„Orbán Viktor 1989. június 16-án valójában meghekkelte az egész újratemetést és meghekkelte azt az együttműködést is, amit az Amerikai Egyesült Államok itteni képviselője alakított ki az MSZMP-vel, az SZDSZ-szel és más szereplőkkel az átmenet lefolyásáról. Nem véletlenül dühöngött az Orbán-beszéd után Mark Palmer amerikai nagykövet és Adam Michnik a lengyel Szolidaritástól, s nem véletlenül háborogtak a pártállam emberei.
Ők úgy gondolták, hogy majd a kommunisták és a hivatalos ellenzék megbeszéli egymással és az amerikaiakkal az ütemtervet. És akkor jön valaki, és azt mondja, hogy nem ti fogjátok irányítani.
Ez a mi országunk, a mi függetlenségünk, a mi jövőnk, és a mi erőnkből csinálunk rendszerváltást, nem kegyelemből, a ti tárgyalásaitok végén” – mondta (szokás szerint) igen találóan Schmidt Mária történészprofesszor azon a pódiumbeszélgetésen, melyet neves személyiségek részvételével tartottak meg hétfőn a XXI. Század Intézetben.
Valóban, az állampárt és a paktum résztvevői egészen más szerepet szántak Nagy Imre és kommunista mártírtársai 36 éve történt monstre újratemetésének.
Néhai Hankiss Ágnes kutatásai világítottak rá először, hogy micsoda őrült manipulációs készülődés előzte meg a megemlékezést, óriási állambiztonsági, belügyes hadsereg és a médiapribékek színe-java dolgozott azon, hogy az esemény kegyeleti jellegét ne ronthassa el az antikommunista ellenzék, ők legfeljebb csak statisztáljanak az állampárt csodálatos átváltozásához.
A komcsik pedig hivatalosan is megkezdhetik a rendszerváltoztatást, vagy ahogy ők az állambiztonsági iratokban írták: a „modellváltást”.
Még azt sem engedték meg, hogy a legendás Inconnu művészcsoport tagjai, akik a hatóságokkal dacolva-megküzdve felállították a 301 kopjafát a 301-es parcellában, a búcsúztatás után ott lehessenek a tényleges újratemetésen. Erre így emlékezett vissza az ellenzéki tanár-újságíró, Laczik Erika a Lejáratás és bomlasztás című dokumentumfilmünkben:
„Ők csinálták a 301 kopjafát a temetőben, de nem kaptak meghívót. Nagy Jenővel és másokkal úgy döntöttünk hát, hogy mi se megyünk ki. Nem szállunk fel a temetői járatra és nem lobogtatjuk a VIP-belépőnket, köszönjük szépen! És akkor ott néztük, hogy a spiclik meg fenn vannak a buszon. Aztán vártuk, hogy majd este tüntethetünk Krassóval, de ez is meghiúsult.”