Nosztalgia a líra, a márka és a schilling után

Három évvel az euró bevezetése után Olaszországban a líra, Németországban a márka, Ausztriában pedig a schilling iránt éreznek nosztalgiát az emberek. Sokan érzik úgy, hogy a régi fizetőeszköz regnálása alatt tehetősebbek voltak, mint jelenleg. Eközben a schengeni egyezményt megszavazó svájciak is közölték: nem fontolgatják a közös nyugati pénz bevezetését, mert az nem garantálja az ország pénzügyi függetlenségét.

Bár az olasz politikai erők többsége igyekszik elhatárolódni Roberto Maroni népjóléti-munkaügyi miniszter a líra újbóli bevezetéséről szóló nyilatkozatától, a Silvio Berlusconi vezette jobbközép kormány koalíciós partnere, az Északi Liga változatlanul kiáll a miniszter minapi kijelentései mellett. Ugyanakkor az európai alkotmány francia és holland elutasítása utáni hangulatban tett nyilatkozatháborúban Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök, Gianfranco Fini külügyminiszter és Franco Frattini európai bizottsági alelnök egyértelművé tette, hogy nincs visszaút az eurózónából. Frattini egyenesen „megvalósíthatatlan tréfának” minősítette a liga miniszterének felvetését az euró vereségéről. A Corriere della Sera milánói napilap interjút közölt Joaquin Almunia gazdasági biztossal, aki olyan „régimódi házasságnak” nevezte az eurót, „amikor még nem is ismerték a válás fogalmát”. A biztos mindazonáltal elismerte, hogy öt fontos gazdasági problémával kell szembenézni az euróövezetben: a munkanélküliség magas rátája, a versenyképesség csökkenése, a szociális állam kialakítása, az unió bővítésének következményei és a távol-keleti országok jelentette konkurencia.
Nem véletlen azonban, hogy a líra átmeneti bevezetéséről tartandó népszavazás ötlete sok politikai és társadalmi erő szemében szimpatikus lenne a jelenlegi kedvezőtlen olasz gazdasági légkörben. Az ország közvéleményének jelentős része véli úgy, hogy az euró bevezetésével roszszabbul járt: az árak az átálláskor meglévő rossz líra/euró árfolyamnak és a felfelé kerekítéseknek köszönhetően megemelkedtek, és az egyre dráguló előállítási költségek miatt jelentős exportpiacot veszített a hagyományosan sok kis- és középvállalkozásra épülő olasz gazdaság. Ráadásul a megengedettnél jóval magasabb költségvetési és államháztartási hiány mellett most nem vehetnek igénybe egy esetleges jegybanki intervenciót, ami átmenetileg enyhíthetne a gondokon. A líranosztalgia-hangulatban sokan érzik úgy, hogy a régi fizetőeszköz regnálása alatt gazdagabbak voltak, és hajlamosak megfeledkezni a több évtizedes folyamatosan magas inflációról, amely ugyanakkor kedvezőbb lehetőséget teremtett az olasz exportcikkeknek. Tény azonban, hogy főleg nem az euró felelős azért, hogy az ország gazdasága recesszióba fordult, a munkanélküliség, bár jelentősen csökkent, még mindig magas, a versenyképesség csökkenőben van, a beáramló olcsó távol-keleti áruk sorra teszik tönkre a vállalkozásokat, és lassult a befektetések száma is.
Három évvel az euró készpénz bevezetése után a németek tulajdonában még mindig 15,18 milliárd német márka van bankjegyekben és érmékben – ezt a meglepő adatot a német Bundesbank tette közzé. A bankjegyek becsült értéke 7,88 milliárd márka volt tavaly december végén, a márkaérmék értéke 7,30 milliárd márka. A Bundesbank adatai szerint egy éve még 15,8 milliárd volt az elfekvő márkakészletek összértéke. Míg a bankjegyek 3 százalékát, a márkaérmék 45,5 százalékát nem váltották be euróra a németek az euróra történő áttérésnél. A németek egy része úgy érzi: az euróbevezetés előtt többre tellett a fizetéséből, mint jelenleg. Hasonlóképpen vélekednek az osztrákok is: sógoraink szerint a közös nyugati pénz bevezetése drágulást jelentett Ausztriában. A régi pénznem utáni nosztalgia leginkább Bécsben „érhető tetten”: a főváros számos kereskedelmi egységeiben az árakat ugyanis schillingben is feltüntetik.
Jelenleg nem reális lehetőség Svájc számára az euró bevezetése, a svájci frank segítségével ugyanis a kamatot alacsonyan tarthatják, és megőrizhetik az ország pénzügyi függetlenségét, közölte a svájci nemzeti hírügynökséggel Niklaus Blattner, a Svájci Nemzeti Bank alelnöke. Bár a múlt hét végén elfogadták az ország csatlakozását a schengeni övezethez, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy megszűnik a határokon az útlevél-ellenőrzés. Az alpesi ország számára a saját pénznem lehetővé teszi, hogy saját érdekeinek megfelelő pénzügyi politikát folytasson: a független svájci frank az ország pénzügyi vezetői szerint mind ez idáig megadta az országnak a gazdasági rugalmasságot. A svájci irányadó kamat jelenleg 1,25 százalékkal alacsonyabb az európai kamatoknál, s a szakemberek szerint változásra az év végéig nem is lehet számítani.