Ezek tehát az alapok, amelyek évszázadok óta meghatározzák Magyarország sorsát. Hazafi vagy idegenszívű, nemzeti vagy nemzetközi, uniópárti vagy szuverenista. S hiába a sok világmegváltó, bülbül ének, a másik oldalon végül mindig csak a Hegedűsök, Kun Bélák, Kádár Jánosok, az árulók és megvett emberek állnak. Mert a feloldódás politikája, az idegenek kiszolgálása sosem egyezik a magyar érdekkel, így az idegenpárti oldal következésképp csak hazugságra építheti a politikáját.

Ettől persze még jogos a kérdés, hogy mikor kell taktikusan csöndben maradni, ügyesen egyensúlyozni, és mikor kell kirohanni a várból, a reménytelenül nagy túlerőre rontani és megvívni a harcot, mint honvé­dőink és szabadságharcosaink tették újra meg újra a történelmünkben. Erre, azaz az érdemes-e faltörő kosnak lenni felvetésre is megadta a választ Orbán Viktor a Pikkben. Elmondta, hogy az Európai Egyesült Államok koncepciójának vannak alapkövei. Olyanok, mint a migráció, a genderpolitika, a háború és Ukrajna szerepe a megálmodott birodalomban. Az első ügyben, a migrációs paktummal szemben máris nyerésre állunk, recseg-ropog a gépezet, s miközben nálunk Dobrev Klára vagy a Tisza Párt még támogatja azt, Nyugaton egyre több kormány tagadja meg a végrehajtását.

„Megveszekedett vagyok abban a kérdésben, ide migránsokat nem lehet beengedni, semmilyen státust nem szabad nekik adni, mert végünk van, nincs visszaút. Látom, hogyan estek el a többiek, és nem akarom, hogy a hazám így végezze!” – mondta erről Orbán Viktor, levezetve, hogy a genderben is lehet nyerni (jó példa gyermekvédelmi törvényünk sikere: ki tudtuk űzni az LMBTQ-agymosást a köznevelésből, s ezt 2022 óta nem tudja kikezdeni Brüsszel – teszem hozzá). Ám a legsúlyosabb tételmondat Ukrajna ügyében hangzott el a műsorban, azt boncolgatva, hogy a természeti kincsek gyarmatosításán és Oroszország hergelésén túl vajon mire kell az Európai Birodalom (részben nem is európai) építőinek Ukrajna.

Csak a Jóisten tudja, hogy egy ilyen egymilliós hadsereg mikor merre fordul! – jelentette ki Orbán Viktor, hozzátéve, hogy az ukrán csatlakozás azt jelenti, hogy a szuverenizmusnak bevégeztetett. Több mint hetven lekötelezett képviselő ülne be az Európai Parlamentbe, ugyanilyen arányban változnának a szavazati jogok a tanácsban, így a kormányfő meglátása szerint az Európai Egyesült Államok létrehozásának folyamata egy csapásra megtörténik.

Ettől persze – ebben a műsor mindhárom szereplője egyetértett – kell Ukrajnának egy európai ajánlat, kell a segítség, de az unió nem adhat ki minden kártyát a kezéből.

„Azt állítom, ha kitartunk, a V4-et újra létre tudjuk hozni. Ezután az európai közhangulat változását felhasználva ismét elő tudjuk állítani az egyensúlyt a birodalmi gondolkodás és a nemzetek Európája között” – mondta végül Orbán Viktor, megmagyarázva, hogy miért érdemes kockáztatni, miért kell vállalni a faltörő kos szerepét.

Ebben a küzdelemben nincs középút, nem lehet csak egy „pici szuverenitást feladni”. Világosan és letaglózóan igazolta ezt Sebestyén József tragédiája. Beregszászi magyar testvérünk agyonverése minden jóravaló honfitársunkat megdöbbentett, mégis van itthon egy idegen társaság, amely máris elkezdte elkenni, kimagyarázni, meghazudtolni a világraszóló gaztettet. Magyar Péternek és a Tisza Pártnak egy napig nem volt véleménye erről a borzalomról, majd bájgúnárkodva, a Zelenszkij-kormány felelősségét teljesen elhallgatva nyilvánított részvétet, de a magyar kormány által kezdeményezett brüsszeli és nemzetközi vizsgálatokról persze már nincs véleményük. 

Magyar ember nem szavazhat ezekre, a Fidesznek jövőre tehát mindenáron győznie kell. Persze tudjuk és írunk is róla eleget, hogy vannak és voltak valós, fájó problémák. Rendre észleljük, hogy egyesek Orbán Viktor csaknem négy évtizedes nemzeti-szuverenista politikája és közös érdekeink ellen dolgoznak. Ez természetesen nem maradhat így 2026 után. Mégsem téveszthetünk célt, tisztában kell lennünk a tét nagyságával, mert most minden magyarra szükség van a faltörő kos mögött. Ugye nem akarjuk, hogy Sebestyén József gyilkosai holnap a mi csendőreink legyenek?