Vásárosnaményben született törekvő, becsületes, gyermekeikre odafigyelő szülőktől, mondhatni egy teljesen átlagos magyar családban. Nyíregyházán járt gimnáziumba, gépészmérnöki diplomát a Műegyetemen szerzett. Mérnök-sportember, hatalmas szívvel, akinek könnybe lábadt a szeme és elcsuklott a hangja, amikor még a Dragon űrkapszulából bejelentkezett.
– Rettenetesen hálás és büszke vagyok, hogy magyarként itt lehetek, és különleges érzés volt percekkel ezelőtt látni a kis országunkat a világűrből. Remélem, hogy ti is ennyire büszkék lesztek erre a küldetésre, mint én. Még találkozunk – mondta. Orbán Viktornak pedig így felelt, amikor a miniszterelnök arról érdeklődött, hogy látszik-e a háború onnan fentről:
– Idefentről én csak szépet és jót látok, megmondom őszintén, csak gyönyörű színeket, csak gyönyörű felhőket és városokat.
Apropó, űrexpedíció! A kiküldött négyes hatvan kutatást végez el az űrállomáson, ezekből huszonötöt maga Kapu Tibor. Az egyik legkiemeltebb terület, amellyel a magyar űrhajós foglalkozik, a dozimetria, azaz a sugárzásmérés, amely vizsgálatok során az űrben jelentős mértékű sugárzás élettani hatásait vizsgálja. Az állomáson töltött negyedik napján Kapu már elvetette az első paprika-, retek- és búzamagokat is, amelyek növekedését mikrogravitációs környezetben fogják majd az ISS-en monitorozni.
Fontos hozzátenni, hogy Kapu Földön maradt váltótársa, a kiképzést ugyanúgy végigcsináló Cserényi Gyula is nyílt szívű magyar gyerek a nyilatkozatai alapján. Szívből kívánom, hogy egyszer neki is legyen alkalma a világűrbe utazni.
Miközben a magyarság az űrexpedíciót figyeli, a régi-új baloldal, a most éppen szivárványos öklűek ezúttal is csak fanyalogni és epét hányni tudnak. A legjellemzőbb talán a Magyar(országi) Hang előzetese az űrexpedícióról.
G-napos árulóink azt írták, hogy az expedíció csupán egy kormányzati „lájkvadászat”, az Axiom pedig „egy űrhajózási utazásközvetítő, amely összehozza a SpaceX által kínált rakétakapacitást és a Nemzetközi Űrállomáson rendelkezésre álló szálláshelyeket a fizető kuncsaftokkal”. Nyilván a fentiekből is világos, Kapu Tibor NER-lovagot csak azért lőtték fel, hogy relaxáljon egyet az űrködben! Ja, nem.
A baloldal a tradicionális magyargyűlölete mellett elkezdte újrapozicionálni magát, miután besült a brüsszeli csodafegyver, és Magyar Péterből nem lett egy tenyérből etetett Orbán-hasonmás, aki a kiábrándult fideszesek és az óbaloldal lánglelkű vezére egyben, hanem csak egy Márki-Zay-féle pszichiátriai eset. Magyarnak mostantól csak a lepattanó labda marad, mint magának Márki-Zaynak vagy Hadházynak, Jakab Péternek és a füstgránátozó momentumos vakarcsoknak. Azaz megszólítani és hergelni az elégedetlenek táborát.
Ugyan Magyar a reformkommunista családi hagyományokba kapaszkodva még megpróbál valahogy az emberarcú MSZMP-s Németh Miklós és a bársonyos konzervatív Antall József hagyományaiból valami light patrióta karaktert átmenteni magának, de mint láthattuk a múlt heti furcsa szeánszán, ez sem fog sikerülni. Orbán Viktor és Schmidt Mária élesztette fel pár éve a magyar szabadság napjához fűződő hagyományt, azaz az utolsó szovjet katona 1991. június 19-i távozásának, szuverenitásunk visszanyerésének ünnepét, ám most egy korabeli Antall-beszéd apropóján rácuppant a témára Magyar Péter is, aki a Somló-hegy tövében tartott népgyűlést, de egy busznyi importtapsolón kívül senki nem volt kíváncsi a mutatványára.
A kampány hátralévő részében Magyar Péter lesz tehát az első számú méregzsák, miközben a mestertervet eddig is idegenkedve fogadó internacionalista ellenzékünk végre újra a színpadon tündökölhet. Nem véletlen, hogy a monstre pride-tüntetésből kihagyták Péterünket.
A mostani képlet már nagyon-nagyon hasonlít a 2014-es kampány óta próbálgatott Soros-féle receptre, amelynek lényege, hogy adj a komcsijaidhoz egy sértett jobboldalit, és máris meglesz a többség. Csakhogy ez eddig nem jött be, és most sem fog. Hacsak a kormányoldal el nem baltázza a mérkőzést.
Erre figyelmeztetett a táborunk egy régi harcosa és véleményformálója, Kiss Antal bölcsész-teológus a Mandineren közölt nagyszabású írásában, amely a 2026-ig van ideje a jobboldali pénzügyi elit tagjainak felzárkózni a legnagyobb magyarhoz címmel látott napvilágot.
„Ki kell mondani, hogy a külföldi szakszolgálatok óriási erőkkel dolgoznak Magyarország mint konzervatív, jobboldali, patrióta politikai bástyaország destabilitásán, melyet a brüsszeli elit pénzügyi sarcolással tesz teljessé. Mesterien fokozzák az elégedetlenséget, lassan belesodorva az ország egy részét a múlt századi dicstelen tanácsköztársasági létállapotba” – erősíti meg az e hasábokon már sokszor leírtakat Kiss Antal, azzal érvelve, hogy a Fidesz–KDNP remekül ellenáll a külföldi nyomásnak, de a belsőnek már kevésbé, aminek az oka, hogy a keresztény(-demokrata) értékek politikai közbeszédbe való beemelésével a maga és környezete számára nagyon magas erkölcsi mércét is állított fel. Miközben a baloldaliakkal – így Magyar Péterrel – szemben nincs morális elvárás, a polgári, patrióta, hovatovább valódi keresztény jobboldalon nagyon is van!
Ezért kellene Kiss Antal szerint gyorsan kiköszörülni a csorbát, és a luxizás bűnébe esett nemzeti tőkéseinknek tenni valami igazán jelentőset a mérleg másik serpenyőjébe, miként azt az örök példa, a hiteles, keresztény hazafi Széchenyi István is tette. Úgy összegezném a szerző megállapításait, hogy a szavazótábor lemorzsolódásán nagyvállalkozóink részéről a mainál sokkal bőkezűbb áldozatvállalással, a magunk részéről pedig erkölcsi alapértékeink nyílt megvallásával és megerősítésével lehetne úrrá lenni.
Osztom a véleményét. Mutassuk meg, hogy mindannyiunkban van egy csipet Kapu Tibor jóravaló magyar lelkéből! Ki-ki a maga szintjén mutassa meg a szivárványos öklűeknek és verőlegényeiknek, hogy az erkölcsi fölény, a tettvágy és a hazaszeretet csakis a nemzeti oldal sajátja.
