Tisztelt Szerkesztőség!

Kovács Kálmánné (Budapest): Tegnap délután megszólalt a telefonom, és, miután ilyenkor szoktak a lerázhatatlan telefonmarketingesek jelentkezni, most is erre számítottam. Ám láss csodát: ez a marketinges nem üdülést, nyelviskolát, hűtőládát akart a nyakamba sózni, hanem kormányprogramot. A „100 lépés” programját. Mégpedig őfelsége, Gyurcsány Ferenc hangfelvételén át. Az átlátszó kampányszöveg után egy másik hang felszólított, hogy egyetértés esetén nyomjam meg az egyes gombot, egyet nem értés esetén a kettes gombot stb., stb. Hát, kérem! A kilencedik X-et taposom, sok rendszert és kormányt megéltem, illetve túléltem. De egy kormányfő sem kutatta telefonon közvéleményemet. Nem hívott fel Teleki Pál, Bárdossy László, Szálasi Ferenc vagy Rákosi Mátyás. De most kárpótolva érzem magam. Gyurcsány Ferenc felhívott! Hamarosan titkosítani fogom a telefonszámomat.

Kovács Ilona (Miskolc): Híjával vagyunk az emberségnek. Életünk minden területén bántó és sértő módon jelentkezik e hiány. Szembesülünk vele buszon, utcán, vásárlás közben. Miért? Keressük az okát. Én most nem a mindennapi embertelenségről szeretnék írni, hanem az egészségügyben fellépő új és káros szemléletről. Miért élnek ártó ellenségként egymás mellett olyan munkatársak, akiknek egymást segítő csapatként kellene működniük? A fennen hirdetett piaci verseny – ezt ajánlják egészségügyi menedzserek az egy folyosón dolgozó orvosoknak érdekeik érvényesítésére – vajon miként lehetetlenítette el kórházaink, klinikáink munkahelyi légkörét? Vizsgálta ezt valaki? Vagy feltette-e valaki a kérdést, hogy a humán szférában célszerű-e a piaci versenyszellemnek érvényesülnie? Vagy keresték-e annak okát, hogy fiatal, tehetséges orvosaink miért kerekednek fel, és hazai munkahelyüket elhagyva miért vállalnak munkát külföldön? (Nem a szakmai fejlődést elősegítő külhoni továbbképzésre gondolok.) Elsősorban nem a pénz miatt (bár a fizetés megalázóan alacsony), hanem az önérzetüket sértő rendszeres megaláztatás miatt futnak világgá. Hová lett az a híres orvosi etika, amely nemcsak a betegek, hanem a kollégák irányába is működött, és hová a pályakezdő fiatalokat segítő és támogató gondoskodás? Kiváló szakemberek megrázó cikkeket írnak a magyar férfiak, különösen az orvosok korai elhalálozásáról, a szív- és érrendszeri betegségek gyakoriságáról, csak a betegséget kiváltó okokról, az állandó stresszhelyzetről nem esik szó. Itt az ideje, beszéljünk róla, miképpen lehetne az egészségügyi intézmények munkahelyi légkörén javítani. Egy amúgy is feszültségekkel teli munkát személyeskedő támadásoktól mentesíteni. Nemcsak azért, mert ha az elvándorlás folytatódik, veszélybe kerülhet a betegellátás, hanem azért is, hogy ezt a szép és nehéz hivatást emberségesebb körülmények közt lehessen gyakorolni.

Nagy Aladárné (Balatonendréd): Véleményem szerint valahol határt kéne szabni a hatalmi visszaéléseknek. Szép, szép, hogy minden felnőtt magyar állampolgár választó és választható képviselőnek, de azért jogerősen, többrendbelileg elítélt gazdasági bűnözők, mint az MSZP-s Molnár László, mégsem valók a parlamentbe. Akkor sem, ha a büntetését időközben elzárásról pénzbüntetésre „mérsékelték”. A törvényeket mindenkinek be kell tartania, különösen egy politikusnak. Nagy baj, ha valaki csak akkor ismeri meg a törvényt, amikor már megszegte. Molnár úr ma az Orbán-bizottság megszégyenült fővádlója. Jó szocialista szokás szerint először úgy tett, mintha mi sem történt volna. Utána magyarázkodni kezdett, és személye elleni támadásról beszélt. Míg tehette, kinevezői elvárásainak megfelelően politikai és erkölcsi ítéleteket hirdetett mások felett, egy ordítóan koncepciós eljárás keretében. Ez tényleg nonszensz.

Nagy Jánosné (Budapest): Erdősi Csaba: Harc az energiaárakkal című cikkében (Magyar Nemzet, július 12.) említett pékekkel kapcsolatban megemlíteném, hogy az energiaárak mellett az adalékanyagokat sem ártana csökkenteni. Kenyér helyett ugyanis gyakran csak adalékot eszünk. Van nálam egy eredeti csomagolásról kivágott tartalomjegyzék. A Vollkorn kenyér a címke szerint többi között tartalmaz: E–200 (szorbinsav), E– 260, E–262 (ecetsav), E–262 (nátrium-acetátot), E–300 (aszkorbinsav), E–471 (zsírsavak mono- és digliceridjei), E–472 (zsírsavak mono- és digliceridjeinek ecetsav-észterei) című adalékokat. Mindezt a „teljes kiőrlésű búzaliszt, víz, rozsliszt, élesztő, vitális glutinliszt, tejpor, só” stb. mellett. Jó étvágyat! Talán ha ezt a sok fölösleget nem raknák bele az úgynevezett vollkorn (azaz teljes gabona!) kenyerekbe, nem kellene mázsaszámra kidobni az ehetetlen, kenyérnek nevezett valamit.