Anarchisták a sterlingi síkságon

Hétpróbás gengsztereknek nevezte a skót fővárosban tüntetőket Jack McConnell, az edinburgh-i kormány első embere. A világ vajmi keveset tud az utcára vonult fiatalokról és arról, hogy szervezeteik milyen értékrendet, politikai felfogást képviselnek.

Az antiglobalizmus semmiképpen sem jelent egyetlen csoportot vagy irányzatot – a G8-ak megismétlődő találkozóin megszámlálhatatlanul sok szervezet képviselteti magát. Néhány beszédes név a teljesség igénye nélkül: War on Want (Háború a nyomor ellen), World Development Movement (Világ Fejlődése Mozgalom), Global Workplace (Globális Munkahely). Amiben egyetértenek: a G8-ak töröljék el az afrikai országok adósságállományát, a gazdag államok pedig törődjenek többet a szegényebb sorban élőkkel.
A híres stirlingi csatamező tőszomszédságában, Gleneagles határában ezekben a napokban hatalmas sátortábort építettek az antiglobalizmus hívei. Az „ökofaluban” saját törvényeik szerint élnek a tüntető fiatalok. Nincs egyéni vezetés, kollektív döntéseket hoznak, nem ismernek el semmiféle hierarchiát. Az állapotok – mindenfajta értelemben – a legendás ’60-as éveket, a párizsi diáklázadást és a woodstocki fesztivált idézik.
A résztvevők már-már kaotikus sokszínűségét jól példázza a Peoples’ Global Action (Népek Globális Kezdeményezése) nevű szervezet, amelyet 1998 februárjában alakítottak meg a brazil farmereket tömörítő MST és a brit Reclaim the Streets (Szerezd viszsza az utcákat) tagjai, valamint mexikói zapatisták, ukrán ökoaktivisták, új-zélandi maorik és mások. Hitvallásuk kifejezi a skót fővárosban jelenleg is tüntetők politikai felfogását: „Ellenezzük a hatalom és a diszkrimináció minden formáját, beleértve a rasszizmust és a vallási fundamentalizmust (…). Filozófiánk alapja a decentralizáció és az autonómia.”
Az antiglobalista szervezeteket áthatja a szervezetlenség szabadságának érzése: büszkék arra, hogy nincs központjuk, szóvivőjük, székházuk. A meglehetősen költséges antiglobalista tevékenységhez szükséges javakat (utazási, szállási költségek, élelmiszer) az aktivisták könnyen előteremtik, hiszen leginkább középosztálybeli vagy értelmiségi, munkahellyel rendelkező fiatalok. Olyanok, akik a lázas napok elmúltával hazatérnek otthonaikba, megszokott környezetükbe. Tanulnak, dolgoznak tovább, egészen a G8-ak soron következő találkozójáig, ahol ismét randevút adnak egymásnak az utcán.