Bár a Nemzeti alaptanterv (NAT) előírja, hogy iskolai keretek között is foglalkozni kell a pályaválasztás kérdésével, erre a csekély számú osztályfőnöki órákon kevés idő jut, ha jut egyáltalán. Ennek a helyzetnek a megváltoztatását tűzte ki talán országszerte egyedülálló módon Szegeden a Családért és Munkáért Keresztény Alapítvány, amely Árnyékprogram elnevezésű kezdeményezésével pótolhatatlan segítséget nyújt a jelentkező diákoknak.
Az amerikai Job Shadow program magyarországi megfelelőjének koordinátora és továbbgondolója, a huszonöt éves Szabó Katalin fél éve kezdte a munkát az alapítványnál önkéntesként, s most már főállásban végzi feladatát. Ezt megelőzően maga is megtapasztalhatta, hogy a gyorsan változó világban milyen nehéz egy fiatalnak megtalálnia a helyét az életben. Katalin a Szegedi Tudományegyetem tanárképző karán szerzett diplomát, majd dolgozott a médiában és piackutatóként is, de hónapok, sőt évek tapasztalatára volt szüksége ahhoz, hogy rájöjjön, mivel is szeretne foglalkozni. – Sokan úgy kezdenek szakmát tanulni vagy egyetemre, főiskolára járni, hogy fogalmuk sincs, ha szerencsés esetben négy-öt év alatt befejezik tanulmányaikat, mihez kezdenek a képzést igazoló papírral. Esetleg van elképzelésük, de ez nem valós tapasztalatokon alapul, így később csalódniuk kell – mondja a program koordinátora.
Az Árnyékprogram tehát ennek kiküszöbölését, a felesleges csalódások elkerülését célozza. A programra önkéntes alapon jelentkezhetnek a diákok. A jelentkezők kezdetben a programvezetővel közösen pályaorientációs kérdőíveket töltenek ki, amelyek az érdeklődési körüket, képességeiket, elképzeléseiket szondázzák. – Ennek kiértékelésével megtudjuk, mely hivatások, szakterületek érdeklik a gyerekeket – mondja Szabó Katalin. – Ez alapján határozzuk meg, melyik szakmát ismerje meg közelebbről a diák. Ám ha a jelentkező egészen más pályát szeretne megismerni, mint ami a kérdőívre adott válaszokból következne, akkor a gyerek akarata fog érvényesülni. Végül is az a lényeg, hogy az ő döntését segítsük elő a munkánkkal – magyarázza a koordinátor.
Ezt követően a részt vevő 14 és 18 év közötti középiskolások közelről kapnak képet az általuk választott vagy favorizált szakmáról. Egy napot töltenek egy adott munkahelyen úgy, mintha árnyékai lennének a szakma ott dolgozó mesterének – innen az Árnyékprogram elnevezés. Amikor eldől, melyik diák melyik szakmával ismerkedik meg, a résztvevők komoly felkészülése következik. A gyerekek önállóan „árnyékmappát” készítenek: ebben a saját témájukba vágó idézetek, a témáról általuk összegyűjtött újságcikkek és a munkahelyen a szakma fortélyaival őket megismertető „árnyékvezetőnek” szóló, saját önéletrajzuk is helyet kap. Majd amikor elérkezik a nagy nap, és végre elmehetnek az általuk választott hivatás gyakorlójához, saját kérdéseik mellett fel kell tenniük a program koordinátorával előre megbeszélteket is. Így választ kapnak arra, hogy milyenek a szakma foglalkoztatási kilátásai, az előnyök mellett milyen hátrányokkal kell szembenézniük munkájuk során, illetve „mesterük” milyen tanácsot adna nekik, ha végül úgy döntenek, hogy elindulnak az adott szakmához vezető úton. – A program célja nem az, hogy az adott pályát népszerűsítse a diákok előtt, hanem hogy valós képet kapjanak a szakmáról annak nehézségeivel, árnyoldalaival együtt. A lényeg, hogy segítsük a résztvevőket a számukra helyes döntés meghozatalában – mondja Szabó Katalin. Egyelőre a szegedi Eötvös József Gimnázium két osztályának negyven diákját tudták fogadni a programban. A programvezető nagyon kedvező tapasztalatokról számolt be. Mint mondja, nem volt olyan szakma, ahol ne találtak volna valakit, aki szívesen segítette volna munkájukat. – Így nem akadt olyan kívánság, amit ne tudtunk volna diákjainknak teljesíteni – mondja nem kis büszkeséggel. A diákok a szakma elméleti ismérvei mellett bepillantást kaphattak a gyakorlati tudnivalókba is. Így saját választásuktól függően ékszerésznél gyűrűt hajlítottak, pszichológusnál intelligenciatesztet töltöttek ki, megnézhették kommandósok és rendőrök fegyvereit, de beülhettek a tolmács szakos hallgatók vizsgájára, ott lehettek egy könnyűzenei klip születésénél, vagy épp egy programozóval közösen vizsgálhatták egy pacemaker háromdimenziós modelljét. Az izgalmas napot követően a gyerekeknek esszét kellett írniuk tapasztalataikról, amelyben negatív és pozitív élményeikről is beszámolhattak mind a programot, mind a választani szándékolt hivatást illetően.
Egyikük, a 15 éves Szilvia álma, hogy szinkrontolmács legyen. Ezen a tervén az Árnyékprogramban való részvétele sem változtatott, igaz, most már árnyaltabban – ha úgy tetszik, tisztábban – látja a rá váró feladatot és kihívást, mint korábban. A szakterülettel kapcsolatban így fogalmazott: – Sokkal izgalmasabb és bonyolultabb, mint azt gondoltam, ezért tapasztalatszerzésnek remek volt. A program segített abban, hogy jobban átgondolhassam, valóban ezt akarom-e csinálni. Világossá vált, hogy ebben a szakmában vannak hozzám illő és kevésbé testhezálló ágak, így tudom, min kell még csiszolnom, és tisztában vagyok azzal, milyen jövő vár rám, ha erre a pályára lépek – tette hozzá.
Szabó Katalin szeretné kibővíteni a programot létszámában és korosztályában egyaránt, mert úgy látja, hogy a középiskolát már elvégzett, 18 év feletti fiatalok is nehézségekkel küzdenek a pályaválasztás terén. Kérdésünkre, hogy szeretne-e továbbra is ezzel foglalkozni, határozott a válasz: – Nem bírnám abbahagyni, sőt az Árnyékprogram tapasztalatainak felhasználásával szeretnék új, a fiatalokat segítő programok megszervezésében, lebonyolításában is segíteni – mondja lelkesen. Ehhez azonban szükség van civil szervezetek, alapítványok, egyéb támogatók segítségére is. Az Árnyékprogram során ugyanis a pénz nem jelenik meg: a diákoknak természetesen nem kellett fizetniük, és a szakmák mesterei is anyagi ellenszolgáltatás nélkül vállalták a közreműködést. A program ősztől Pálya! Futás! néven folyik tovább, amire az Árnyékprogram sikere nyomán már tíz osztály diákjai jelentkeztek.
Ukrajna meghosszabbítja a hadiállapotot és tovább mozgósít
