Van egy szőlőfajta. Szereti a kicsi dőlésszögű, keletre néző lejtőket. Mert ott úgy terem, hogy csak a délelőtti nap éri, s a savakat kiégető perzselő fény elkerüli. Betegségét kabócák terjesztik. Világos bora nem kívánja a nehéz ételt: színe rubinvörös, sava alacsony. Illata néhol cseresznye, néhol paradicsom, néhol gomba. Illik hozzá a meleg idő, a rúzsos büdös sajt és a kardhal. Könnyed, akár a nyári kora est: ingujj, búgó dúdolás vagy női suttogás. Eljátszik magában, átlátszik a pohárban, illata különös titkokat rejt: ő a pinot noir.
A pinot noir (Blauburgunder, Spätburgunder) szőlőfajta hazai boraiból rendeztek kóstolót a budavári Magyar Borok Házában csütörtökön. Burgundia fő fajtája ősöreg, a legöregebbek közül való. Bizonyos vizsgálatok szerint közel kétezer éve válogatták vadszőlő fajtákból. Mindenhol ismerik. Héja vékony, bogyója apró, fázik a hidegben, elázik az esőben, gomba és vírus könnyen támadja. Mégis termesztik itthon. Sokszor ott is, ahol nem igazán kellene. Ha azonban értő kezekbe kerül, megszépül.
A hónap borkóstolóját Séllyei Gábor egyetemi docens, a Magyar Bor Akadémia tagja tartotta. Különös összhang volt aznap este bor és értője között. Mert a pinot noir éppúgy nem harsány, ahogy a borbíráló: nem erőltet, meghallgat, csendesít. Séllyei Gábor, a világot megjárt szakember, újdonsült nagyapa, a magyar bor hírnevének öregbítője, aki kóstolt már angol vagy japán vagy kubai bort, igazi tanárember. Egyetemi diákjai terjesztik róla, hogy a kollokviumon úgy kacsint, ahogy a kínos helyzet épp megkívánja, de ez csak mendemonda. Szigorú ember, aki a borbírálatban nem ismer kegyelmet (talán csak a hazai hibák esetén tesz némi engedményt). Tőle tudjuk, hogy Japánban – bizonyos enzimek miatt – hamar becsiccsentenek a kóstolók, a japánok olyankor vidámmá válnak, arcuk két pohár után kipirul, s lankadatlan kacagnak. Valljuk be, különbek vagyunk. Kevesebbet kacagunk. Séllyei tanár úr is figyelmeztet: a negyedik pohárig figyeljünk rá, mert utána beindulnak a bilaterális megbeszélések, a bor zsivajt szül.
Kóstolunk egrieket, sopronit, szekszárdit és villányiakat. A kóstolót Eger nyeri. Leszáll az est, Budavár elcsendesedik. Marad a negyedik pohár utáni mosoly, Séllyei tanár úr a tapasztalt japán kacajra gondolva megjegyzi: a magyar közéletre ráférne már egy kis enzimcsere. Az utolsó pohár falán mintha megmaradna a templomablak-jelenség.
Borpaletta. A Balaton-mellék borvidék mutatkozik be júliusban a Magyar Borok Házában, a budai Szentháromság téren. A méltatlanul mellőzött zalai régió legjobb borait kóstolhatják egész hónapban a pincében.
