Készülő új generációs űrjármű

A következő években mindenképpen kivonja a forgalomból űrrepülőgép-flottáját a NASA. Most két konzorcium – a Lockheed/Martin és a Nothtrop Grumman Boeing – verseng azért, hogy elnyerje az új generációs űrjármű, a CEV (Crew Exploration Vehicle) gyártási jogát. Az amerikai űrügynökség ragaszkodik ahhoz, hogy a tervek ne csak magára az űrjárműre terjedjenek ki, hanem részletesen foglalják magukba a Hold és a Mars kutatásához szükséges eszközöket is.

Akár sikeres lesz a Discovery július 13-ra tervezett tesztrepülése, akár nem, Bush elnök űrvíziójában ma egyetlen pont látszik biztosnak: a megmaradt három, legfiatalabb űrrepülőgép mindenképpen nyugdíjba vonul 2010-ben. Mint Mike Griffin, a NASA igazgatója közölte, kimondottan előnyös lenne, ha a CEV (Crew Exploration Vehicle, személyzetes felfedező űrjármű) repülése párhuzamosan történne az űrrepülőgépekkel, vagy késés esetén a lehető legrövidebb időn belül azok kivonása után.
A NASA jövőre választja ki a jövő űrjárművét a „biztonságos, egyszerű és gyors” hármas jelszó jegyében a versenyben maradt, két fő konzorcium – a Lockheed/ Martin és a Nothtrop Grumman Boeing – terve közül.
A két javaslat magában az űrjárműben különbözik. A LockMart űrrepülőgépben, a Boeing az Apollo mintájára készülő tervben – bár annak lényegesen korszerűsített változatában – gondolkodik. A Lockheed vezette csoport űrjárműve három részből, a titániumból készülő, és 4–6 ember szállítására alkalmas, a jelenlegieknél sokkal kisebb méretű űrrepülőgépből, a Crew Modulból, a Mission Modulból (MM) (amelyben majd a küldetés alatt tartózkodnak az űrhajósok) és a Propulsion Modulból (PM), azaz a hajtóműegységből áll. A tervezők a korai, úgynevezett közvetett holdutazások elképzeléseihez nyúltak vissza, ugyanis az egységeket külön-külön bocsátják majd Föld körüli pályára, és azokat ott kapcsolják öszsze. A Mission Modul és Propulsion Modul a feladatokhoz megfelelően rugalmas, azaz másképpen látják el azokat a Föld körüli pályához, illetve a hold- vagy marsutazásokhoz a szolgálatba állítást követő húsz esztendőben.
Az összekapcsolt rendszer huszonegy méter hosszú lesz, és tömege eléri a negyven tonnát. A jelenlegi Shuttle-rendszerrel szemben meglepően kicsi lesz a CEV, de a hármas jelszó igényének ezek a méretek tökéletesen megfelelnek. A személyzetes modul külön indítása lehetővé teszi az űrhajósok mentését, a leszállás – a siklórepülést követően – ejtőernyővel és légzsákokkal történik, tehát a bonyolult és nagy terhelésnek kitett futóművekre sincs szükség.
A NASA új igazgatója ragaszkodik ahhoz, hogy a tervek ne csak magára az űrjárműre terjednek ki, hanem részletesen foglalják magukba a Hold és a Mars kutatásához szükséges eszközöket, berendezéseket, felszereléseket is, beleértve azt a robottechnológiát is, amellyel majd Földünk örök kísérőjén felépíthetik az első holdbázisokat.
A kecsegtető elképzelések és az állandóan megnyirbált költségvetés arra kényszeríti a NASA-t, hogy Bush elnök űrvíziójának megvalósítása érdekében kiiktasson, de legalábbis elhalasszon néhány tudományos űrprogramot (Space Interferometry Mission, Terrestrial Planet, James Webb Space Telescope, Mars Science Laboratory).
Griffin szerint – ha minden jól megy – már 2012-ben lehetőség nyílik ember nélküli visszatérésre a Holdra, két évre rá pedig újabb emberek csatlakozhatnak ahhoz a tucatnyihoz, akik 1969 és 1972 között ott jártak. A tervezett időpont jól megfelel Bush elnök elképzelésének is, hiszen ő az emberes viszszatérést „nem később, mint 2020”-ra irányozta elő. Ideális esetben a CEV ember nélküli próbarepülése már 2008-ban megvalósulhat Föld körüli pályán.