Idén a tavaszi aukciós évad nagy szenzációjának a Nagyházi Galéria és Aukciósház által 140 millió forintért elárverezett Tiziano-festmény bizonyult, amely Magyarországon a második világháború után aukción egyetlen műtárgyért kifizetett harmadik legmagasabb összegnek felel meg. E képet árban csupán a 2003-ban a Mű-Terem Galéria tavaszi és téli nagyárverésén gazdát cserélt, az örökösöknek visszaadott két Munkácsy-kompozíció, A baba látogatói és a Poros út előzi meg 160, illetve 220 millió forintos árakkal. (A negyedik helyen Gulácsy Lajos Régi instrumentumon játszó hölgy című alkotása áll 95 millió forinttal.) Az idei legdrágább aukciós tételt ismeretlen velencei mester művének tulajdonították, amikor tulajdonosa árverésbe adta (korábban Tiziano követőjének), ám az alaposabb vizsgálat során kiderült, hogy nem követőről, hanem magáról a világhírű festőről van szó, így az egyébként már a felfedezés előtt is védett Madonna gyermekével és egy Szent Pál képében megjelenő donátorral című kép sikerét borítékolni lehetett.
Két másik nagy festményárverező idei nagy tavaszi aukcióján a Mű-Terem Galéria kínálatából Rippl-Rónai József Menetelő francia katonák című festményéért 55 millió forintot fizettek ki, a Kieselbach felhozatalából Paál László 1875-ben készült Barbizoni táj című képéért pedig 42 milliót.
A műtárgyaknak a művészettörténetben elfoglalt helyük alapján határozható meg az értékük. Ám a kereskedők is befolyásolni tudják az értékeket hírveréssel, kiállítások rendezésével, kiadványok készítésével. A Mű-Terem Galéria például külön kiadványban mutatta be a Menetelő francia katonák című festményt. Ugyanakkor szélsőséges eseteket leszámítva, amikor például mesterséges árfelhajtás és nem vásárlás céljából történik a licit – ami egyébként törvénytelen –, vagy két versengő annyira meg akarja venni az adott műtárgyat, hogy végül irreális áron kel el a tétel, az aukciókon elért árak hatással vannak a darab későbbi értékére.
Természetesen a kisebb összegeket befektetni kívánóknak is érdemes körülnézniük a műtárgypiacon, az említett árveréseken például Ország Lilitől a Kompozíció sárgákkal című kép 4,6, a Kompozíció 2,6, Rippl-Rónai egyik akvarellje, a Hölgytársaság pedig 1,1 millió forintért cserélt gazdát. Kondor Béla 1968-ban készült Építők című munkája viszont 36 millióért váltott tulajdonost, annak idején ennek töredékéért hozzá lehetett jutni.
Egyre többen vannak, akik az érméket részesítik előnyben, s ez a bécsi H. D. Rauch aukciós ház és Nudelman László (C. I. P. Invest Kft.) által áprilisban közösen rendezett, kétnapos budapesti numizmatikai árverésen is bebizonyosodott. Luxemburgi Zsigmond 1433-ban készült császári aranybullája például hárommillió forintról indítva tízmillióért kelt el. E ritkaság ára éppen annyit emelkedett, mint amennyiért numizmatikai aukciókon az e pillanatig csúcstartó darabot megvásárolták. (II. Rákóczi Ferenc egyik aranyforintja ért el 7 millió forintot 2000-ben, a Pannonia Terra 8. numizmatikai aukcióján.) Ám a rekord csak egy napig élt, másnap ugyanis III. Károly 1715-ben kibocsátott 10 dukátosának 7,5 millió forintos kezdőárát 13 millióra módosította a közönség.
origo.hu
Nézőpont Intézet: Orbán Viktor csapdába csalta az ellenzéket
