Szokatlan nyitány vezette be a honatyák voksolását, tegnap ugyanis a parlament egész sor törvénytervezetet fogadott el, közöttük olyan kényes témákról, mint a konszernmenedzserek fizetésének nyilvánosságra hozatala, vagy a képviselők mellékfoglalkozásának a kérdése. A kabinet javaslatait elfogadók táborára vár a feladat huszonnégy órával később, hogy megteremtsék a kancellár leváltásának feltételét, és eleget tegyenek Schröder kívánságának az előre hozott parlamenti választás őszi lebonyolítására.
A kormányfő a kiszivárgott értesülések szerint arra fog hivatkozni, hogy az általa szorgalmazott, az Agenda 2010 név alatt futó reformok megvalósításához nincs megbízható többsége a parlamentben. Ebben a meggyőződésében végleg megerősítette az Észak-Rajna-Vesztfáliában lezajlott választás, a tartományi SPD–Zöldek-koalíció megsemmisítő veresége.
A bizalmi kérdés felvetésére a német parlamenti demokrácia történetében eddig négy alkalommal került sor. Schröder 2001-ben folyamodott először ehhez a megoldáshoz, amikor a hadsereg afganisztáni bevetéséről kérte ki a Bundestag véleményét és kapta meg a szükséges támogatást. Helyzete ezúttal sokkal vitatottabb. Napról napra emelkedik ugyanis azoknak a baloldali képviselőknek a száma, akik az alkotmánybírósághoz akarnak fordulni a bizalmi kérdés jogosságának felülvizsgálására.
Abból kiindulva, hogy a kétszáznegyvenkilenc szociáldemokrata képviselő tetemes részének tartózkodásával létrejön a szavazás remélt eredménye, a bizalmat vesztett kormányfő felkeresi az államelnököt és megkéri, oszlassa fel a parlamentet.
Horst Köhlernek három hét áll rendelkezésére, hogy meghozza határozatát. Ez idő alatt viszont az alkotmánybíróság elé kerülhetnek a forrongó honatyák tiltakozó keresetei.
Kormánysiker. Jelentős sikert könyvelhetett el az Európai Törvényszék előtt Strasbourgban a német kormány. A bíróság elutasította öt volt NDK-s polgár keresetét az ország egyesítését követően végrehajtott földreform felülvizsgálására. A főperesek 1945-ben az akkori szovjet zónában jutottak földtulajdonhoz, amit 1992-ben vissza kellett adniuk az államnak. E döntés ellen keresték az igazukat, sikertelenül. A strasbourgi ítélet rajtuk kívül hetvenezer hasonló sorsra jutott földművest érint.
