Érik a minszki hatalomváltás

Az utóbbi napokban végletesen kiéleződött az amúgy is hektikus viszony Lengyelország és Belorusszia között. Megfigyelők szerint az események mögött egyrészről a minszki hatalomváltás elkerülése, másik oldalról az annak meggyorsítására tett erőfeszítések állnak.

A két ország között egy ideje már diplomaták kiutasításában, illetve kölcsönös vádaskodásokban is megjelenően érlelődő feszültség a napokban azzal érte el a tetőpontját, hogy a fehérorosz különleges belügyi erők megrohamozták a lengyel kisebbség székházát, mire Varsó azonnal nagykövetének visszahívásával válaszolt. A közel félmilliós kisebbséget képviselő Fehéroroszországi Lengyelek Szövetsége és a belorusz hatalom között ez már nem az első összeütközés. A viszony éleződése ez év márciusától datálódik, amikor feltehetően Varsó ösztönzésére megújították a szövetség vezetését. A szavazás eredményét Minszk nem ismerte el, és folyamatosan nyomást gyakorol az új, egy „narancsos forradalom” potenciális hordozójának tartott vezetésre. Ennek részeként a hatóságok például betiltották a közösség egyetlen lengyel nyelvű kiadványának terjesztését. A lengyel külügyminiszter állásfoglalást vár az Európai Bizottságtól az emberi jogok, az európai normák e megsértése ügyében, míg Minszk a belügyekbe történő beavatkozással, kémkedéssel vádol, mondván, Varsó áll az ország destabilizálására irányuló nyugati összeesküvés élén. Ennek célja Alekszandr Lukasenko elnök szerint Grúziához és Ukrajnához hasonlatosan színes forradalom kirobbantása, illetve jövőre újraválasztásának megakadályozása.
A kibontakozó diplomáciai botrány a fehéroroszországi lengyelek miatt robbant ki, az immár nyílt összeütközés középpontjában azonban sokkal inkább Lukasenko elnök jövőjének kérdése, a pozícióinak aláásására irányuló, több szomszédos ország részéről egyre markánsabban megnyilvánuló törekvés áll. Tény, hogy a belorusz demokratikus ellenzék tagjai egy ideje rendszeresen utaznak Varsóba, Kijevbe és Vilniusba, ahol különböző továbbképzéseken vesznek részt, pénzüket pedig elsősorban a lengyel főváros bankjainak számláin tartják. A szerbiai Otporhoz vagy az ukrán Porához hasonló, kijevi testvérénél jóval előbb megalapított belorusz ifjúsági szervezet, a Zubr fiatal aktivistái „az új Európa fővárosaként”, a morális és pénzügyi támogatás forrásaként tekintenek Varsóra. A lengyel diplomácia is igyekszik megfelelni eme elvárásoknak, így folyamatosan kéri például a Nyugat támogatását egy, a szomszédos országokból sugárzandó „Szabad Belorusszia Rádió” beindításához. Nem véletlen ezek után az sem, ha a „lengyelség” egy ideje Fehéroroszországban az ellenzékiség szinonimájává vált.
Minszk és Varsó viszályának eldurvulása mindezek mellett is elgondolkodtató. Elemzők szerint a nyílt konfliktus választása, a mindkét oldalon érezhetően megnövekedő aktivitás jelzi, hogy a fehéroroszországi hatalmi harc döntő szakaszába lép. Lehet – teszik hozzá egyes megfigyelők –, hogy Varsó többet tud annál, ami a sajtó számára nyilvános, így az sem kizárt, hogy a döntő ütközetre már a jövő évi elnökválasztás előtt sor kerülhet. Egy ilyenfajta készülődésre utalhatott Lukasenko, amikor a napokban közölte, információi szerint Washington harmincmillió dollárt különített el a belorussziai hatalomváltásra, s ezzel magyarázható az is, hogy most a belorusz titkosszolgálatok is megkongatták a vészharangot. Az egyelőre nem világos, miként is képzeli el a Nyugat a vidéki lakosság támogatására támaszkodva eddig minden külső próbálkozás ellenére magabiztosan országló, karizmatikus, legitimitással bíró és az erőszakszervezetek bevetésétől sem visszariadó vezető eltávolítását. Az ellenzék erejét nézve ugyanis ehhez csupán egy masszív pénzügyi támogatás még kevés, a szankciók nem nagyon rengetik meg az amúgy elég zárt belorusz gazdaságot, többre pedig Oroszország közelsége aligha ad lehetőséget. Így aztán mind többet hallani egy, a jelenlegi hatalom körein belüli esetleges váltásról, amelyre bizonyos jelekből ítélve idővel feltehetően Moszkva is rábólintana.