– Mi volt eddig a legnagyobb probléma vagy nehézség, amivel szembesültek a Hunor programban?
– Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy az űrhajósok és a körülöttük lévő szakembergárda számára sok kritikus pillanat volt, a legutóbbi a felbocsátással kapcsolatban. A felbocsátási dátumok tolódásával mindenki számára nyilvánvaló, hogy az űrszektorban nincsenek rutinfeladatok. Mind a Magyarországon dolgozó kollégák, mind az Egyesült Államokba kiutazó csapat, mind pedig az űrhajósok számára ezek erőt próbáló pillanatok voltak. Összességében azonban mindenképpen
szeretném eloszlatni azt a tévhitet, hogy életveszélyben lett volna bárki is.
Az űrtevékenység és főleg az emberes űrrepülés egyik legfontosabb jellemzője, hogy nagyon magas szintű biztonsági protokollok mentén dolgoznak a szakemberek és az űrhajósok. Tehát amikor egyáltalán kérdésként felmerül egy probléma, akkor azonnal a legmagasabb szintű biztonsági és ellenőrzési folyamatok indulnak el. Úgyhogy inkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy a felbocsátás előtti időszakban a lelki, idegi feszültség talán a legnehezebb.
– A magyar űrprogram mennyiben tekinthető önállónak, és mennyiben függ a többi nemzetközi partnertől?
– A Hunor bizonyos értelemben teljesen nemzeti program. Az Európai Űrügynökségen belül tulajdonképpen mi kezdeményeztük ezt a modellt, amiben aztán saját nemzeti űrhajós programunk mentén tudtunk dolgozni és a tudományos tartalmat megvalósítani. Emellett pedig mi is kötöttünk együttműködési megállapodást az Európai Űrügynökséggel és természetesen az amerikai partnerekkel, de
nagy mozgásterünk volt a program kialakításában, annak köszönhetően, hogy a Hunor program nemzeti hatáskörben van.
A lengyel űrhajós esetében teljes mértékben az Európai Űrügynökség keretein belül fut a misszió, tehát az nem egy kizárólagosan lengyel nemzeti kutatási program. Sőt, az Axiom Space-szel történő magas szintű kormányzati megállapodásban is mi voltunk az elsők. Ez a cég a NASA partnere ezekben az új típusú űrutazásokban. Persze az nyilvánvaló, hogy Magyarország számára a kizárólag magyar nemzeti képességre alapozó űrprogramok nem reálisak. Ilyenre nagyon kevés ország képes a Földön, ezek az úgynevezett űrnagyhatalmak, mint az Egyesült Államok, Oroszország és Kína. Hamarosan velük egy kategóriába fog tartozni Japán vagy India a saját űrhajós képességek tekintetében, de a többi ország nagyrészt közösen és nemzetközi együttműködésekben dolgozik. Tehát Magyarország számára az űrtevékenység egyben mindenképpen a nagy nemzetközi együttműködések terepe is. Ez egyébként erőforrás is, hiszen az űrdiplomácia óriási lehetőség egy-egy ország számára, hogy a saját innovációját, technológiáját, tudását kamatoztatva építsen ki jó partnerségi kapcsolatokat a Föld más országaival.
– Eredetileg is nagyjából kéthetes missziót terveztek a Hunor program részeként?
– Azért is vártuk meg az Axiom 4-es missziót, mert eredetileg harmincnapos missziót tárgyaltunk ki az Axiom Space-szel. Azonban tavaly az űrállomás programjának többszöri rendkívüli megváltozása, azaz rajtunk kívül álló körülmények miatt a 14 napos misszió vált realitássá.
– Most is fennáll annak a kockázata, hogy a tavaly az űrállomáson tapasztalt bonyodalmakhoz hasonlóan Kapu Tibor is a tervezettnél több ideig marad fenn a nemzetközi űrállomáson?
– Az űrállomás életében sok minden hirtelen változott a tavalyi év során. A Boeing Starliner egy tesztüzemű űrhajóként, két veterán űrhajós által vezetve érkezett meg a Nemzetközi Űrállomásra, akiknek az volt a feladatuk, hogy teszteljék ezt az új űrjárművet. A teszt során kiderült, hogy műszaki problémák vannak az űrhajóval, és a NASA nagyon bölcsen úgy döntött, nem kockáztatja ennek a két fantasztikus űrhajósnak az életét azzal, hogy egy már bizonyítottan meghibásodott űrhajóba visszaülteti őket. Automata üzemmódban, üresen ért földet az űrhajó. Az űrben ragadt két asztronautát pedig egy kilenc hónappal későbbi küldetésben, egy SpaceX Dragon űrhajóval hozták vissza.
Egy ilyen program megszervezése rendkívül bonyolult, hiszen a Nemzetközi Űrállomásra nem jár naponta „menetrendszerű busz”.
Ez a váratlan helyzet pedig nagyon sok mindent felborított, mert az űrállomáson nem lehet akárhány ember egyszerre fönt, a többi missziót is ehhez kellett igazítani. Tiborék esetében a fenntartózkodás hosszát 14–21 napra becsüli a NASA.
– Mikor érkeznek meg a földre azoknak a kísérleteknek az eredményei, amelyeket Kapu Tibor végzett el a Nemzetközi Űrállomáson?
– Mindegyik kísérlet egy picit más. Más maga a tudományág, amit érint, más típusú a mérés, más az adatfelvétel és más a tudományos tartalom is. Vannak olyan vizsgálatok, amelyek eredményeit azonnal továbbíthatja a Földre az űrhajós, illetve maga az adat az adott esetben azonnal megérkezik, és van olyan, amit a visszaérkezésekor kapunk meg.
Sőt, olyan kísérletünk is van, ami már azelőtt elkezdődött, mint hogy Tibor megérkezett volna az űrállomásra,
ugyanis egy előző űrhajó már fölvitte a szükséges eszközt. De olyan vizsgálat is a program része, amelynek az eredményei jóval az Ax–4 misszió földet érését követően érkeznek csak meg. Ezt követően a kísérletgazdák feladata, hogy ezeket a megérkezett adatokat összegezzék, feldolgozzák. A tudományos eredményeket is első körben természetesen ők használhatják és publikálhatják. Ez a tudományban egy teljesen szokásos, bevett módszer. Azonban ahogy telik az idő, a tudományos közélet számára hozzáférhetővé, kutathatóvá teszik ezeket az eredményeket, hiszen ebből tud tanulni az egész világ.
– Miként kezelik azokat a kritikákat, amely szerint a Hunor program túlárazott és látványos, azonban nem nyújt kézzelfogható eredményeket?
– Annak, hogy a program látványos, őszintén örülünk. Az egyik célja éppen az az ilyen tudományos programoknak, hogy a társadalom, de különösen a gyerekek, fiatalok figyelmét felkeltse, érdeklődési körét kiterjessze a természettudományok irányába, és felhívja a figyelmet arra, milyen fontos ezeknek a technológiáknak a birtoklása, ismerete, elsajátítása. Az, hogy a program túlárazott, minden alapot nélkülöző állítás. Nyugodtan meg lehet tekinteni, hogy mondjuk akár Lengyelország az Európai Űrügynökséggel milyen külön megállapodást kötött és milyen tartalommal.
A Hunor programra elkülönített összegnek a jelentős része el sem hagyta az országot,
hiszen pontosan az volt a cél, hogy a magyar kutatóintézetek, magyar vállalatok, magyar egyetemek számára biztosítsa a projektben való részvételt. Huniverzum néven megvalósítottunk egy látogatóközpontot is a program keretein belül, ahol több tízezer látogató, köztük sok ezer gyermek számára elérhető közelségbe hoztuk az űrtudományokat. Azt meg, hogy ne lenne ennek a programnak valóságos tartalma, egész egyszerűen olyanok állítják, akiknek semmilyen köze nincsen sem a tudományhoz, sem ténylegesen egy ilyen űrkutatási projekthez. Komoly ember ilyen butaságot nem mondhat, hiszen az Axiom-4 küldetés rekordnak számító hatvan tudományos kísérletének közel fele magyar.
– Nemzetközi szinten milyen az elismertsége a magyar űrpogramnak?
– A nemzetközi partnereink, maga az Axiom Space is, de akár Peggy Whitson parancsnok szavait is idézhetném, akik többször hangsúlyozták, és maga a NASA is kifejezetten büszke rá, hogy rendkívül tartalmas az Axiom–4 küldetés tudományos portfóliója. Ahogy említettem, az Axiom-küldetések között a legnagyobb mennyiségű kísérlet elvégzése történik most. Több mint 60 kísérlet 31 országból. Ez az Európai Űrügynökség számára is büszkeség, Frank De Winne az Európai Űrügynökség emberes repülésekért felelős vezetője is hangsúlyozta, hogy
kifejezetten tartalmas ez a tudományos portfólió, és ennek közel a felét a Kapu Tibor által elvégzett magyar kísérletek adják.
Ez pedig a nemzetközi partnerekben is elismerést kelt. Azon keveseknek Magyarországon, akik esetleg tájékozatlanságból fakadóan negatív kritikát fogalmaznak meg, azt tudom mondani, hogy az ő számukra talán még inkább hasznos ez a program, és látogassanak el a Millenárison a Huniverzum látogatóközpontba, nézzék meg jobban, hogy mi mindennel foglalkoznak a magyar tudományegyetemek és kutatóintézetek. Ezt követően talán megértik majd, hogy egy ilyen út miért óriási jelentőségű. Csak arra figyeljenek, hogy vegyék meg a jegyet elővételben, mert a többség hatalmas érdeklődése miatt gyakori a telt ház.
– Ön hogyan éli meg a Hunor programot annak vezetőjeként és arcaként?
A program vezetőjeként a vállamon nyugvó felelősség is elég jelentős. Nyilván Tibor szerepe a leglátványosabb, de mögötte egy egész szakmai csapat áll, és nagyon büszke vagyok rá, hogy ezt a fantasztikus emberekből álló szakmai teamet vezethetem. Az egész magyar űrszektor újjáépítése mellett hét éve indítottuk el ezt a programot a Külgazdasági és Külügyminisztériumban, és hat éve már, hogy Szijjártó Péter miniszter úr bejelentette, hogy Magyarország vissza kíván térni az emberes űrrepülésre képes országok közé, oda, ahol egyszer már járt. Ez a hét év nagyon sok mindent tartalmazott, fantasztikus kihívásokat, nagyon szép és néha nehéz pillanatokat. Összességében nagyon boldog és nagyon büszke vagyok arra, hogy én egyáltalán ezt a feladatot elvégezhetem. Megtiszteltetés a kollégáimmal, ezekkel a nagyszerű emberekkel együtt dolgozni, és megtiszteltetés Magyarország számára ezt a programot sikerre vinni.
Nem túlzás azt mondani, hogy történelmet írunk, és egy nemzetegyesítést hajtunk végre, mert a tizenötmillió magyar túlnyomó többsége egy szívvel, egy lélekkel áll büszkén Tibor mögött, és büszke erre a programra.
Úgyhogy összefoglalva ezeket az érzéseket, amelyek bennem vannak: mondhatjuk, hogy voltak ugyan természetesen kihívásokkal teli pillanatok, meg nyilván még lesznek is, de összességében nagyon-nagyon boldog és büszke vagyok, és azt hiszem, hogy ezt az egész csapat nevében is mondhatom, mindannyian így érzünk.
