A nyári szezon kezdetével ezrek, tízezrek indulnak Magyarországról az Adriára. Ha a térképre pillantunk, könnyen meggyőződhetünk róla, hogy Dalmácia középső vagy déli tájaira az egyenes út tőlünk Bosznián keresztül vezet. És ahogy a minap hallottam Visoko városában (Szarajevótól északra, úgy 27-28 kilométernyire), újból vannak magyarok is, nem sokan ugyan, akik ezt az utat választják, s a vad hegyek között kanyargó Boszna folyó völgyében autóznak dél felé.
Ez a tíz éve még háború dúlta vidék különleges természeti adottságain kívül rendelkezik még egy olyan egyházi, s egyben művelődéstörténeti intézményhálózattal, amely a maga nemében egyedül való. Ferences kolostoraira gondolok. Évszázadokon át kellett dacolniuk az idővel, a történelem e tájakon gyakran végigsöprő viharaival. 1463-tól élt Bosznia török hódoltság alatt egészen 1878-ig, amikor Ausztria– Magyarország hadserege bevonulhatott a tartományba.
A ferences szerzetesek tevékenysége itt nemcsak a katolikus vallást tartotta meg, hanem gazdag kulturális örökséget halmozott föl. Sokszor kisebbségi körülmények között, hiszen nem csak egy-egy régióban éltek kisebbségben, gyakran az illető kolostor településében is a mohamedánok vagy a pravoszlávok voltak többségben. A visokói kolostor például több mint száz esztendeje tart fönn klasszikus gimnáziumot, értékes régészeti és történelmi emlékekkel rendelkezik, gazdag könyvtára és néprajzi gyűjteménye is van. A főutaktól távolabb eső, romantikus folyóvölgyben megbúvó Kraljeva Sutjeska pedig saját múzeummal bír. Itt középkori oklevelek, értékes műtárgyak, számos könyvritkaság is látható. Csodálkozhat a magyar látogató, amikor a kolostor templomának kisméretű régi orgonáján Ország Sándor pesti mester nevét olvassa.
origo.hu
Orbán Viktor a Tihanyi Apátság átadóján: Az európai élet fundamentuma van veszélyben – videó
