Harmadszorra is megalakult a függetlenségi párt

A hajdani pártalakulatok még élő vezetőjének, Hornyák Tibornak az eszmei, erkölcsi és jogi támogatásával Szegeden újjáalakult a Magyar Függetlenségi Párt (MFP). A történelmi gyökerű, új párt vezetői Bátki Fazekas Zoltán tanár és előadóművész, valamint Pancza István, aki 1994-től két cikluson át a kisgazdapárt parlamenti képviselője volt. A Magyar Függetlenségi Párt nevéhez híven Magyarország teljes függetlenségéért, katonai semlegességéért küzd. A pártprogram kiemelt célként hangsúlyozza a mezőgazdaságból élők érdekeinek védelmét, az ’56-os forradalom hamisítatlan szellemének megőrzését, a valódi nemzetpolitika és a valódi rendszerváltozás szükségességét.
A Magyar Függetlenségi Párt olyan történelmi párt, amelyik három alkalommal is megalakult, de soha nem lehetett hosszú életű, ezért nem tudott gyökeret ereszteni a magyar politikai közgondolkodásban. Alapítója, Pfeiffer Zoltán (1900–1981) tekintélyes kisgazda politikusként tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd 1945-ben a nemzetgyűlés képviselője lett. A kisgazdapárt szétverése után Sulyok Dezső Szabadság Pártjában töltött be vezető tisztséget. A kommunisták kisgazdapártot bomlasztó akciósorozatát Pfeiffer nevezte el „szalámitaktikának”, amely kifejezés a magyar politikai életben ma is használt terminus technicus lett. A kommunista befolyás alatt nyögő nemzetgyűlés 1947 tavaszán egy sebtében összetákolt törvénnyel (lex Sulyok) lehetetlenné tette Sulyok Dezső és a Szabadság Párt indulását az előre hozott választásokon.
Sulyok emigrálni kényszerült, így Pfeiffer ismert polgári és kisgazda politikusokkal új párt szervezésébe kezdett. A lehetséges névváltozatok között szerepelt a Független Kossuth Párt is, de Kossuth említésére a baloldal – bevett szokása szerint – hisztérikusan reagált, ezért született meg a Magyar Függetlenségi Párt (MFP) elnevezés. A párt csak 1947 augusztusának elején bontott zászlót, így a kampányra alig maradt ideje. (Amúgy is minden eszközzel akadályozták, hogy a pártot megismerhessék a választók.) Ennek ellenére a Magyar Függetlenségi Párt az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választáson meglepően jó eredményt ért el. Minimum 718 193 szavazatot kapott – ezt a részeredményt még a Szabad Nép is közölte –, de a végeredmény 670 547 szavazat lett. (A Demokrata Néppárttól „csak” 6675 voksot csaltak le.) Az MFP különösen a nagyvárosokban ért el jó eredményt, Budapesten a második legnagyobb párt lett, de vidéken sem maradt el sokkal az olyan agrárpárttól, mint a Nemzeti Parasztpárt. A baloldal és Rákosi személyesen, már a választások másnapján össztüzet zúdított a „fasiszta” Magyar Függetlenségi Pártra. Többek között a kék cédulás botrányról való figyelemelterelés végett választási csalással rágalmazták meg az MFP-t. Azt állították, hogy hamis ajánlószelvényekkel megtévesztették az Országos Nemzeti Bizottságot, amelyik a párt indulását engedélyezte a választásokon. Az ÁVO 181 „tanút” vett kezelésbe, de csak 41-et sikerült megdolgoznia, akinek a vallomása alapján az MFP 16 750 ajánlását érvénytelenítették. A választási bíróság 1947. november 20-án a Magyar Függetlenségi Párt listáján megválasztott 49 képviselő mandátumát megsemmisítette. A pártot betiltották (Pfeiffer már korábban, november 4-én nyugatra menekült), 670 ezer választó parlamenti képviselet nélkül maradt. A 411 tagú törvényhozás létszáma 362 főre csökkent. (Egyébként a legkisebb létszámú parlament, 298 fő, 1953–58 között működött, de a demokrácia viszonyain az sem segített.)
1956 őszén Hornyák Tibor, aki ’47-ben a párt újpesti szervezetének elnöke volt, újjáalakította a Magyar Függetlenségi Pártot. Hornyákot ezért az újpesti forradalmárok perében 12 év börtönre ítélték, amiből hat évet letöltött. 1989-ben ismét megszervezte a pártot, de az 1990-es választásokon csak 2143 szavazatot kapott, ezért a választások után a párt működését megszüntette. Közel hatvanéves küzdelmei elismeréseként, a legújabban megalakult MFP tagsága a párt örökös tiszteletbeli elnökévé választotta.