Kezdhetjük a sort a hágai törvényszékkel való együttműködés kérdésével, a koszovói problémán át egészen Szerbia és Montenegró államközössége fennmaradásának a kérdéséig, illetve a bejelentett Crna Gora-i referendum okozta politikai feszültségekig. Mind a NATO, mind az EU vezető tisztségviselője világosan meghatározta, hogy melyek az integráció feltételei – Scheffer külön kiemelte Mladics mielőbbi bíróság elé állítását –, Belgrád pedig ismételten csak megerősíthette, hogy ezeknek mindenképpen eleget kíván tenni. Solana látogatásának célja, hogy jól előkészítsék a csatlakozási tárgyalásokat, amelyek októberben megkezdődhetnének.
Az EU egyébiránt aggódik a kisebbségellenes koszovói fenyegetések miatt, s ezt figyelmeztetésként Solana szóvá is teszi mai pristinai megbeszélésein. Az erőszak, a párbeszéd hiánya és a lagymatag kisebbségvédelem kihatással lehet a mércék koszovói alkalmazásának a megítélésre. Ezt örömmel hallották Belgrádban, ám azt már kevésbé, hogy Brüsszel, ha nem is repes érte, legitimnek tartja a montenegrói függetlenségi népszavazást.
Miközben a nagydiplomáciában Szerbia-Montenegró útját egyengetik a NATO és Európa felé, a radikálisok és a szocialisták igyekeznek e megkésett folyamatokat tovább késleltetni. Ezt hirdetik a nisi falfirkák, amelyeken ez olvasható: „Mladics tábornok, köszönjük neked Srebrenicát.” Megoldásként a teljes etnikai tisztogatást javasolja a szerző. Újra megjelent a visszataszító „Nozs, zsica, Srebrenica” (Kés, drót, Srebrenica) jelszó. Megfenyegették a pancsovai rádiót és televíziót, amiért meg mert emlékezni Srebrenicáról. Újvidéken Mladicsot dicsőítő feliratok hoznak szégyent a városra, a Seseljt ábrázoló plakát pedig mindennapos.
Halló, itt Brüsszel
