Az elnök, a kamera és a haldokló alligátor

Mindössze a hír- és a magazinműsorok szintjén foglalkozik a Duna Televízió a magyarverésekkel, amelyekre mostanság már nem csupán Délvidéken, hanem Erdélyben is egyre gyakrabban akadt példa. Pedig „a határon túli magyarság televíziójának” – amelyet műhold segítségével a világ legkülönbözőbb tájékain lehet fogni – komoly szerepe lehetne abban, hogy a nemzetközi nyilvánosság erejével védje meg a fenyegetett magyar közösségeket. M. Szabó Imre újságíró-rendező négyrészes dokumentumalkotást készített a délvidéki incidensekről. A Duna Televízió új elnöksége azonban – a Cselényi László elnök beiktatását megelőző vezetéssel ellentétben – nem hajlandó műsorra tűzni az alkotás angol felirattal is ellátott változatát. Cselényi minőségi kifogásokra hivatkozik, és egyik sajtótájékoztatóján „a haldokló alligátor farkát” emlegette az alkotás kapcsán.

Értesülve a délvidéki magyarokat ért sorozatos incidensekről, M. Szabó Imre úgy ítélte: a tűrhetetlen állapotokra a helyszínen készített dokumentumfilmmel kellene felhívni a közvélemény figyelmét. A rendező tizennégy alkalommal látogatott el a Délvidékre, a Bánságtól Szerémségig a legkülönbözőbb helyszíneken forgatott, és a sértettek mellett a helyi hatóságokat is megszólaltatta. A Magyarverés Délvidéken című alkotás jelentős támogatást – angol, szerb és magyar nyelvű céges megbízólevelet is – kapott Belénessy Csabától, aki Cselényi László jelenlegi elnök beiktatása előtt látta el a Duna Televízió alelnöki feladatkörét. A csatorna tavaly, december végén be is mutatta az alkotást.
M. Szabó Imre a Duna Televízió megbízásából elkészítette a film angol nyelven feliratozott változatát is, és ígéretet kapott arra, hogy a csatorna a folytatás elkészítését is támogatja. Az új vezetés azonban nem tűzte műsorra a Magyarverés Délvidéken feliratozott változatát. M. Szabó Imre számtalan alkalommal érdeklődött írásban Cselényi László jelenlegi elnöknél a film további sorsát illetően, azonban választ egyetlen alkalommal sem kapott. Az alkotást a Duna Televízió vezetősége nemegyszer azzal bírálta, hogy a felvételeken „mozog a kamera”, azonban M. Szabó egy egyszerű példával is képes bizonyítani, hogy ez nem több, mint kifogás. Amikor az EU vizsgálóbizottságának munkájáról készítettek felvételeket, a kamerát nem M. Szabó, hanem a Duna Televízió egyik olyan operatőre kezelte, aki a csatorna Nemzeti Örökség Igazgatóságának vezetőjével, Balogh Júliával több alkotásban is együttműködött. A belgrádi forgatást követően azonban kiderült, hogy a kamera egy technikai malőr „eredményeképpen” egyetlen képkockát sem rögzített. Ezt követően a korábbi forgatásokkor használt saját kamerájával, már Budapesten M. Szabó pótolta az EU-bizottság magyar tagjaival készített interjúkat. A rendező állítása szerint az adás megtekintése után Balogh Júlia – aki ekkor még nem tudta, hogy az interjúk készítésekor nem az ő alkotótársa, hanem ismét M. Szabó állt a kamera mögött – a következőképp méltatta a felvételeket: „Látszik, hogy ezeket végre már szakember készítette.”
Cselényi László jelenlegi elnök egyébként egyik sajtótájékoztatóján az M. Szabó-filmre utalva a következőképp fogalmazott: „Úgy mozgott a kamera, mintha egy haldokló alligátor farkára lett volna rákötve.”
M. Szabó Imre úgy véli: a Duna Televíziónak, amely arra hivatott, hogy nemzetben gondolkodva teljesítse a feladatát, „kutya kötelessége volna minden magyar arcon elcsattanó pofonnál ott lenni”. Az alkotó szerint érthetetlen, hogy a csatorna nem hajlandó műsorra tűzni azt a már elkészült alkotást, amely angol feliratozása révén a nyilvánosság erejével is hozzájárulhatna a fenyegetett magyar közösségek megvédéséhez.

Ötven portréfilm. Szintén M. Szabó Imre jegyzi a Teller Edével készült utolsó interjút, és a rendezőnek abban is oroszlánrésze volt, hogy sikerült bebizonyítani a Népszabadságban megjelent állítólagos posztumusz Teller-levél hamisítvány voltát. A tudóssal készült tizenegy órányi beszélgetéssorozat vágatlan változatát egyébként a napokban veszi át archívumába a XXI. Század Intézet. M. Szabó 1993 óta csaknem ötven olyan portréfilmet készített, amelyek tengerentúli magyar életsorsokat mutatnak be. A rendező ezeket az alkotásokat is többször felajánlotta Cselényi Lászlónak, azonban a Duna Televízió jelenlegi elnöke válaszra sem méltatta az alkotót.