Tájkép vesztes csata után

Rögzítsük a tényt: nem taggyűlés zajlott tegnap a budapesti Balzac utcai Szabadelvű Fórumon, továbbá azt a körülményt is leszögezzük, hogy jelen írásunk nem minősülhet semmilyen körmönfont okoskodással holmi jegyzőkönyvnek. Az, ami elhangzott a Balzac utcában hét közben kora este, mégsem képezheti százegynéhány ember magánügyét. Legelsőbben is fel kell tennünk a kérdést: vajon járt-e Mayer Aranka a nevezett francia íróról elkeresztelt utcában? Rögzítsük kételyeinket is. Jelesül: fogalmunk sincs, ám az bizonyos, hogy eztán érdemes lehet arra kerülnie, mert személye iránt felfokozott érdeklődés, szinte szimpátiával vegyes áhítat mutatkozik. Ha viszont nem járt még arrafelé, akkor is sokat csukolhatott a jelzett időben, mert sokat emlegették a XIII. kerületi szabad demokrata párthelyiségben. Részint a közönség, részint pedig a vendégek.

2005. 07. 14. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Merthogy a három meghívott Tarnói Gizella, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese, Kovács Zoltán, a lap főszerkesztője és Rajnai Attila, az elhíresült Tokaji borcsaták szerzője volt. Utóbbi valóban csak meghívott, de meg nem érkezett vendégnek bizonyult. Hogy stílszerűen kölcsönvegyük az ilyenkor szokásos egzakt parlamenti formulákat: más irányú halaszthatatlan elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni az eseményen. Kis derültséget fakasztott ugyan a távollét körüli oknyomozó diskurzus, ám mindenki napirendre tért a hiány felett.
Így hát Kovács Zoltán és Tarnói Gizella tartotta a frontot, bár – hogy maradjunk a katonasági cselekmények frazeológiájánál – komoly ellenállással nem kellett számolniuk. Akár jegyzőkönyvileg is hitelesíthető észrevételünk szerint ugyanis ha ott és akkor rendezték volna a Szárhegy dűlő–Sárazsadány–Tokajhegyalja Kft. kontra ÉS per tárgyalását, a népi (?) ítélet kimeneteléhez egy cseppnyi kétely sem fűződhetett volna. A hetilapot elmarasztaló jogerős bírósági döntéstől érzékelhetően melankolikus hangulatú közönségnek mégis jutott eszébe számtalan szebbnél szebb gondolat. Egy ősz bárd (bocsánat, úr) emelkedett, s egyenesen felajánlotta: szívesen tanúskodik Aranka barátjaként, ha netán helyt adna egy majdani felülvizsgálati kérelemnek a Legfelsőbb Bíróság. Ugyanő megosztotta velünk filmélményeit, s Alfred Hitchcock műve, A vád tanúja tanulságait ajánlotta a szerkesztők figyelmébe. A megszívlelendő tanulság: a főtárgyalás után is kiderülhet még valami turpisság, ami az esküdteket mélyen elgondolkodtatja. A főszerkesztő mosolyogva megvédte a magyar bírói gyakorlatot, s emlékeztetett arra, hogy hazánkban nincsenek esküdtbíróságok, s nem az angolszász precedensjog van hatályban. Mi megkérdezhetjük némi malíciával: Mayer Aranka vajon Marlene Dietrich?
Egy másik „Mayer Aranká-s” kérdésre Kovács Zoltán utalt rá, hogy ha három Mayer Arankájuk lenne, akkor sem tudták volna meggyőzni a bírói testületet. (Zárójeles megjegyzésünk: a Tokaji borcsaták című szappanszimfónia szerzője sem Agatha Christie.)
A jelen lévő szerkesztők becsületére legyen mondva: a független magyar bíróságban – a teremben legalábbis – megingott hitet nem akarták tovább porlasztani. Több felvetésre is hangsúlyozták, hogy a sajtószabadság hamis értelmezést kapott az utóbbi időben. A magyar újságírás rossz állapotát tükrözi ugyanis, hogy időhiányból, slendriánságból fakadóan sokszor pongyolaságokat írnak le, s így valóban megsértik nemegyszer mások személyiségi jogait. (Kovács Zoltán példaként említette, hogy még egy velük jóindulatú újságírónak is hiába mondta, hogy „valódi” jegyzőkönyveket írjon a cikkében, az újságban már a „hiteles” jelző szerepelt.) Elismerte, ez alól lapja sem kivétel, minden ellenkező törekvésük ellenére. A végül is pervesztes cikksorozat esetében azonban szerinte nem ez a helyzet, minden megállapításukat fenntartják a mai napig – derült ki a két előadó szavaiból. Tarnói Gizelláék értékeléséből nagyjából a következő szűrhető le: korábban első fokon a bíró helyesen járt el, mert – pro primo – ha a kft.-tagok gyűltek össze, és a cég ügyeiről beszéltek, akkor az taggyűlés, függetlenül attól, hogy minek nevezzük. Pro secundo: márpedig azok a jegyzőkönyvek mégiscsak hitelesek – valódiak –, mert személyesen Mayer Aranka nyomtatta ki őket. Eltekintve attól, hogy a másodfokú bíróság sem találta helytállónak az okfejtést, szögezzük le: ezt az eljárást hívják tautológiának, vagyis amikor valaki egy állítást önmagával akar bizonyítani. Egy felszólaló fiatalember némiképp megtörve az egységes közhangulatot rávilágított: a hitelesség kérdése a döntő. A bíróság hatáskörébe tartozik, hogy megítélje az érvényesség és hatályosság, hitelesség kérdését. A bírói testület pedig nem fogadta el hitelesnek a Mayer Aranka által közreadott jegyzőkönyveket. S nem utolsósorban: igen-igen kérdéses, hogy egy számítógépből kinyomtatott szöveg mennyire fogadható el autentikusnak, manipulálhatatlannak a jelen technika vívmányait használva.
A székely mondás nem hangzott el, mégis eszünkbe jut: „Egyszer láttam, az se az volt.” És ezen a ponton érdemes egy pillanatnyit elmeditálnunk. Az ÉS annak idején valóban bombasztikus leleplezést ígért. A nagyközönség érdeklődését csupán az váltotta ki, hogy Orbán Viktor akkori miniszterelnök a felesége által akkor résztulajdonolt kft. taggyűlésein részt vett, és tanácsokat adott. Ha tehát ez a vád a bíróság jogerős ítélete szerint alaptalannak bizonyult, az emberek érdeklődése is hamar tovaszáll. Hisz egy kft. működésében mi lehet érdekes, ha még a lap által közölt állítólagos taggyűlési jegyzőkönyvek sem valódiak?
S hogy miért nem perelt maga Orbán Viktor? Egy más szövegösszefüggésben a választ erre a visszatérő felvetésre meghökkentő módon Kovács Zoltán adta meg. Az ÉS főszerkesztője úgy fogalmazott: nem tartja komoly újságírónak, politikusnak, aki a bíróságra rohangál.
Szép, történelmi pillanat, amikor az Élet és Irodalom első embere veszi védelmébe a polgári kormány miniszterelnökét. Mint ahogy megvédte magát azokkal az amúgy „érted haragszom, nem rád” jeligéjű felvetésekkel szemben is, amelyek azért korholták a szerkesztőket, mert „gyávák” lettek volna, amiért nem jelentettek be elfogultsági kifogást a másodfokú bírói tanács összetételével kapcsolatban. Kovács, aki önironikusan többször is visszatért erre a legyávázásra, kijelentette: semmi értelme nem lett volna. Mások naivnak tartották őket, de a szerkesztők megnyugtattak mindenkit: jeles ügyvédi irodák segítették munkájukat.
Nem félnek-e, hogy ha a Fidesz megnyeri a választásokat, veszélybe kerül a lapjuk? – kérdezte valaki. Kovács arra emlékeztetett, hogy a Fiúk a bányában cikksorozat idején Fidesz-kormány volt, és mégsem történt semmiféle retorzió. Tarnói Gizella hozzáfűzte: a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól sem kapnak pénzt, mint mondta, elég csórók, de elég függetlenek.
Ha valamit nem akarsz kideríteni, alakíts egy bizottságot – mondta Parkinson törvénye nyomán a főszerkesztő. Nem hívei tehát a bizottságosdinak. Ezzel viszont kommentálták a lapjuk cikkeire alapozott parlamenti testület munkáját, elhatárolódva az ÉS-t folytonos napi politikai célokra felhasználó pártemberektől.
Mindehhez a keretet régi, rendszerváltozás körüli – sokszor erősen antikommunista retorikájú –, fakuló SZDSZ-es plakátokkal feldíszített szabad demokrata párthelyiség adta. S az a közönség, amely futó benyomás alapján zömében nem a rendszerváltozás haszonélvezőiből verbuválódott, de még mindig illúziókat kerget, hogy a jelenlegi hatalom a morzsák után egyszer valódi esélyt nyújt számukra is. Csak nehogy úgy járjanak, mint az utcanévadó Balzac, aki egész életében azért dolgozott, írt töméntelen mennyiséget, hogy tartozásait kifizesse, s anyagilag zöld ágra vergődjön. Ez sikerült ugyan, csak közben az élete elillant. Emlékeztetőül: Balzac egyik leghíresebb regénye az Elveszett illúziók.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.