Köhler két tűz között

Nincs olyan polgára Németországnak, aki irigyelné az államelnököt. Horst Köhler kénytelen jó képet vágni egy komisz játékhoz, amelybe a kancellár és a kormánypártok kényszerítették bele: elismerni a Gerhard Schröder kierőszakolta bizalmatlansági javaslatot, és feloszlatni a parlamentet.

A köztársaság első embere az utolsó percig kihasználta a rendelkezésére álló huszonegy napot a belpolitika e gordiuszi csomójának kibogozására. Tegnap késő este bejelentette a parlament feloszlatását és az előre hozott választásokat.
Az alkotmány megtervezői az államfőnek mindössze szertartásmesteri feladatot szántak – egy kivételtől eltekintve. Döntnöki mozgástere csak a Bundestag feloszlatásának elrendelésére szorítkozik. Hasonló körülmények között elődje, Karl Carstens 1983-ban feloszlatta a parlamentet, de előzőleg közölte munkatársaival: ha az alkotmánybíróság nem ismeri el e lépés jogosságát, akkor lemond. Köhler hasonló szakadék előtt állt.
A kancellár – Franz Münteferinggel, a szociáldemokraták elnökével karöltve – már az Észak-Rajna-Vesztfáliában lezajlott választás estéjén kényes helyzetbe hozta, miután bejelentették: tekintettel az SPD súlyos vereségére, előre hozott választást akarnak. Erről az államelnök a televízióból értesült. Következett a Schröder-tábor által jól megszervezett szavazás a Bundestagban, amikor az „elvtársak” és a Zöldek számtalan képviselője tartózkodó álláspontra helyezkedett, és ezzel létrejött a kancellár kívánta bizalmatlanság, s kézzelfogható közelségbe került az új szavazás. Köhlerre hárult a szerep, hogy a vitathatatlanul manipulált eljárást szentesítse. Még akkor is, ha tudja, az alkotmánybíróság e megoldást visszautasíthatja.
Az államelnök két tűz közé került. Tisztában volt azzal, hogy a pártok és a lakosság többsége az előre hozott választást támogatja, a „vörös taláros” bírák viszont e megoldást elutasíthatják. Ebben az esetben olyan helyzet állna elő, amelyet Köhler minden körülmények között el akart kerülni: politikai káosz, az ellenfelek becsmérlése, a politikusok már eddig is megrongált tekintélyének végső összeroppanása. Schröder bejelentését, hogy ilyen fordulat után hajlandó továbbra is hivatalában maradni, az államfő egyenesen fenyegetésnek tekinti. Minden jel arra mutatott tehát, hogy Horst Köhler – állampolitikai kötelességből – megnyitja a kaput az előre hozott választás felé. Ugyanakkor biztosra vehető, hogy Werner Schulz, a hajdani NDK emberjogi harcosa, a Zöldek képviselője, az alkotmánybíróság elé viszi az ügyet. A jogtudorok nagy részének meglátása szerint az így kezdeményezett per esélyei minimálisak. Kizártnak tartják ugyanis, hogy az ország pillanatnyi helyzetében az alkotmánybíróság az alaptörvény megsértése miatt megrovásban részesítse az államfőt. A bizonytalan helyzetben Horst Köhler döntését a törvényhozási időszak legizgalmasabb eseményének tartják.