A két esélyes, Jannik Sinner és Novak Djokovics közül először előbbi lépett pályára. Az olasz világelső még a Grigor Dimitrov elleni nyolcaddöntőben esett el és ütötte meg a könyökét, ám végül – méghozzá kétszettes előnyről – a bolgár teniszező adta fel sérülés, mellizomhúzódás miatt a találkozót. Sinner a pihenőnapján is edzett, igaz nem füvön, s persze vállalta a Shelton elleni meccset, amelyen fehér könyökrögzítő kötés árulkodott a korábbi esésről.
De csak az, semmi más. Bár időnként megrázta a kezét a fájdalom jeleként, Sinner összességében magabiztosan, 7-6 (7-2), 6-4, 6-4-re nyert. A szervái és ütései ugyanolyan erősek voltak, mint megszokhattuk, sőt az első szettben 29 adogatásából 27 pontot szerzett.
– Sokat javult az állapotom tegnap óta. Ez nem kifogás… Nincs ennél jobb teniszpálya a világon, a hangulat nagyon sokat segített – hízelgett Sinner a wimbledoni közönségnek.
Djokovics bírta jobban a fényjátékot
Novak Djokoviccsal olyasmi történt a Flavio Cobolli elleni mérkőzésen, ami csak ritkán: többször is kihagyott az összpontosítása. Az első játszmában 4-3-as vezetésnél brékelt, utána azonban nullára bukta el az adogatójátékát. A rövidítést aztán, aminek pedig ő a specialistája, megint csak Cobolli bírta jobban idegekkel és 1-0-s vezetést szerzett.
A második szettben Djokovics már-már döntő fölénybe került, dupla brékkel egyenlített 6:2-vel. Majd rögtön a harmadik játszma elején is brékelt, úgy tűnt, megtörte az olaszt, aki azonban rögvest visszavette az adogatást. A szett közepétől már inkább a 24-szeres Grand Slam-torna-győztes legenda kínlódott. A napfénytől.
Azon az oldalon, amelyiket a centerpályán besütötte a lemenő nap, látszatra inkább Djokovics szenvedett, tőle szokatlanul még sapkát is húzott.
Aztán Cobolli került a napos oldalra, ő is panaszkodott és 5:5-nél el is vesztette az adogatását. Ez volt a mérkőzés döntő momentuma, Djokovics aztán egy lehelet finom ejtéssel zárta le és 7:5-tel vitte a harmadik játszmát.
