A füleki romról és egy főnemesről

A l á m e r ü l t A t l a n t i s z o m

Először 1246-ban említik az okmányok a Nógrád megyei Fülek várát, amely gömöri határszélen áll. Ekkor emeltek panaszt a fehérvári országgyűlésen a vár ura, Falkos ellen, hogy hamis pénzt veret, és rablásaival szüntelenül háborgatja a környéket. Az országgyűlés arra ítélte, hogy meztelenül vívjon meg egy páncélba öltözött vitézzel. Különös egy ítélet, az biztos. Falkos azonban megszökött az ítélet elől, s a vár a királyra szállt. 1262-től 1385-ig királyi vár volt. 1435-ben Zsigmond király Pelsőczi Bebek Péternek, Imrének és Lászlónak zálogosította el, néhány évvel később pedig, más jószágokkal együtt, a Perényieknek adta zálogba. 1451-ben a husziták fészkelték be magukat a várba. 1483-ban Perényi István volt a vár ura, aki rablólovag módjára csapott le hol itt, hol ott, s nemcsak a kereskedőket fosztotta ki, hanem a király embereivel is szembeszállt. Mátyás király végre megsokallta a dolgot, és rendeletet adott ki Perényi megzabolázására. De Perényi a várába zárkózott, s onnan ágyúzott a király embereire. Majd 1523-ban Bebek Ferenc birtokában volt a vár és a helység egészen 1551-ig. 1553-ban a török fennhatóság alá került. Negyven évvel később Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf visszafoglalta a törököktől. 1621-től II. Ferdinánd birtoka.
Gróf Koháry István 1661-ben lett a vár parancsnoka. Az ő parancsnoksága alatt, 1678-ban Thököly ostrom alá vette, de eredmény nélkül, aztán 1682-ben 140 ezer főből álló török had élén újból megjelent a vár alatt. Kétheti ostrom után – Koháry parancsnok akarata ellenére – az őrség alkudozásba bocsátkozott az ostromlókkal, és szabad elvonulás feltétele mellett feladta a várat. Mihelyt kivonult az őrség, Thököly felgyújtatta, bástyáit felrobbantatta, Koháry Istvánt pedig, aki nem akarta aláírni a feladási szerződést, elfogatta. Ezzel a vár története be is zárul, viszont Koháry István története itt kezdődik.
A végvári katonacsaládból származó főúr egész életében császárpárti volt, s mint füleki főkapitány került a kurucok fogságába. Thököly igyekezett ellenfelét a maga hitére téríteni, azonban ez nem sikerült, s ezért a foglyot előbb Munkácsra, azután Tokajba, Sárospatakra, végül Ungvárra hurcolták. De itt 1685-ben megszöktették. Ekkor Bécsbe sietett, ahol Lipót őt Farkas és Jónás testvérével együtt grófi rangra emelte, rövid idő múlva pedig a Dunán inneni részek és a bányavárosok altábornokává nevezte ki. Részt vett eleinte a török elleni felszabadító háborúban, de sebesülése miatt 1681-ben katonai pályájának vége szakadt. Labanc maradt a Rákóczi-szabadságharc idején is, s „érdemei” jutalmául 1714-ben az országgyűlés országbíróvá választotta. Ettől kezdve csábrági várában élt halálig. Miként számos előkelő – dilettáns – író kortársa, ő is a börtön magányában lett íróvá: versei túlnyomó részét munkácsi fogságában írta. Az allegorizáló barokk költészetet művelte, hangot adva katolikus, Habsburg-párti, rendi felfogásának.
Egy mondattal még visszatérve Fülekre, meg kell említeni, hogy a városban egy kastély és két régi kúria volt a vár alatt. Az egyiket még gróf Koháry István akkor építtette, amikor kiszabadult a munkácsi börtönből. Hát nem különös történet?