben függetlenedhetne. Az amerikai külpolitika szemléletének módosulása, amit elsősorban a szovjet utódállamok problémáival való szembesülés idézett elő, tovább erősítheti a Fidesz politikájának antikommunista vonulatát. A nyugat-európai pártok vélhetőleg követik az amerikai külpolitika változását – véli az elemzőcsoport.
A preferenciák módosulása – a Budapest Analyses szerint – hatással lesz általában az európai új demokráciák jobboldali pártjaira. Az együttműködés egyik első témája a kommunizmus bűntetteivel való szembesülés lehet. A fasizmus rémtetteivel való szembenézéshez hasonló folyamat indulhat el, és nyilvánvalóvá válhat, hogy a kommunista utódpártok egy bűnös rendszer gazdasági és politikai haszonélvezői – írják az elemzők.
origo.hu
Elképesztő, levegőbe repült egy autó az M1-esen
