Szívvel, lélekkel az egészségért

Láthattuk már közszolgálati és kereskedelmi tévében, ma Pataky Enikõ a Hír Televízió munkatársa. Hétfõn és kedden reggelenként a Naptár címû magazinmûsort, vasárnaponként pedig népszerû egészségügyi mûsorát, a Gyógyhírt vezeti. Az erdélyi születésû mûsorvezetõ szerint az ember életét meghatározza a szülõföld. Bár õ már hosszú évek óta Magyarországon él, Nagyváradot tartja igazi otthonának.

Tizenkilenc évesen indult el Erdélybõl…
A Ceausescu-érában érettségiztem, akkoriban nagyon sok magyar települt át az anyaországba. A szüleim nyújtotta biztonságos szellemi önmeghatározás adott ahhoz erõt, hogy mégis otthon érezzem magam egy olyan országban, amelyben megszóltak, ha magyarul beszéltem. Gyermekként sokszor figyelmeztettek, ha a román állam kenyerét eszem, beszéljek románul! Édesapám sok mindenre megtanított. Elfogadni a másságot, tudni saját értékeimet. Persze, amit a szüleimtõl hallottam, merõben eltért az iskolában tanultaktól…
Úgy tudom, Nagyváradon tanítónõként dolgozott.
Alsó tagozatosokat tanítottam. Csodavilág volt, nagyon szerettem tanítani. Nem volt könnyû otthagyni negyven magyar gyermeket, miközben tudtam – az akkori rendszer gondoskodott róla –, hogy kevés otthon a magyar pedagógus.
Egyértelmû volt, hogy Magyarországon a médiában fog dolgozni?
Véletlenül kerültem a Magyar Televízióba stúdióasszisztensnek. Eleinte lapszemlét készítettem nap mint nap. Nagyon elégedetlen voltam, hogy nekem „csak” ennyi jut. Ma már látom, bölcs dolog volt, hogy ezt a feladatot bízták rám. Ezáltal teljes rálátásom nyílt a politikai és gazdasági életre.
1997-ben nívódíjat kapott a Magyar Televízióban.
Akkor már mûsorvezetõként és a szerkesztõként is dolgoztam a Felkínálom címû innovációs magazinban. Késõbb aztán az induló TV2 munkatársa lettem, tõzsdei mûsort vezettem, egy év múlva pedig a Duna Televízióban, a Virradóra reggeli mûsoraiban beszélgethettem – élõ adásban – politikusokkal, mûvészekkel, közéleti személyiségekkel.
Akkoriban nagy változásokon ment keresztül a Duna Televízió.
Emlékszik? A csöppnyi változás volt a szlogen. Az átalakulás alkalmával magam is kicsöppentem… Hogy miért, máig nem tudom. Mindenesetre nem ragaszkodtam foggal-körömmel a médiához – már akkor is érdekelt az egészségügy –, különbözõ marketing iskolák elvégzése után egy gyógyászati segédeszközöket gyártó cég marketing vezetõje lettem.
Mégsem mondott nemet, amikor a Hír Televízióba invitálták.
Hatalmas feladat és öröm egy induló adó arculatának a kialakításában részt vállalni. Nagy kihívás az is, hogy a Naptár címû reggeli mûsorban hetente többször is, napi kilenc-tíz aktuális közéleti, gazdasági kulturális témáról beszélgethetek a szerkesztõim által meghívott vendégekkel.
Népszerû a Gyógyhír címû egészségügyi magazinja.
Egyre inkább az, amelyben kiváló kollégák szakmai és emberi segítségére számíthatok. Annak, hogy a mûsor szerkesztésébe belefogtam, személyes okai is vannak. Édesapám, akivel nagyon közel álltunk egymáshoz, olyan betegségben halt meg, amelyet akkoriban nem nagyon ismertek: Alzheimer-kóros volt. Mindig nagyon érdekelt, hogy mitõl leszünk betegek, és mi értelme van az életnek, ha közben boldogtalanok vagyunk, ennek következményeként pedig könnyen megbetegszünk.
Magyarországon különösen rossz az emberek egészségi állapota.
Ezért is szerettem volna olyan egészségügyi mûsort indítani, amely érthetõen szól azokhoz, akik nem végeztek orvosi egyetemet – betegségrõl, tünetekrõl és legfõképpen a megelõzésrõl. A hazai lakosság sajnos nagyon tájékozatlan a tünetek idõbeni felismerésében, a gyógyítási lehetõségek terén, a betegjogokban. Alapvetõ kérdésekkel nem vagyunk tisztában. Itt az ideje, hogy saját egészségünket tekintve is felnõtt-korúvá váljon a magyar társadalom.
Mindig aktuális témákkal foglalkoznak?
Idõszerû téma általában rengeteg akad. Most például – nyár lévén – az allergiás megbetegedésekkel foglalkoztunk sokat. De aktuális a korszerû infarktus-kezelés kérdése is. A szívroham az egyik vezetõ halálok Magyarországon.
Mi a mûsor legfõbb üzenete?
Az, hogy mindig van kiút, sorsunk irányítása a saját kezünkben van. Vagy inkább a fejünkben, ahogyan a problémáinkhoz viszonyulunk. Sajnos erre csak akkor jövünk rá, ha már nagy a baj… Döbbenetes élmény mûtéteken forgatni, látni, ahogy például csecsemõfej nagyságú miómát operálnak ki a gyermeket akaró fiatal asszony méhébõl, vagy ahogy a rákos betegbõl kiemelik a daganatot… Ilyenkor érzi meg igazán az ember, hogy milyen esendõek is vagyunk, hiszen mi is ott feküdhetnénk a mûtõasztalon. Ezt kell a nézõknek megmutatni! Meggyõzõdésem, hogy kíváncsiak rá.
Az újságokból, internetes portálokról az derül ki, Pataky Enikõ népszerû a nézõk körében.
Csodálatos dolog, ha szeretik az embert. Annál felemelõbb érzés nincs, amikor odajönnek az utcán és csak annyit mondanak, köszönöm, Enikõ. Az emberek bizalma a legnagyobb ajándék. Nagyon kell rá vigyázni, mert törékeny ez a kincs…
A Gyógyhír mellett tervezi-e, hogy újabb mûsor készítésébe fog?
A Hír Televízió vezetésével már tárgyaltunk errõl, hiszen egyre erõsebben él bennem a vágy, hogy mélyebb rétegeket is felszínre hozhassak, hogy olyan sikertörténetekrõl is tudomásunk legyen, amelyekben nekünk, magyaroknak jelentõs érdemeink vannak. Legszívesebben talán dokumentumfilmet forgatnék, amely hosszú idõre nyomot hagy az emberekben.